Személyes oldal

Fiume idegenforgalma IV.

Berci — Tue, 01 Oct 2013 14:48:10 GMT

Fiume forgalmában fontos szerepet játszott a turizmus,a tengerparti fürdők látogatása. Fiumében és a Horvátországhoz tartozó Cirkvenicában bonyolódott. Nem elhanyagolható a gyógyhatása.Mit is írnak erről az 1907-ben megjelenő ˝A Magyar birodalom ásványvizei és fürdőhelyei˝című könyvben.˝A tengeri fürdőnél a víznek sótartalama,mely 3-4% között ingadozik, továbbá a hullámzás és a sós-nedves levegő szerepelnek,mint gyógyhatányok. A tengervízében oldott sók között első helyen áll a konyhasó,mely mellett más chlorsók,továbbá kénsavas sók,jód-és más chlorsók,továbbá kénsavas sók,jód-és brómvegyületek is kisebb mennyiségben kimutathatók. A hullámverés,mint mechanikai ideginger a reactio bekövetkezését gyorsítja,minek folytán erősen mozgó tengerben hűvösebb hőfok mellett is hamar fölmelegszünk. A tengeri levegő nedvessége,egyenletesebb hőmérséke és a benne suspendált sórészecskék által különbözik a szárazföldi levegőtől. Azok az elméletek,melyek a tengeri levegő hatását természettani alapon,a levegő sűrűségéből akarják kimagyarázni,nagyon is megbízhatatlan alapon állanak s így azokra itt ki nem terjeszkedünk. Gyakorlatilag fontos csak az a tapasztalat,hogy a tengeri és a hegyi levegő hatása végeredményben ugyanaz,amennyiben mind a kettő javítja a vérképződést,megszilárdítja az idegrendszer működését és emeli a táplálkozást. A különbség a két ellentétes levegő hatásának módjában fekszik és Braun szerint úgy magyarázandó,hogy a tengeri levegő hatása az anyagcsere emelkedésében,a hegyi levegőé pedig az anyagcsere köny- nyebbülésében nyilvánul,amit más szavakkal úgy is kifejezhetünk,hogy a tengeri levegő hatása erélyesebb,a hegyi levegőé kíméletesebb. Magyarországnak csakis Fiume mellett van egy kis csekély,alig néhány kilométerre terjedő tengerpartja,melyet délnek és nyugotnak is az oszt- rák,északkeletnek a horvát tengerpart határol.Fiume közelében Horvát- országban,Buccari,Portoré és főképp Cirkvenicza az ismertebb fűrdőhe- lyek.A Quarnero öbölben,melyben a most nevezett fürdők feküsznek,nem lehet egészen oly értelemben,mint az északi tengeri,Atlanti oczeáni vagy akár csak az adriai tengeri fürdőknél a tengeri fürdő hatásáról beszélni, mert egyij fő tényezője ennek a hullámcsapás a guarnerói fürdőknél egé- szen hiányzik,ellenben a sós víz hőmérsékletének hatása egész terjedel- mében érvényre jut;azon felől a tengeri levegő,a klima befolyása szintén hatalmas gyógyító tényezőt képez.Fiume és Cirkvenicza,mint téli tartóz- kodási hely is ajánlható.A guarneró tengeri fürdőket jó haszonnal alkal- mazzuk idegbántalmaknál,a légzőszervek hurutos bántalmainál,főleg a- zonban általános gyengeségnél,görvélyességnél,vérhiánynál.A téli tartóz- kodást Cirkvenicán mindazoknak lehet ajánlani,akiknek télen is enyhébb levegőre,kiváltképen pedig napfényre és ennek folytán a szabadban való mozgásra van szükségük,tehát elgyengült anaemikus betegnek vagy olya- noknak,akik tüdő-és vesebajokban stb.szenvednek.˝De ahhoz hogy a tú- rísták ne Abbáziát válasszák fejleszteni kellett. Így a vasúton kívül az in- frastruktúrát, vendéglátó és szálláshelyeket,fürdőt,1883. november 4-én megindul az omnibusz közlekedés.1884-ben megnyílik a Városi Színház.Telefon 1892-ben ez Trieszttel volt összeköttetése. Aszfaltozott és kövezett utak. Vízöblítéses wc. 1897-ben megnyílik az Ilona fürdő. A fürdőnél 1894-ben egy magyar vállalkozó segitett, aki nagy költséggel megépítette az llona-fürdőt, pompás gőz- és kádfürdőkkel, hidegviz-gyógyintézettel. A fürdőházban tengeri vizet is használnak. A hidegvíz-gyógyintézet orvosa dr. Richtman Mór. A fürdőintézetnek van külön olcsó népfürdője is. Az 1897. évben épül melléje az uj díszes szállóház, melyben 50 lakó szobán kivül lesz hangverseny és olvasóterem, az egész a legmodernebb kényelem követelményeinek megfelelően berendezve. Különféle üzletek. 1899 november 7. a villamos közlekedés beindítása 4.41km-en. Csatornázás.Fiume csatornahálózata úgy van építve, hogy az összes ürüléket a többi szennyes folyadékokkal és esővízzel együtt felfogja és a kikötőbe viszi, amely a hajók hulladékaitól és a nagy forgalommal okvetetlenül járó egyéb piszoktól amúgy is eléggé szennyes. Fiume 35,000 lakosára, Pettenkoffer 166számítása alapján, évenként körülbelül 162,000 métermázsa, vagyis 16,200 köbméter ürülék esik, aminek átlagos értéke a benfoglalt kémiai anyagok ára szerint 3 frtot tesz személyenként, vagyis 105,000 frtot viszünk be évenként a tengerbe és még be is szennyezzük vele a kikötő vizét.Sajnos meg kell jegyezn9 hogy az egészségügyileg bizony volt lemaradás. A zsúfolt olasz mintára épített házak a fertőzések melegágya volt. Mondhatjuk azt hogy más orszá- gokban se volt akkoriban jobb a helyzet. Turisztikai szempontból se volt mindegy. Behurcoltak betegségeket pl. a trachomát. Nem volt fásítás. A szemetet a temető mögé szállították ahonnan a szél mindenfele vitte. A kórháza hiányos felszereltségű volt. A modern pavilon rendszerű kórházra vágytak az ott lakók és amely modernül van felszerelve. A negatívumok ellenére is vonzó volt ide jönni. Sokféle kulturális program volt.1885-ben megalakult a Fiumei Turista Egylet. Színházi előadások, dalos verseny,kongresszusok.karnevál. Virágzott az egyesületi élet. Nem elha- nyagolható a sportélet az Fiumei Atlétikai Klub. Mozi,térzene. Hitéletileg tizenegy templomba mehettek a hívők. A kirándulók száma folyamatosan emelkedett.Többféle újság is kapható volt. 1910-re a lakosság száma 35 ezer fő volt.Hiába volt távolt,de sokak számára mégis közel. Akkoriban a város és a kormányzatok is megtettek mindent annak érdekeben hogy mi- nél vonzóbbá tegyék és ne az osztrák vagy olasz üdülőket,gyógyhelyeket látogassák.Kétség kívül szép eredmények mutathatók ki,amit sajnos a ki- törő első világháború megakasztott és mely várost hazánktól elszakította az 1918-ban bekövetkezett összeomlás.

VÉGE

Fiume története III.Rész.

Berci — Tue, 25 Jun 2013 14:58:23 GMT

Az 1901: VII.tc-vel megújították az Adria szerződést,az addig élvezett évi 1140000 korona szubvenció változatlan fenntartása mellett.A társaság részére megadták az adó-,bélyeg-és illetékmentességet,aminek fejében vállalták nyolc új gőzhajó beszerzését és hogy növelik a szolgáltatásokat.10 évre kötötték a szerződést,és ezen idő lejártával a kormánynak jogában állt a második 10 évre változatlanul megújítottnak tekinteni.Megújították a Magyar-Horvát Tengerhajózási Rt. szerződését is,amely társaság időközben a Schwarz Lipót-féle velencei és anconai szolgálatokat is átvette.Ez utóbbi hajójáratok tárgyában az 1901:XI.tc,a társaság egyéb szolgálati tekintetében pedig az 1901:X.tc. rendelkezik. Utóbbiban 430000K.Előbbiben 160000 korona volt államsegély gyanánt megállapítva.A szerződések érvényességégének időtartama 15 év volt.Ez az a időszak amikor is a kivándorlás felerősödik.A kormányzati tényezőket is foglalkoztatta.És mivel nem tudták de nem is akadályozták a kivándorlást,mindenképpen gondoskodni kellett arról, hogy az Fiuméból történjen és olyan társaságok által,melyek felett az állam gyakorolja a felügyeleti jogot.Ebből adódóan a magyar kormány és a brit Cunard társaság között szerződés köttetett,mely társaság államsegélyben nem részesül.de kizárólagosságot kap a kivándorlók szállításában.Kötele- zetséget vállaltak rá, hogy kéthetenként rendesen indít hajókat Fiume és New york között úgy a személy .mint áruforgalom számára. Ezt a szerződést 1904-ben kötötték és 1914-ig maradt érvényben. A fejlesztések érdekében hogy hajókat építsenek,1905-ben a magyar kormány szerződést kötött a Danubius hajó-és gépgyárral egy nagysza- bású hajógyár építéséről.Melyben kötelezettséget vállaltak olyan gyár é- pítéséről,amelyben úgy kereskedelmi,mint hadihajók a szükséges kazá- nokkal,gépekkel és egyéb felszerelésekkel együtt építhetők legyenek.Ez- zel kívánták a hajóépítést élénkíteni.Ezt az állami kezdeményezést intézte a parlament.Az1893-ban kötött 10 éves lejáratú szerződést az ország po- litikai helyzete miatta megújítását elhalasztották.A parlamenti viszonyok helyre állta után az új kereskedelmi miniszter Kossuth Ferenc és államtit- kára Szterényi József a parlament elé terjesztették az 1907:VI.tc.-et a tengeri szabadhajózásban foglalkoztatott magyar hajóknak,valamint ten- geri hajók építésének állami segélyben és kedvezményekben való része- sítéséről.Ez az új törvény az előzőnél nagyobb előnyöket biztosított a sza- badhajózásnak,de kiköti hogy a szabadhajózásban foglalkoztatott magyar tengeri kereskedelmi hajóknak,amennyiben az állami segítésre igényt tar- tanak,bizonyos minimális,a törvényben és a végrehajtási utasításban körülírt szolgálatot kell teljesíteni hazai közgazdasági érdekben is.Ezt a rendelkezést az ország közgazdasági viszonyai magyarázzák,mert a ten- gerészet nálunk nem öncélként,hanem mint a külkereskedelem fontos eszköze tarthat igényt állami támogatásra.E törvény hatására alakult meg az Atlantica tengerhajózási r.t. Budapest székhellyel.Nevezetes esemény volt a vám és kereskedelmi szövetség helyébe Ausztria és Magyarország között létrejött szerződésnek a tengerészetre vonatkozó része és a ten- gerhajózási egyezmények módosított megújítása.Az 1867:XVI.tc-nek a tengerészetre vonatkozó VI.cikkében a lobogó közösségén kívül meg volt állapítva hogy a tengerészeti és a kikötői igazgatás mindkét államban ösz- szehangolt legyen,kimondták,hogy mindazon ügyeket illetőleg,amelyek a tengeri hajózásra és a tengeri egészségügyre vonatkoznak˝egyforma tör- vényes rendszabályok fognak a két fél között megállapíttatni˝és mindkét fél kereskedelmi tengerészeténél egyforma tengeri magánjog fog alkal- maztatni.Az új szerződés kevesebb tárgyakat,a magánjogot pedig kiiktat- ták.Ezzel sok akadály hárult el magyar tengeri kereskedelmet illetőleg. Könnyebben tudták segíteni a fejlődését. Természetesen a tengeri magán- jogot külön kodifikálták,mert 40 éven keresztül hiába tárgyalta a két or- szág dűlöre nem jutottak.Ezért az igazságügyiminisztérium kiadásában megjelent a magyar tengeri magánjog,melyet dr.Nagy Ferenc ny.államtit- kár dolgozta át és készítette el a második tervezetet.Az 1891-ben kötött s 1896-ban megújított egyezményt éveken át hosszítgatták,míg végre 1908-ban három évre szóló egyezményben állapodott meg a két ország kormánya,Ez az egyezmény abban tér el a korábbiaktól,hogy a hajózási területek felosztása nem jut érvényre,hanem csak is a kikötőket ismerik el kölcsönösen védett kitötőknek,amelyben a Lloyd,illetve az Adria tény- leg és rendszeresen közlekednek. Nézzük most kikötőt. Maga Fiume a Quarnero öbölben fekszik,mely 150 négyzet mérföld kiterjedésű és délfelé Veglia,Cherso és több kisebb szi- get választja el az Adriái-tengertől. Leggyakoribb szelek az Észak.Észak- Kelet és Délkeleti szelek.A hullámok az 2-3 m-től 30-32m hosszúságú hullámokat terel a szél az Adria felől. A szökőár ritka.Fiúméban már régtől fogva volt kikötő.Ami a magyar fennhatóság alatt a kiegyezés után indult fejlődésnek. Mégpedig 1872-től. Hiszen a kereskedelmi igényeket ki kellett elégíteni és Ugye már Széchenyi is mondta hogy˝tengerre ma- gyar˝.Az 1860-as években 1,2millió korona volt befektetve a kikötői építményekbe,ami aztán az 1900-as években meghaladta a 80 millió ko- ronát. Ezzel arányban a hajó forgalma is emelkedett. 1872évről 1906 évre 325116 t-ról 4131317 tonnára.Az árúforgalma 167015-ről 1351587 t-ra emelkedett. Ami szintén jelentős emelkedés.Maga a kikötő a város mellett van.de a farakhelyek átnyúlnak a szomszédos Susak község területére.Az 1900-as évek elejére rendelkezésre állt 53 km vasúti vágányhálózat ami a város belsejében van a mai napig is.ezen kívül rendelkezése állt egy kb.10600 vasúti kocsirakomány elhelyezésére szol- gáló tárházak,6000 vasúti kocsirakomány elhelyezésére szolgáló nyílt te- rületek,60 hektár feltöltött terület és kb.62ha vízfelület,6200 m rakpart. A nagy kikötő és ennek kiegészítő részét képező kisebb kikötők Fiume összes tengerpartját elfoglalják.A legfontosabb a nagykikötő,3 nagy és 2 kis mólóval és a zárómólóval,3300 m rakparthosszal,a hullámgát által védett 50,2ha felülettel.A hullámgát(Mária Terézia móló)az átmetszéstől számítva 1678 m hosszú.Keletről nyugatfelé haladva a következő mólók vannak: a Dániel móló 45 méter hosszú és 15 m széles;az Adamich móló 75m hosszú és 20 m széles; a Zichy móló 150m hosszú,80 m széles;a Rudolf móló 210 m hosszú és 80 m széles;a Mária Valéria móló120 m hosszú és 80 m széles; végül a záró móló100 m hosszú 50 m széles. A rakpartok(rivák)sorrendje a következő:Keleti rakpart 210m hosszú,Lidó rakpart 95 m hosszú,Sanitá rakpart147 m,Stefánia rakpart 250m,Ferenc- Salvator rakpart 360m,és az újrakpart szintén 360 m hosszú.A part menti vízmélység a keleti parttól a Zichy mólóig terjedő és a kis hajók kikötésé- re szolgáló medencékben 5-6,5m, a nagy hajók részére szolgáló többi medencékben 7,5-8,5méter között változik.A medencék közepén a vízmélység 35 m-ig terjed.A hullámgáton (Mária Terézia mólón)van elhelyezve 3 szénraktár 6000 t szén befogadására,s a déljelző állomás, ahol a közép-európai déli idő egy dinamittöltény elsütése és egy jelző- gömbnek a leejtése által jelezték.A mólók és rakartok mellett tárházak voltak,melyekhez vasúti vágányok vezettek.A mólókre pedig fordító koron gon át vezettek.A parkok mentén vasúti vágányok haladtak. Maga az egész vasút a városban van ,mivel hogy a szűk helyen másként nem tudták megoldani.A közúti közlekedésre kövezett utak szolgáltak.Az un. Delta és Brajdica 250000nm kiterjedésű farakhelyek közelébe volt elhe- lyezve a Baross Gábor fakikötő,mely a nagy kikötővel egy 18m széles és 8,5mély csatornával van összekötve,melyen át egy víznyomással működő forgó vashíd közvetíti a hullámgátra(Mária Terézia mólóra) való közlekedést.A Baross Gábor fakikötő vízfelülete 6,5 hektár melyet 520 m hosszú hullámgát véd meg a hullámzástól;ezen kikötő 3,5 hektár előkikö- tővel bírt.A fakikötő egy 105 m hosszú és 8,4m széles zárósarkantyúval van nyugat felől határolva,amelyek között 50m széles bejárat marad a hajók számára.A kikötőben van még egy 100m hosszú és 40 m széles móló.A rakodásra alkalmas partok hossza 1200 m;a partmenti vízmélység 8,5méter.A Baross kikötő kizárólag farakodásra épült,a hullámgátat azonban rendesen,a mólót kivételesen szén rakodásra használták. Tervbe vették a hullámgátnak és a mólónak szénrakodó villamos portáldarukkal való felszerelését.A darukat 1913-ban szerelték fel.A Baross Gábor fakikötőbe torkolt a kis part vitorlás hajók kikötője,a Fiumara csatorna amely 43m széles és 500 m hosszú,átlagos vízmélysége 6 m.ezen a csatornán két forgóhíd közvetítette a vasúti és közúti közlekedést.A Baross Gábor fakikötőtől keletre a Recina folyó két partja mentén vannak a Delta és Brajdica faraktárak célszerűen berendezett vasúti vágányok- kal. A Recina folyón három híd köti össze a Delta és a Brajdica farakhe- lyeket.A Brajdica területére vezet le a Károlyváros -fiumei vasúti fővonal kiágazásaként egy mellék vágány,mely 1823m hosszú köralagúton át fu- tott le a farakodóhelyekre,amelyek számára érkező tehervonatok össze- állítására a közeli buccarii állomás szolgált rendező pályaudvarként.A nagy kikötőtől nyugatra esett a cs.és kir. haditengerészeti akadémia cél- jaira szolgáló naszádkikötő 82m hosszú hullámgáttal,90m hosszú partfal- lal és 0,1hektár vízfelülettel. Majd következik a kőolajkikötő,amely közvetlenül a kőolajfinomitógyár szomszédságában épült 320m hosszú hullámgáttal,1,9 hektár vízfelülettel és 340 m hosszú rakodóparttal. A kőolaj kikötő és a nagy kikötő közötti feltöltés a rendező pályaudvar cél- jaira vették igénybe.Nyugatra van a 30000négyzetméter kiterjedésű, 1906-ban épült Danubius hajógyár.mely akkor a legmodernebb berende- zésekkel bírt. Legnagyobb munka a kőhányások,töltések létesítése volt. A köveket kőbányákból szállították oda a feltöltésekhez,hullámgátakhoz és mólókhoz.1909 év végéig a fiumei kikötőépítményeknél összesen 24,8 millió tonna feltöltési és kőhányási anyagot építettek be.Az alsó részét nagyobb ,míg a felső részének borítására kisebb köveket használtak. A vízben lévő alapfal 4.5 mesterséges zömsorból épült. Ezeket a szárazon építették,hézagait betakarták a téglaépítés szabályainak szemmeltartá- sával.Santorinhabarcsot használtak.Ezek 2-3 hónap száradás után váltak szállíthatóvá.A mesterséges zömök 3,7m hosszú,2m széles és 1,5m magas volt,súlyuk 25 tonna volt.A szükséghez képest kisebb zömök is épültek.Ezeket gőzdaruk segítségével helyezték az alapfalba.Az alapfal a vízszínéig ér fel,erre van telepítve a partfal,mely közönséges terméskőfa- lazatból áll és kellőleg megmunkált kövekkel burkolták.A tárházak vagy raktárak a rakpartok mentén,a mólókon és a pályaudvaron vannak elhelyezve,melyeket részben a fiumei raktárvállalat,részben a m.kir.állam vasutak kezelésében voltak.Ezek pincével ellátott egy és több emeletes raktárak,melyek részben földszintesek és ideiglenes faszinek,melyek e- gyüttvéve mintegy 106000nm.kihasználható rakterületen,10600 vasúti kocsirakomány befogadására volt alkalmas.A tárházak építési rendszere falazat és vasszerkezet kombinációja,szilárd tűzmentes Monier födémek- kel és felmenő válaszfalakkal.A több emeletes tárházak felvonókkal volt ellátva.A kikötő kellőleg kivilágítva kényelmes bejárattal bírtak.A nagy ki- kötő bejárata 225m széles és 35 m mély; a Baross Gábor fakikötő bejá- rata 50m széles és 14m mély;végül a bergudi dokkmedence bejárata45m széles és 8,5 m mély.Gépészeti berendezés a raktári felvonókon kívül csak két tárházban volt.Rakodóhidak,néhány fix forgódaru és egy úszó gőzdaru közvetíti a ki-és be rakodást,amely különben a hajógépek és árbócdaruk közvetítésével kézierővel működtettek. Tervbe és részben folyamatba vették a kikötőnek portal-rakodódarukkal való felszerelését. A Mária Valéria mólón már elektromos portaldaru működött,melynek eme- lő képessége 3 tonna volt.A hajók vontatására és veszélyben levő hajók megsegítésére egy 11t-nás gőzös,egy 60t-nás és 500 indikált lóerejű vontató és tűzoltó szivattyús gőzös,s végül egy 280 indikált lóerejű vontató gőzös állt rendelkezésre.A kikötő megvilágítását a város központi telepéről biztosították,s a külső világításnál 36db 12amperes ívlámpa és 16 db.16 gyertyás izzólámpa,a tárházakban mintegy 480db.32,illetve 16 gyertyás izzólámpa lett felszerelve.Tervbe vették a kikötő külső megvilágításának tervét.A hajók megkötésére és mozgatására a kikötők belsejében és az előkikötőkben uszorokat alkalmaztak.A kikötő és a pályaudvar egész területét a város vízvezetéke látja el és olyan vízveze- téki berendezés létezett,amely úgy volt elrendezve,hogy tűz esetén úgy a raktáraknál,mint azok belsejében könnyen hozzáférhető hydránsokkal történt az oltás,célszerűen berendezett villamos tűzjelző jelezte a a tűzet a rendszeresített tűzoltócsapat laktanyáiban.A rendőrségi szolgálatot a kikötőben a városi rendőrség egy szakasza végezte,a tengeri rendőri szolgálatot pedig a révhivatal személyzete látta el. Pár szó a hajózási viszonyokról.Mivel ez az egy számbavehető kikötője volt hazánknak.ahol a bel- és kiviteliforgalma öszpontosult.A tengeri forgalmat részben magyar,részben más illetőségű hajókkal intézték. A ki- kötő szerepe egyre fontosabbá vált.Az áruforgalma megnövekedett az 1910 évekre.A világkereskedelemi szempontból sem volt elhanyagolható. Természetesen nem lehet összehasonlítani a brit,francia,német,olasz, ki- kötők forgalmával.Nem egyszerűen presztízs kérdés volt hanem gazda- sági. Gyakorlatilag az összeomlásig hazánk kereskedelme szempontjából. de hadászatilag is torpedó gyár,haditengerészeti akadémia. De itt volt a kereskedelmi akadémia is. Itt a kereskedelmi hajók legénységét oktatták.A tengeri áruforgalomban a nagyobb behozatali cikkek a követ- kezők voltak:kávé.déligyümölcs,dohány.rizs,bor,szén.kőolaj,pirit,foszfát, juta,tengeri só,pamut,tégla,cserép,nyersvas,rézgálic,vas-és acéllemez, salétrom,kén,tea,bors,különféle olajok stb.Kiviteli cikkek:nyers-és fino- mított cukor,búza,árpa,zab,kukorica,bab,rizs és mellékterményei,liszt,fa, magnezit,cserkivonat,ásványolaj,papirosanyag,ásványvíz stb.Azok a kül- államok amelyekkel számosabban kereskedtünk a behozatalnál:Ausztria, Olaszország,Nagy-Britannia,Törökország,Brit Kelet India, Amerikai Egye- sült Államok;kivitelnél:Ausztria,Olaszország,Franciaország,Belgium,Hol- landia,Nagy-Britannia,Spanyolország,Görögország,Törökország,Brit Kelet India,Egyiptom,Algír,Amerikai Egyesült Államok,Brazília.Természetesen más országokkal is kereskedtünk,de ezen országokkal volt a legfonto- sabb.Az ország külkereskedelmi forgalmának 10%-a bonyolódott átlago- san Fiumén keresztül.A forgalomnak mintegy felerészét a szerződések a- lapján segélyezett hajózási társulatok,a többit egyéni hajósvállalatok vé- gezték.Az államilag segélyezett tengeri hajózási társulatok az Adria m. kir.Tengerhajózási Rt.,a Magyar-Horvát Tengerhajózási Rt.és a Magyar keleti Tengerhajózási Rt.Ezeken kívül a nem segélyezett hajózási társulatok működtek Fiuméban és pedig:az osztrák kormány által segé- lyezett Osztrák Lloyd;az Orient hajózási társulat,a Fotogen-társulat,az Atlantica és a Magyar_Horvát Szabadhajórási Részvénytársaság.Megem-lítendő, hogy Fiuméból keletre 5 km-re fekszik a martinschizzai öböl,ahol a kikötőhöz tartozó vesztegintézet volt elhelyezve. Meg kell említeni a hajójáratokat melyek a következők voltak: Fiume -Abbazia, Ezen járat reggel 7-12 óráig óránként és 35 perc alatt ért Abbáziaba. Délután 2-7 óra,szintnén óránként indult és óra35kor ért Abbaziaba. Abbaziua-Fiume:6,45-kor indult és 7,20-kor ért Fiuméba,utána 8-12 szintén 35 perc alatt tette meg a távot. Naponta indult a Fiume-Lovrana postavonal.Termesgőzhajó szolgálat,csak I.osztály Fiume-Portoré-Cirkve- nica(Therapia)feltételes érintés,Cirkvenica (kikötő)Novi.Ez a járat 10.30-tól indult 55 percenként 1óráig.Jövet délután 5.25 és du.3 óra. Zengg-Fiume-i vonal mindennap.Zenggből reggel 6-kor indul megérkezett Novi.Selce,Cirkvenica,Portoré.Fiume d.e 9 órára.Zenggből árut is szállítottak Fiumeba. Fiume-Cirkvenica -Novi vonal I-II.gyorsjárat, Novi, SelceCirkvenica,Sv.Jakov,Portoré,itt feltételes megállás a fürdőintézet mellett. Megjegyezve hogy a S.Jakov,Selce és Novira szánt áruk Fiume- ban csupán ezen a vonalon vették fel. Gyorshajószolgálat Fiume-Velence és Fiume-Acona között nyári mentrend szerint indult Fiuméből minden hétfő reggel 7órakor,kedden,szerdán,csütörtökön,pénteken és szombaton este 8.15.Velencéből indulás minden hétfő reggel 7 órakor,kedden,szer- dán,csütörtökön,pénteken és szombaton este 8 órakor.A hajó a Márkus- térre(Szent Márk tér)érkezett,s ugyanonnan indult. Fiume-Ancona.Indult Fiuméből minden szerdán reggel 7.30-kor,hétfőn és pénteken este 8.15-kor.Anconából indulás minden csütörtökön reggel 7- kor,kedden és szombaton este 8.30-kor. Tengeri út tartama 10 óra. Tengeri kirándulást lehetett tenni(közvetlen gyorsvonal I.III.osztályon) Lussinpiccolóba minden szerdán és pénteken tekintet nélkül az időjárásra. Indult Fiuméból.Abbazian,Lovranan keresztül ért Lussinpiccolóba reggel 7.45-kor és 12.45-re ért be.Lussinpiccolóból délután 4-kor indult Lovraát,Abbaziat érintve ért Fiuméba este 8.50-kor. 10.korona volt a jegy ára. Dalmáciába is indultak hajók minden nap Fiume és Dalmácia között, hetenént négy gyorsjárat közlekedett.Fiume-Zara-Spalato-Gravosa,Cas- telnuovo,v.Melnie.Hétfőn csatlakozás Spalatoban a Metkovic felé induló gőzössel. Menet csatlakozásban a Budapestről d.e. 9.55 és Bécsből d.e 9.50-kor beérkező;jövet csatlakozásban a Budapest felé du.6. S.Péter -Trieszt felé du.5.05 és Bécs felé du.induló gyorsvonattal Cél állomás Cattaro. Az útirány Fiuméból Dalmáciába Cherso szigettől keletre vezet a Quarnerolon át és tovább a belső szigetsor mentén,minek folytán ez a legrövidebb és legjobban védett utazás.A gyorsszolgálatot˝Gödöllő˝és ˝Pannonia˝nevű elsőrendű gőzösök teljesítették.Minden gőzös kizárólag a személyforgalomnak építtetett,kényelmes és díszesen berendezett ter- mekkel rendelkezik,tágas hálófülkékkel,külön hölgytermekkel,dohányzó- termekkel,sétafedélzet és étteremmel villanyos világítással és egyáltalán mindeden kellékével bírt. Gőzhajó menetdíjak(az ágydíjat külön kellett fizetni) Volt Egyszeri utazás I.II.III.osztályon.Menet és tértijegyI-II-III.Katonajegy I.II-III. Hová Abbazia:termesgőzös,helyihajó;Ancona;gyorshajó;Arba:postahajó; Castelnuovo di Cattaro ;gyorshajó,postahajó;Cattaro:gyorshajó,postaha -jó, Cirkvenica termesgőzős,helyihajó;Curzola: gyorshajó,postahajó; Gravosa:gyorshajó,postahajó;Lesina:gyorshajó,postahajó;Lussingarande; gyorshajó,postahajó;Lussinpiccolo dalmát vonal:gíyorshajó,postahajó; Lussinpiccolo isztriaivonal:gyorshajó. A viteldíjak a 15 fillértől ez katona jegy a 76kor.38fillér,ez menet és tértijegy I.osztályon cattaro-i gyorsha- jó.Gőzhajó menetdíjak Fiuméból.Itt is külön kellett az ágyért fizetni. Gőzhajók jártak Lussinpiccolo,Metkovic,Novi,Obbrovazzo,Pola,Portoré, Raguza,Sebenico,Spalato,Velence,Zára,Zengg vonalon.Meg kell említeni még a Budapest-Fiume vasutat,mely a Keleti pályaudvarról indult és kb. 13 óra alatt tette meg az utat.Oda.vissza. Ez a Magyar királyi államvasu- tak vonala.Továbbá a Császári,király szabadalmas déli-vasutat sem.Mely Fiume-Szt-Péter kr I.II.III.osztályú kocsikkal közlekedett. Nem hagyhatjuk ki a tengeri halászatot.Ebben bizony alul teljesítettünk. Bár a tengerpartok közelében fekvő ipartelepek,gyárak miatt tapasztal- ható volt némi visszaesés 1910 körül és a part mentéről beljebb,mélyebb vizeken halásztak,ezzel összefüggésben mégis jelentősen nőtt a forgalom. Amely jövedelmezőnek bizonyult. Nálunk ez nem így volt. Hogy a 19.sz-ad második felében a halászat csökkent az állami közigazgatásnak úgy jóléti,mint tanügyi ágazatai képtelenek voltak a többi foglakozási á- gak fejlődésével megcsappant tengeri halászatba új lendületet hozni, és abba új erőket önteni. Emiatt nem maradt más,minthogy az állam át en- gedte a szervezést a polgárainak. Így alakulhattak meg a halászati társa- ságok ideiglenesen tág önkormányzattal.S ezeket az állam gazdagon se- gélyezte Európában.Nem nyerészkedés céljából alakultak meg.Felismer- ték a kis emberek talpra állításának szükségességét.Szövetkezeteket hoztak létre,melyek a halászattal és értékesítéssel foglalkoztak.Az ily mó- don szervezett állami és magán kezdeményezések révén költséges vizs- gálatokat és kísérleteket tettek annak megállapítására,hogy a tengerpart mellől hová lettek a halak,hogy mikor,mely vidéken és mily mélységben tartózkodnak,mikor ívnak stb.Az eredmények azt mutatták hogy a nyílt tengeren hatalmas mennyiségben vannak ugyanazok a halfajok is,melye- ket azelőtt csak a partokról vagy azoktól csekély távolságra a parti halá- szok fogtak primitív eszközökkel és kicsiny vitorlás bárkákkal.Tudomá- nyos alapokra helyezett vizsgálatok és kisérletezések révén .új halászati módszert találtak,a gőzhalászatot.Itt már a távoli tengereken és óceáno- kon folyt a halászat.Ezzel a halászott mennyiségek megnövekedtek.Az a nyereség ami ebből az adott országokra háramlott,jelentős volt. Pl. Anglia 1906-ban 1055928 t mennyiségű 274320 millió korona értékben rako- dott ki halat.Ezek a mennyiségek csak növekedtek.Az ezzel járó iparágak is fellendültek,mint a halkonzerv gyártás,háló készítés,hajóépítés,hajó- gépgyártás.Természetesen mindezek komoly tőkebefektetést igényelnek. Ugyan így a partihalászat üzemszervezéséről is gondoskodni kellett. Ha- jóik motorral ellátott 15 t alatti vitorlásbárkák.Ezek a parttól legfeljebb 10 tengeri mérföldre távolodhattak el és kisebb halász konzorciumok ré- szét képezték. Ezek az újítások egy sor kérdést hoztak felszínre,melyek sürgős intézkedést igényeltek,így pl. a halászat-rendészeti szolgálatnak szabályozását,a halászati statisztika rendszeresítését,a hydrografia és halbiológia terén megindult tudományos kutatásoknak oly irányba való te- relése,hogy az a felmerülő gazdasági és igazgatási problémák megoldását eredményezze,végül pedig azon helyeken,ahol a halászati ipar már óriási méreteket öltött,mint pl.Nagy-Britanniában,a főleg társadalmi és önkor- mányzati alapon szervezett halászati közigazgatásnak egységesítése és állami központosítása.Hogy mennyire fontos volt a halászat,ezt mi sem bi- zonyítja mint az,hogy 1882 május 6-án Hágában Németország,Dánia, Franciaország,Nagy-Britannia és Hollandia között kötött nemzetköz e- gyezmény még csak a tengeri halászat rendészeti kérdéseinek az északi- tengerben leendő szabályozására vonatkozott;1899-ben Stockholmban Nagy-Britannia,Svédország,Németország,Dánia,Norvégia,Hollandia és O- roszország kormányi már megállapodtak abban,hogy a tengeri halászatra vonatkozó statisztika kérdései nemzetközi együttműködés alapján intéz- tetik.1901-ben Norvégia fővárosában Christiániában (a mai Oslo)össze- gyültek ugyanazon országok kormányai kiegészülve Belgium és az akkor orosz tartomány Finnország kiküldöttei és egy egész munkaprogramot dolgoztak ki a tengeri halászat terén felmerült nemzetközi közös felada- tok megoldására és kormányaiknak javasolták ezen célok megvalósítása érdekében egy Állandó Nemzetközi Tanácsnak és egy Központi Végrehaj- tó Bureaunak szervezést,létrehozását.1902-ben ült össze először Kop- penhágában az Állandó Nemzetközi Tanács,mely több albizottságra osz- totta ki a teendőket.1903-ban másodjára ült össze ezen tanács és ügy- rendjét véglegesen megállapították,székhelyéül Koppenhágát választot- ták.Tagokul a tanács vezértitkárát,a hydrographiai és biológiai asszisz- tenseket ás az irodai személyzetet hozták létre. Christiániai székhellyel pedig egy Központi Laboratóriumot állítottak fel.1904-ben Hamburgban, 1905-ben ismét Koppenhágában,1906-ban Amsterdamban,1907-ben pe- dig Londonban ülésezett a tanács,mely kiadta a Statistical Bulletin-t. 1907-ben Antwerpenben tartott halászati kongresszuson Magyarország is részt vett,amelyen képviselőik javasolták egy nemzetközi központi intézet létrehozását,mely a halászatra vonatkozó minden tudományos anyagot,u. m.könyveket ,röpiratokat,térképeket,ábrázoló és minden egyéb tananya- got rendszeresen gyűjt és a kérdezősködőknek felvilágosításokat ad. Ehhez képest 1907-ben Brüsselben saját palotájában megnyilt az ˝Insti- tut International de Documetation pour la peche˝mely később gócpontja lett a halászati bibliográfiának. Nálunk mi a helyzet? A leg elmaradottabb viszonyok uralkodtak a magyar- horvát tengerparton,ahol a tengeri halászat mint termelési,mint ipari és általában kenyérkereseti ág nem hogy nem fejlődött,hanem még vissza fejlődésben volt 1900 és 1910 között.Az Olaszországgal kötött kereske- delmi és vámszerződés alapján,a Quarnero vizeiben egészen egy tengeri mérföldnyire a partól az olasz alattvaló halászok voltak az egyeduralko- dók a vitorlás hajókkal és fenékhálóval való halászást.Olyan magyar ha- lász meg nem volt aki a viszonosság alapján.olasz parti vizekbe ment vol- na halászni.A halászoknak nevezett azon emberek ellenben,kik a fiumei halpiacon voltak,csak közvetítők és zsarolásaikkal egyaránt elriasztották az igazi halászokat és kereskedőket.A hazai kedvezőtlen adminisztratív viszonyok miatt a tengerparti lakosság legjava pedig külföldön,főleg Ausztriában,Olaszországban és Amerikában űzte a mesterségét.Az itthon maradt parti lakosság a kőbányákban,a gyárakban vagy kereskedelmi ha- jókon keres és talál jövedelmezőbb foglakozást;a munkaképtelenek vagy munkakerülők és vének pedig dinamithalászattal pusztítják a tenger e- gész faunáját,mert a dinamit patron oly lökést ad a víznek egy pár méter kerületben,hogy össze zúzza az összes tengerben lévő élőlényeket.Az akkoriban használatban lévő˝migavizza˝nevű vontatóhálók pedig olyan kis szemű nyílásokkal bírnak hogy azok húzásnál teljesen összecsukódnak és a tengerfeneket végig seperve elpusztítják az ivadékhalakt és petéket. A révhivatalok mint elsőfokú halászati hatóságok a horvát tengerparti községek és az autonóm hatóságokkal szemben való elkallódása,valamint a fegyveres révrendőrségnek hiánya folytán pedig az egész tengerparton közel 40 éve akadálytalanul folyt a dinamittal,a migazza -,hálóval,az ecetilén lámpákkal és a kíméleti idők és zónák semmibe vételével űzött rablóhalászat,ugyannyira,hogy az újabb nemzedék már egyáltalában nem is értett az igazi halászati mesterséghez.Meg kell említeni a magyar-hor- vát közjogi állapotokat melyet a horvát kormány folytatott az 1868:XXX. tc.43§-ának világos rendelkezése ellen a tengeri halászatnak autonóm belügyként való elismertetése érdekében-ami a tengeri halászati admi- nisztrációjának teljes paralitását vonta már is maga után teljes a kép amit akkor a halászatunk mutatott.Hasonló viszonyok uralkodtak más államok- ban de főként Belgiumban ahol a parti lakosság halászata annyira hátra- maradott volt,hogy a szomszédos Hollandia halászai monopolizálták a bel- ga halászatot és a halkereskedelmet.Ezen az állapoton változtatni akar- tak hogy rendezzék a halászati kérdést ,melynek élére Albert herceg trón- örökös állt.Megalapította az ostendei halásztanonc iskolát melynek egy- ben védnöke is volt.ezen kívül számtalan halászati társulat és egyesület tagja,elnöke,védnöke stb.volt.Példáját követte a nagybirtokosság és a- risztokrácia is.és egymással vetélkedve vették párfogásukba a halászati kérdéseket.Ezzel sokat lendítve a halászok és halászat helyzetén. Így lé- tesítette a belga társadalom 1906-ban a többi előrehaladottabb ország mintájára és az akkori magyar viszonyokhoz és hasonló körülmények kö- zött,minden állami hozzájárulás nélkül,az ostendei halásztanonc iskolát. Ezen iskola fontossága abban állt hogy azon elemeket fejlesztették ki a halászat céljára és látták el szakszerű ismeretekkel,mely nélkül halász generáció nem keletkezhetett,mert az apák halászmestersége megszűnt oly jövedelmező lenni,hogy a gyermekek otthontartása és nevelése kifi- zetődő lett volna. A halász gyerekei nem jártak iskolába és arra kénysze- ríthető sem volt,hogy még a parton is minden idejét a hajó-és hálótataro- zás meg egyéb házilag eszközölt tevékenységek absorbeálták.A halászati iskolában 6 éves kortól vették fel teljesen ingyen és 12 éves korukig maradtak,amikor vagy állami tengerész-tanonc iskolába léptek be,vagy a- zon a halászbárkán valamelyikén nyertek alkalmazást és további kikép- zést melyek a közmunka minisztériumtól ennek fejében jutalmakat élvez- tek.Ezeken a helyeken 3 évig tanonckodtak és 15 éves korukra megsze- rezték az Ostende-i tengerész iskolában a hajógazdák(patron) számára előírt képesítést és kész halászmesterként léptek ki az életbe,ahol az ek- ként képzett halász az új rendszerű halász módszerek segítségével magá- nak és családjának a létfenntartást, sőt a jó módot is képes biztosítani. Ezt kellett volna hazai viszonyok között adaptálni. Egy Fiuméban lajstro- mozott,és magyar-horvát tengerparton többször helyet változtató halá- szati iskolahajó úgy a kiveszőben lévő halászat szempontjából,mint a ten- gerparton annyira elhanyagolt igazgatási szempontból is mérhetetlen hasznot hajtó és egy életképes érdekkapcsolatot kellene létesíteni a parti lakosság és az állami tengerészeti igazgatás között,mert az így fejlesztett intelligens halász elem nem fog a parti községeknek politikailag elvakult demagógjaihoz fordulni tanácsért,hanem közvetlanül a tengerészeti igaz- gatáshoz melytől kenyerét kapja. A másik meg az volt hogy a tengerészeti kereskedelmet magyarítsák,amihez nem volt elég az ottani kereskedelmi tengerészeti akadémia. Már csak azért sem mert a lakosságnak a nagy része olasz és horvát volt. A magyarok kisebbségben voltak.Ráadásul a képesítést szerzett hajóstisztek egy része külföldre ment a jobb megélhe- tés reményében. Az akkori kormányzatnak is érdeke volt hogy tovább ha- ladjon a fejlesztések útján.Hódy Gyula országgyűlési képviselő javaslatá- ra a kormányzat a két legutolsó esztendő költségvetési tárgyalása alkal- mával a tengerészeti halászat intenzívebbé tételét és a fenti célokat szol- gáló halászati társaság eszméjét is támogatta. Meg kell jegyezni hogy Fiume kül -és belkereskedelmi forgalma évről évre nőtt. Európában a 10-ik legforgalmasabb kikötő volt.Nemcsak Európával kereskedet.A forga-lom főleg a Földközi-tenger a Balkán. De az De Franciaországgal, a Brit Birodalommal.Oroszország az Egyesült Államok.Brazília,Egyiptom.Ma- rokkó,Algír,a távol keleten,Japán,Brit Kelet India. a felsorolás nem teljes. Csak hogy azt érzékeltessem hogy hazánk jelen volt világ tengerein és óceánjain.

folyt köv.

Fiume történet a kezdetektől 1918-ig II.Rész.

Berci — Thu, 14 Feb 2013 14:37:13 GMT

Fiume magyar kormányzat alatt.

Kilenc ízben tartott sikertelen értekezlet és emlékiratok szerkesztése után 1869. december 18-án a horvát küldöttek kiléptek a bizottságból, átadván ultimátumukat, kijelentvén egyébiránt azt a kivánatukat, hogy ha ultimátumukat nem fogadják el, akkor napoltassék el az országos bizottság alkalmas időre, Fiumét pedig igazgassa egyelőre a központi kormány, de Fiume vármegyét azonnal adják át az autonom horvát-szlavon kormánynak.A magyar és a fiumei küldöttek ellenben megegyezésre jutván, jelentésüket beterjesztették a magyar ország gyülésnek. A képviselőház 1870. március 15-én tárgyalta a jelentést és meghatalmazta a minisztériumot, hogy a mig a függő kérdések véglegesen megoldatnak, állítson föl a kormány provizóriumot, a kir. biztosság megszüntetésével nevezzen ki Fiume és kerülete igazgatására kormányzót, Fiume vármegyét pedig adja át a horvát 88autonom kormánynak s végül gondoskodjék a kereskedelmi és tengerészeti ügyek ellátásáról.

Magyar minisztertanács megállapodása.

A magyar minisztertanács 1870. július 20-án tárgyalta a provizórium szervezését s következőkben állapodott meg:

1. Az egész magyar-horvát tengerparton a tengerészeti ügyek intézésére és Fiume város és kerületének kormányzására mindenekelőtt egy kormányzó nevezendő ki, a ki az egész magyar-horvát tengermelléken a tengerészeti kormányzatot vezeti s a ki a Fiuméban szervezendő kir. tengerészeti hatóság elnöke lesz. E fontos állásra a minisztertanács ifj. gróf Zichy József orsz. képviselőt hozza javaslatba.

2. A törvénykezési ügyekre nézve egy első és egy fölebbviteli biróság lesz felállítandó, melyektől végvonalban a fölebbezés részint a pesti kir. kúriához, részint a zágrábi hétszemélyes táblához intéztetnék.

3. Vallás- és közoktatás tekintetében Fiume város és kerülete a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter és a pesti közös országgyülés alatt fog állani; kivételt képez az a gimnázium, mely Fiuméban eddig horvát és fiumei alapból állott fenn.

4. A kormányzó mellé azon ügyek ellátására, melyek a tengerészeti hatóság körébe nem tartoznak, a következő személyzet fog szükségeltetni: 1 osztálytanácsos, 1 elnöki titkár, 1 titkár és 1 fogalmazó. A szükséges segédszemélyzet és a szolgák létszáma a kormányzó előterjesztésére utólagosan lesz megállapítva.Az első-folyamodású és fellebbviteli bíróság szervezésére vonatkozó tervezet az ipar- és kereskedelmi és az igazságügyi miniszter urak által fog külön előterjesztetni.

5. A kormányzó járandósága tekintettel arra, hogy a consulok és idegen hatalmak képviselői irányában reprezentálnia kellend, 5000 frt évi fizetésben, ugyanannyi évi pótlékban és szabad lakásban állapíttatik meg. A hivatalnok- és szolgaszemélyzet járandóságai a minisztérium illető rangfokozatának fognak megfelelni.

6. A provizórium szervezéséhez s a rossz karban levő fiumei kormányzói lak átalakításához és fölszereléséhez szükséges 30,000 forintnyi költségnek póthitel által leendő fedezhetése végett az országgyüléstől felhatalmazás lesz kérendő. A belügyminiszter bízzák meg azzal, hogy ezen megállapodásokat egy ő felségéhez intézendő előterjesztésbe foglalja. A belügyminiszter egyszersmind kérje meg ő felségét, hogy Fiume vármegye a horvát-szlavon autonom kormányzat alá visszabocsáttassék, mely célból a fölterjesztéshez egy megfelelő kézirati tervezetet is mellékeljen. Megbizatik továbbá a belügyminiszter, hogy Cseh Ede kir. biztos működésének megszüntetése, nyugalmi állományba visszahelyeztetése s kir. biztosi minőségében teljesített buzgalmának elismerése mellett a Szent-István-rend lovagkeresztjével leendő földiszíttetése iránt, valamint ifj. gróf Zichy Józsefnek kormányzóvá leendő kineveztetésére nézve a szükséges előterjesztéseket készítse el. A minisztertanács ezenkívül szükségesnek tartja, hogy a még Fiuméban elhelyezett, úgynevezett fiumemegyei gyülés a székhelynek a megye területére leendő áthelyezésével Fiuméból eltávolíttassék s igy a kormányzói és megyei hatóságoknak ez egy városban való működéséből okvetlen keletkezendő surlódásoknak idejekorán eleje vétessék. A minisztertanács határozatait fölterjesztették a királynak és végre 1870 július 29-én megérkezett a királyi leirat mely Fiuméban megszüntette a kir. 89biztosságot és elrendelte a provizóriumot. Ugyanaz nap Bedekovich Kálmán horvát-szlavon miniszterhez intézett leiratában a király elrendelte Fiumevármegyének Horvát-Szlavonország autonom kormányzata alá való visszabocsátását. Julius 29-én megtörtént Cseh Ede fölmentése és ifj. gr Zichy Józsefnek fiumei és magyar-horvát tengerparti kormányzóvá kinevezése.Fiume kormányzatát, mint provizóriumot, királyi jóváhagyással következőleg szabályozták:Kormányzó.A kormányzó, a kit a király a minisztérium előterjesztésére és a miniszterelnök ellenjegyzése mellett nevez ki, "fiumei és magyar-horvát tengerparti királyi kormányzó" címet visel, a magyar-horvát tengermelléken a tengerészeti kormányzat vezetője. A kormányzó a magyar minisztérium közvetítője, élén áll Fiume város és kerülete közigazgatásának, ily minőségben vezeti a fiumei községi képviseleti és országgyűlési választásokat, jogában áll, sőt különös esetekben kötelessége is a közgyűlésben elnökölni.Fiuméban egy első folyamodású és egy fölebbviteli bíróság állíttatik föl, melyek hatásköre kiterjed tengerészeti ügyekben az egész magyar-horvát tengerpartra, ellenben váltó- és kereskedelmi, valamint polgári és büntető ügyekben csupán Fiumera. Harmad folyamodású és legfőbb törvényszék a tengerészeti, a kereskedelmi és váltó ügyekben a pesti m. kir. kuria, a polgári és büntető ügyekben egyelőre a zágrábi hétszemélyes tábla. A m. kir. kúriánál egy horvát és fiumei tag alkalmaztatik mint biró, hasonlóképen egy fiumei tag a horvát-szlavon hétszemélyes táblánál.A közoktatás a magyar vallás- és közoktatásügyi miniszter hatásköre alá kerül, kivéve a horvát alapból fenntartott fiumei horvát gimnáziumot. És ezzel végre magyar kormányzat alá került Fiume és környéke. Ezzel párhuzamosan megindul a város és a kikötő fejlődése. Fiuméban igyekeztek megszilárdítani a magyar jelenlétet. 1879-ben emléktáblát helyeztek el hűségükről és ragaszkodásukról a magyar kormányzat iránt.1881. április 20-án Fiume közönsége ismét feliratot intézett a magyar országgyűléshez, melyben felpanaszolja, hogy a provizórium tizenkettedik évében még mindig létezik Fiumemegye s annak hatósága Fiume falai között székel. Épp oly sértő a városra nézve, hogy a horvát gimnáziumot még mindig tűrni kénytelen a város falai között. Kijelentvén azt, hogy Fiume magyar város, kéri újra az országgyülést, cikkelyezze be külön törvénybe Fiuménak közvetlen Magyarországhoz tartozóságát s utasítsa a kormányt, hogy véglegesen rendezze Fiume kormányzati és törvénykezési viszonyait. A képviselőház 1881. május 14-én kimondta, hogy Fiuménak Magyarországhoz tartozóságát nem kell újra külön törvényben kimondani, mert azt az 1807: IV. t.c., valamint az 1868: XXX. t.c. világosan elismeri; de utasította a kormányt oly javaslat kidolgozására, mely a magyar közjog alapján megszüntesse Fiuméban a kivételes és ideiglenes állapotokat. Mindjárt a fiumei kérvény után a horvát-szlavon országgyűlés, a mint az előzményekből előre látni lehetett, fölemelte szavát ellene. Zsivkovics osztályfőnök, a horvát országos kormány képviselője merészen kijelentette, hogy Fiume-vármegye székhelyét és a horvát gimnáziumot a horvát kormány és országgyülés beleegyezése nélkül nem lehet Fiuméból eltávolítani; a fiumei kérdést Horvátország hozzájárulása nélkül nem lehet megoldani. A megyei hatóság és a horvát gimnázium áthelyezése csakugyan a horvát-szlavon országgyülés külön határozatai, illetőleg az általa alkotott törvény alapján csak később következett be. Ez álláspontot nem támadta meg az akkori magyar kormány, hanem újra fölvette az egyezségi tárgyalásokat, melyek sikertelenségéről eleve meg lehetett győződve. 1882. március 24-én a magyar képviselőház ismét 91regnikoláris bizottságot küldött ki, melynek tagjai Éber Nándor, Falk Miksa, Vizsolyi Gusztáv voltak; ezekhez a főrendiház gr. Cziráky Jánost választotta. Horvátország Miskatovics, Mihalovics, Spevec és Vojnics képviselőket választotta küldöttül, Fiume részéről pedig Ciotta János podesta,Thierry Frigyes, dr. Gelletich Miklós és Terci városi képviselők kaptak megbizást.A regnikoláris bizottság összeülését 1883-ra, a húsvéti időre halasztották; de akkor Tisza Kálmán miniszterelnök a hozzá intézett kérdésre kijelentette, hogy a magyar küldöttség a nyári szünet alatt fogja tanulmányozni a kérdést. Mielőtt azonban a tárgyalást megindíthatták volna, közbejött az 1883-iki augusztusi zágrábi zavargás, a magyar címer meggyalázása, a felbujtott horvát falvak zendülése, melyet katonai erővel kellett elfojtani. Pejacsevich bán lemondott s Ramberg lovassági tábornokot küldték ki királyi biztosul; de már november hóban Khuen-Héderváry gróf lett a bán, a ki nagy eréllyel fogott békéltető küldetéséhez. A heves közjogi harc, a magyarellenes ellenzék féktelenkedése éppen nem volt volna alkalmas a fiumei kérdés békés tárgyalására. De a fiumeiek felpanaszolt sérelmei közül kettő mégis orvosoltatott idő múltával. A horvát megyei hatóságot még 1885-ben, a horvát-szlavon közigazgatás új szervezésekor áttették Ogulinba, az új Modrus-Fiume megye székhelyére. - 1894-ben eldőlt a horvát gimnázium sorsa is, a horvát-szlavon országgyülés az ellenzék heves tiltakozása ellenére elhatározta, hogy Susákban új gimnáziumi épületet emel s oda helyezi át az intézetet. Ez 1895-ben történt meg. A horvát túlzók Fiuméban többször megkísérelték hogy Magyarország ellen tüntetést szervezzenek; de nemcsak Fiume lakosságának zöme, hanem a higgadtabb és a Magyarországgal való jó viszony 92 ápolását szükségesnek ismerő horvát elemek is idején elnyomtak minden izgága kísérletet, mint 1891-ben, a király látogatása alkalmával.A király 1891-ben ismét látogatást tett a városban és csak ismételni tudta azokat a szavakat melyet 1875-ben gr. Szápáry Gézának adott válaszában a lakosság hazafias magatartását elismerte. Ez a hazafias érzület Magyarország ezredéves ünnepei alkalmával is kitünt. Fiume méltó részt vett az ünnepben, az országos kiállítás megnyitása napján, a hálaadó istentisztelet alkalmával fellobogózták és kivilágították a várost, a hatóság a Giardino Pubblicoban fényes népünnepet rendezett, a városi képviselőtestület díszgyülése lelkes tüntetés volt Magyarország mellett, valamint a Budapesten egybegyült magyarság is rokonszenves tüntetéssel fogadta Fiume bandériumát, mely 1896. június 8-én a koronát kisérő díszmenetben Fiume zászlajával hódolt a magyar királynak. Emlékkővel is megörökítik ezt a nagy eseményt. Ugyanez év őszén lemondott a kormányzóságról gróf Batthyány Lajos, a kit a gróf Szapáry Gézát követő gróf Zichy Ágost utódjául 1891-ben neveztek ki, s a ki Fiuméban nagy népszerűségnek örvendett. Tizenkettedik volt a kormányzók sorában, a kik következők voltak: Majláth József (1779-1783), gróf Almássy Pál (1783-1788), gróf Szápáry János Péter (1788-1791), Pászthory Sándor (1791-1801), Klobusitzky József (1801-1809), Ürményi Ferencz (1823-1837), Nemeskéri Kiss Pál (1837-1878), gróf Erdődy János (1848), gróf Zichy József (1870-1872), gróf Szápáry Géza (1872-1883), gróf Zichy Ágost (1883-1892), gróf Batthyány Lajos (1892-1896). Országgyülési képviselőjéül a város 1896. október 31-én az 1896-1901-iki országgyülésre gróf Batthyány Tivadart választotta meg egyhangulag, a ki már a megelőző öt évi ciklusban is egyhangulag megválasztott orsz. képviselője volt Fiuménak. Ugyanez év végén, mindjárt gróf Batthány Lajos kormányzó lemondása után, mondott le a polgármesterségről Ciottà János, a ki mint polgármester két évtizeden át vezette a város ügyeit, s ezt megelőzőleg is mint a város orsz. képviselője, a regnikoláris bizottságok tagja, hazafias működésével, a város érdekeinek előmozdításával közbecsülést és közszeretetet érdemelt ki. 1897. februárban a képviselőtestület polgármesterré Ciotta helyébe dr.Maylender Mihályt, s a képviselőtestület elnökeivé ismét dr. Gelletich Miklóst és Mohorich Emődöt választotta.A XIX.sz. második felétől éli virágkorát a város. A gazdasági élet felpezsdül. Meg indul a hajóépítés, biztosítótársaságok alakulnak.A vitorlásokat egyre inkább a gőzhajók váltják fel. Megszervezik a tengeri igazgatást,a tengerészeti hatóság felállításával. Bővítik a kikötőt. Megépítik a Baross- mólót.Nagyon fontos szerepet játszott az 1873-ban átadott Budapest-Fiume vasútvonal. Baross Gábor kereskedelmi államtitkárnak ebben fontos és elévülhetetlen szerepe volt hogy a várost fejlesztették.Ipari üzemek jelennek meg,köztük az 1881-ben átadott átadott rizshántoló és 1882-ben a kőolajfinomító. Nagy gondot okozott a kormánynak az 1870-es években a hajójáratok biztosítása,mert ezidőben változott Németország gazdaságpolitikája meg a védvámot támogatta, és emiatt szükségessé vált egy független útirány a termékek elszállítására, Nyugat-Európa főbb piacaira.A rendszeres hajójáratok indításához pénzre volt szükség,amiben a kormányzat hiányt szenvedett.Ráadásul Fiume a világkereskedelemben nem volt közismert. Külföldi hajóvállalatok között sem közismert a kikötő.Időbe telt míg beindultak lassan a dolgok. 1877-ben jön létre az első megállapodás a magyar kormány és a Gynn-féle hajótársaság között.Ennek értelmében a vállalat kötelezettséget vállalt arra,hogy Liverpoolból havonként egy Fiuméba menő járatot rendez be,amelyért részére 30000 korona államsegélyt kapott.A Ház pénzügyi bizottsága is támogatta hogy Fiume fejlesztessék és ne Triesztből kapjuk a gyarmat és egyéb árukat.A Fiuméból kiinduló magyar hajójáratok az 1878.évi költségvetésben nem szerepel.mivel azt a pénzt máshonnan akarták előteremteni.Az Osztrák.Magyar Lloyd gőzhajózási vállalat szerződésének megújjítása folyamatban volt.Ennek eredményeként a Lloyddal kötött ha- józási és postaszerződésről szóló törvényjavaslatba felvették hogy a Lloyd tartozik évenként 18 járatot indítani és ezért 5 korona segélyt kapot volna.De mivel ezt aránytalannak tartották elvetették a javaslatot.Főleg a Liverpooli járatról volt szó. De ezt nem tartották elégségesnek, mivel több nyugati városba is szerettek volna megjelenni mivel ez volt a gazdasági realitás.1877-től kezdve nagyobb összegeket szavaztak meg az angliai hajójáratok fejlesztésére ,fenntartására és nem utolsó sorban a nyugati piacéra. Mivel a magyar búza és liszt a minősége miatt könnyen eladható volt,legalábbis addig, míg az olcsó amerikai búza be nem tört az európai piacra ami lenyomta az árakat. Fontos volt hogy a nyugat felé induló járatokat egy társaságba tömörítsék és ezért 1881 dec.-21én létrehozták Budapest székhellyel az Adria magyar részvénytársaságot,amelyet állam segélyen támogattak.És az első szerződést 1882.XIII.-ik tc.-kel jött létre. Keleti viszonylatokkal való összeköttetést a Magyar Lloyd gőzhajózási társaság látta el.Rendezni kellett a parthajózást is mivel reménytelen helyzetben volt. A kormánynak a hajó tulajdonosokkal.Az első ilyen akció ebben a részben 1884-ben indult meg,amikor a Schwarz Lipót zágrábi vállalkozó által fenntartott Fiume-Velencei járatokra nézve szerződés jött létre a kormány és vállakozó között.Vele egyidőben a szomszédos partok felé fordult a kormány figyelme.Aminek végső eredmánye az lett hogy 1888-ban megállapodás jött létre a kormány és a hajó tulajdonosok között.A kormány ugyanis,hogy rendes hajóösszeköttetést biztosítson Fiume és a dalmát kikötők között,továbbá,hogy Fiume helyi kereskedelmét kiterjesszék az osztrák kikötőkre is,amelyek fekvésüknél fogva a fiumei piacra van utalva,szerződést kötöttek Sverljuga és Társa hajóscéggel a metcovichi,raguzai,pólai és vegliai hajójáratokra.Szerződést kötött továbbá a kormány a Krajác és Társa-féle zenggi hajóvállalat- tal,amellyel biztosította Fiumenak a magyar tengermellék összes főbb kikötőivel való összeköttetést,valamint gondoskodás történt a közbeeső forgalom kiszolgálásáról és ezen felül átvette a vállalat a fiume-zengg-zá- rai hajójárat ellátását,amelyekről addig az Osztrák-Magyar-Llyod gondos- kodott. Egy jelentőség teljes időszak következett azzal hogy Baross Gábor mint kereskedelmi miniszter átvette 1889 március 15-én a tengerészeti ügyeket.Mert eddig a földművelés-ipar-és kereskedelmi miniszter hatás- körébe tartozott. Az 1889.XVIII.tc.-el az újonnan szervezett kereskede- lemügyi m.kir.minisztérium alá került. Még meg kell említeni hogy beindul a fiume-anconai hajójárat,amit a kormány a Schwarcz Lipót-féle vállalat- tal biztosított.Az ő érája alatt indul el igazából a kikötő építése,kikötőibe- rendezés és vasúti összeköttetés részben megteremtődőt és részben pedig,sikeresen elindulhatott. Persze maradtak elintézetlen dolgok is.A Llyod vállalat súlyos válsága,a partmenti hajózás rendezetlensége.mely tárgyakban csak szerény kisérletezgetések indultak el,kevés hatékony- sággal.Baross Gábor kereskedelmi miniszter azzal a nagy és korszakos jelentőségű kérdéssel foglakozott,hogy mi módon volnának a magyar kereskedelmi tengerészetberendezésének és fejlődésképessé tételének előfeltételei megteremthetők.különös aktualitást adott a kérdésnek az hogy az Osztrák-Magyar Lloyd gőzhajózási társáság,mely az 1888:XXI.tc- be iktatott szerződés értelmében jelentős évi segélyben részesült a magyar állam részéről,súlyos pénzügyi válságba került és azt szerették volna ha a segélyt megemelik.Barossék ezt visszautasították.A kormány és a társaság között megindultak a tárgyalások és felvetették,hogy a szerződés hátralevő részét a felbontják a Lloyd-dal, és kizárólag Ausztriával lépne szerződéses kapcsolatba.Baross ezt a helyzetet arra használta fel,hogy-megállapodott a Lloyd-dal a szerződés felbontásáról-a kelet felé irányuló érdekeinket biztosítsa anélkül,hogy ezért pénzben kife- jezésre jutó ellenszolgáltatást kellene nyújtania.Az osztrák és a magyar kormány hosszas tárgyalások után megegyeztek abban,hogy a két ország azon hajózási irányok rendszeres kihasználásáról gondoskodjék,mely irányukban gazdasági érdekeinek túlnyomó része fekszik,amihez képest Magyarországnak a nyugat felé irányuló hajózási összeköttetések,Auszt- riának pedig a kelet felé irányuló összeköttetéseknek saját költségén való fenntartásáról kell gondoskodnia,mert Magyarország közgazdaságának és főleg kivitelének érdekei túlnyomóan a nyugat felé irányuló hajózási összeköttetések fenntartását teszik elkerülhetetlenül szükségessé,míg Ausztria közgazdaságának és kivitelének érdekei első sorban a keleten és az Indiai-óceán által határolt országokban vannak.Mind két állam kötelezi saját vállalatát,hogy saját érdekei kiszolgálásának sérelme nélkül a lehetőséghez képest szolgálja a másik állam érdekeit is,ezen a módon a két állam közgazdasági érdekei szerencsésen egyeztethetők össze,amely mind a két államot képesíti arra,hogy pénzügyeinek túlságos igénybevéte- le nélkül saját tengerészetének fejlődését ápolhassa.Ez a törekvés meg- valósulást nyert abban az egyezményben,amelyet a magyar és osztrák kereskedelemügyi miniszterek kötöttek 1891.február 21-én. Az egyezmény előtt február 13-án kötötték meg az Osztrák-Magyar Lloyd- dal fennállott és az 1888.XXI.tc-el beiktatott hajózási és postaszerződés megszüntetéséről szóló törvényjavaslatot mutattak be az országgyűlés- nek. Az 1891:XXIX.tc-el a jóváhagyott egyezmény szerint a két kormány megegyezett abban,hogy az Osztrák-Magyar Lloyddal fennálló szereződé- ses viszonyt felbontják. Az osztrák kormánnyal kötött egyezmény egyrészről elkerülhetetlenné tette,hogy az Adriával új szerződést kössenek,másrészt a Lloyd szerződés megszűnte következtében felszaba- dult 816400 arany korona azon helyzetbe hozta a magyar kormányt,hogy az eddiginél sokkal kiterjedtebb mértékben gondoskodhatott a magyar tengerészeti érdekek s az ezzel kapcsolatos kiviteli,illetve behozatali érdekek biztosításáról anélkül,hogy abból az állam pénzügyeire nézve nagyobb megterhelés származott volna.Az Adriával kötött szerződés az 1891:XXX.tc-el vált törvénnyé. Baross Gábor figyelme egyidejűleg a part- hajózás felé fordult,melyet életre kellett kelteni. Nagy volt a lemaradás. Ezért a miniszter egyesítette a parti hajóvállalkozásokat,amivel megalakult a Magyar-Horvát tengeri gőzhajózási részvénytársaság. Melynek alaptőkéje két millió korona volt. Üzemét az 1891 május 2-án kötött szerződés értelmében 1892 január 1-én kezdte meg. A szerződést 10 évre kötötték meg s a társaság részére az első 5 évben évi 210000 korona,a második öt évben 220000 korona államsegélyt biztosítottak. A fiume-anconai és a fiume-velencei rendes hajózási összeköttetés fejlesztése sem kerülte el a Baross a vasminiszter figyelmét,aki a Schwarcz Lipót-féle vállalattal új szerződést kötött 1891-ben. A Lloyd,a- melynek közössége megszünt mint kizárólag osztrák társaság az egyezményben foglalt rendelkezések szerint bonyolította le keletre irányuló tengeri forgalmunkat,amely szolgálatáért a magyar áruk után tényleg lerótt szuezi csatornai illeték visszatérítésében részesült a magyar kormány részéről. A magyar Adria nyugati viszonylatokban ellen-szolgáltatás nélkül szolgálta ki Ausztria külkereskedelmét.Ilyen formán megépült az az alap,amelyen a rendszeres hajózási köttetések fejlesztése elérhető.Hátra volt még egy fontos hajózási kérdés,nevezetesen a szabadhajózás ügyének megfontolása.Ezzel a kérdéssel1880-óta Franciaország és Olaszország felkarolt és Ausztria is behatóbban kezdett foglalkozni,Magyarországon is napirendre került.A magyar kormány tisz- tában volt vele, hogy földrajzi és gazdasági helyzetünknél fogva,nem fejthet ki olyan hatást a világtengerészetre,mégis törvényt hoztak a tengeri szabadhajózást űző magyar kereskedelmi hajóknak állami segélyben és kedvezményekben való részesítéséről. Az erre vonatkozó 1893:XXII.tc. az évi segély maximumát tíz éven át 200000 koronában állapította meg. Az volt a célja a törvénynek hogy a tengeri ipart új életre keltsék a fiumei és partvidéki lakosságot visszatereljék a hajózáshoz,a - mely a vitorláshajók visszafejlődésével más iparágakban helyezkedett el. És megadják a lehetőséget alkalmi járatok indítására olyan viszonylatok- ban melyek még nem fejlődtek ki.A törvény hatása már 1893-ban jelentkezett,amikor fiumei vállalkozók megalapították az Orient Magyar Szabadhajózási rt-t.Később megalakult Fiuméban a Magyar -Horvát Sza- badhajózási rt.Az 1897.év hozott ismét újítást a magyar tengeri kereske- delem számára.Mivel a fiumei vasút túl volt terhelve,továbbá hogy az or- szág keleti részét közelebb hozzák a tengerhez,ezért az al-duna- galat út- irány mutatkozott kívánatosnak. Miután a kormány és a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Rt. között szerződés állt fenn a dunai forgalom lebo- nyolítása tárgyában,szükséges volt hogy csatlakozó összeköttetés legy- gyen a tenger felé Galaton át.Ebből ki indulva és támaszkodva a szabad- hajózási törvényben biztosított előnyökre,megalapították Budapesten a Magyar Keleti Tengerhajózári Részvénytársaságot,amely Galatból indítot- ta járatait.Még ugyanezen éveben Magyarország és Ausztria megújította jelentősebb módosítások nélkül a hajózási területek felosztását és a két ország gazdasági érdekeinek kölcsönös kiszolgálása tárgyában.A szerző- dést tíz évre kötötték.1898 év jelentősebb eseménye a Fiumei Nyilvános Raktárvállalat Rt.megalakulása,melyre az összes kikötői és vasúti raktá- rak kezelését bízták olyformán,hogy az a kereskedelmi miniszternek az egész raktári üzlet,mind a kezelés,mind a díjszabás tekintetében legmesz- szebb menő befolyást biztosította.

Fiume történet a kezdetektől 1918-ig I.Rész

Berci — Mon, 10 Sep 2012 14:13:28 GMT

Sajnos ma már nem beszélhetünk magyar tengerhajózásról,pedig gazdasági jelentősége nem elhanyagolható.Még az olyan országnak is mint Svájc,vannak hajói. A magyar tengerhajózás egészen Szent László királyunkig nyúlik vissza.Mikor megszerezte a dalmát tenger partot az akkori horvát királyságot.Az egykori horvát királyok székhelyén Biográdban,később Zara-Vecciaban felállította a magyar tengermelléki kormányzóságot.Elsődleges célja az árúforgalom megszervezése volt.Kálmán királyukkal került Horvátország -persze nem a mai terrületü-magyar fennhatóság alá. Felvette a horvát és dalmát királyi címet.Ily módon az egyik dalmát vár,Tersact(későbbi nevén Terseeto)tövén,a fiumara folyón túl elterülő város Szent Vid is behódolt.Ez a Szent Vid folyómenti városka később a Fiume(folyó)nevet kapta.Engedte hogy szabadon kereskedhessenek a kereskedők árúikkal az akkori Magyar Királyság területén.A hajósok a kincstárnak a felét fizették az adónak.A kincstárnak elemi érdeke volt a hajózás és ezzel együtt a kereskedelem fejlesztése.Velence nem nézte jó szemmel a magyarok előretörését.Féltette saját pozícióját.Közel két évszázadig váltakozó sikerekkel folyt a harc Dalmácia birtoklásáért. Egy velencei okirat szerint Fiume a Duinoi lovagok birtokában volt.A polai püspükök adományozták nekik. A Fiume név 1304-ben jelenik meg IV.Béla egyik oklevelében.Duinoi Hugó Velencébe küldte Máté fiumei bírót hogy tőlük    8000 lírányi kölcsönt vegyenek fel,zálogba vetvén érte Fiume véros összes vámjövedelmét A Duinoiak és a Frangepánok szinte folyamatosan viszálykodtak egymással,és 1337-ben fegyverrel támadták egymást. Így került 1365-ig Frangepán kézre Fiume.Mikor is Frangepán István és János vissza adták Duinoi Hugónak,az elhunyt György fiának,hogy ezzel véget vessenek az egymásközti haragnak és viszálynak.1366-ban Habsburg kézre kerül a város,miután Duinoi Hugó III.Albertnek és III.Lipót osztrák hercegeknek örök hűséget fogadott,ezzel elismerték a főhatóságukat és ezzel Ausztria előtérbe nyomult,ezzel két fontos pozíciót nyert,Duinót és Fiumét.Az ausztriai térfoglalás felbátorította a triesztieket akiket a kereskedelmükkel megbénítottak,és 1368-ban fellázadtak a velenceiek ellen.III.Lipót elisment Trieszt falai alá,de a velenceiek vissza- verték.A következő évben 1369-ben Lipóték bosszúból megtámadták Fiumét,feldúlták és felégették.Duinói Hugó ki a család utolsó sarja volt 1399-ben meghalt így az összes családi birtok és Fiume is a Walsee grófok tulajdonába került.Ekkor kezdett Fiume tekintélyes várossá fejlődni.Walsee Rambertgróf halála után fia,II.Rambert 1422-től 1450-ig képviseli a családot.Ezen család kihalása után a család tengerparti uradal- mai a Habsburg-házra,vagyis III.Frigyes császárra szálltak s így Fiume felszabadult a jobbágyi helyzetéből,egyenesen az uralkodótól függő biro- dalmi város lett,a császár által kinevezett kapitányok kormányzása alatt. Első kapitánya1484-től von der Dürr Boldizsár lett,majd Rauber Gáspár, Thurn János;valamennyien krainai nemesek.                                                  Fiume 1508-ban ismét Velencéhez kerül,de a város autonómiáját meghagyták,de a császári kapitány helyére köztársasági proveditort tettek,sőt a város piacán egy zászlórudat tartó kőpillért állítottak,melyre feltűzték Szent Márk lobogóját s a következő jelmondatot vésték rá:˝Nu- mine Sub Nostro Tutae Requiscite Gentes,Arbitrii Vestri,Quidquid Habetis, Erit.(Oltalmunk alatt biztosan nyugodjatok meg ,népek:amitek csak lesz, szabadon rendelkezhettek róla.) Bot András horvát bán1509-ben vissza- vette a várost a velenceiektől,mely alkalomból a lakosok Szent Márk zászlaját letépték és sárba tiporták.Velence nem hagyta annyiba és bosz- szút esküdött,s még ugyanazon évben a város alatt termett is hajóhada   Angelo Trevisano parancsnoksága alatt,előbb bombázta,majd rohammal bevette;a várost kifosztották s negyven tanácsost vasra verve hurcolt magával a gályákra. 1511-ben Miksa császár alatt ismét visszakerült         Ausztriához s a kiállott szenvedésekért fidelissima urbs(leghűségesebb    város)címmel ruházta fel.Majd az 1543-1596.közötti időben a hírhedt       ˝Uszkokok˝zavarok teszik tűrhetetlenné Fiume amúgy is mostoha életét. Ezen rabló nép főfészke Zengg volt.Innen veszélyeztették állandóan a ten- geren közlekedő hajókat,azokat kifosztották,kirabolták.Több adat is fenn- maradt a fiumeiek és az uszkokok összetűzéseiről.1596-ban Possedariani Márton kalandor gróffal,az uszkokok vezérével tűztek össze,akinek egyik kísérőjét súlyosan megsebesítették.Paradeiser György zenggi kapitány e- miatt azzal fenyegetőzött,hogy ágyúival Tarsettóból halomra löveti a vá-   rost s kardélre hányja a lakosságát ˝nem kegyelmezve még a viselős asz- szonyoknak sem,akiknek méhéből fogja kitépni a még meg sem született gyermekeket.˝Az uszkokok leverése után ismét visszanyerte kereskedel- mi szabadságát.I.Lipót jó akarattal viseltetett a város iránt.Nyilván a gaz- dasági érdekek diktálták.A város akkori zászlaját is ő engedélyezte 1659- ben. A XVIII.-ik században XIV.Lajos francia király du Forbis Claudius gróf alatt egy hajóhadat küldött Fiume alá,40000 tallér hadisarcot köve- telt a városon.De a császári kapitány,báró Terzy Oktavián nem volt haj-    landó a hadisarcot megadni;a franciák támadását viszonozták,mire a fran- cia hajóhad szégyenszemre eltávozott 1702.szeptember 12-én. Ez után     békés korszak következett és elindult a virágzás útján.                                III.Károly Fiumét szabadkikötőnek nyilvánította és 1729-1730.években kelt rendeletével megépítette a Fiume-károlyvárosi utat.Az ipar és keres- kedelmet kedvezményekben részesítette,s bátor vállalkozóknak gyárak építése céljából telkeket adományozott,mire csakhamar létrejött az első fiumei cukorfinomító gyár. 1722-ben épült az első veszteglő intézet,a hajók által esetleg behurcolható járványok távoltartására.III.Károlynak   még az a terve volt hogy a buccari öböl bejáratánál hadikikötőt létesítsen, melynek előmunkálatait meg is kezdte. 1728-ban a császár személyesen lejött Fiuméba,hogy intézkedéseinek hatásáról meggyőződjék.A fiumeiek hálájuk jeléül az akkori városkapura helyezték a császár mellszobrát.       Azonban Fiumét nem magyarosította,sőt 1754-ben Ausztriához csatolta mint˝Litoral Ausriacum˝Majd jó két évtized múlva 1776 október 20-án az osztrák tengermelléket,valamint Fiumét Mária Terézia császár és királynő Magyarországhoz csatolta mind politikailag,mind kereskedelmileg külön    testként˝Corpus Separatum˝Az első kormányzója Majláth József gróf kincstári tanács lett. Ez év október 20-án adta át Ricci biztos a kerületet    Majláthnak. amit az akkori lakosság tomboló lelkesedéssel vett tudomásul.Az akkori fiumeiek rajongtak a magyarokért s egy ünnepi hősköltemény ezt a lelkesedést így fejezi ki.˝A magyar jegyes,egy újabb Perseus fölmenti Fiumét az idősebb testvér.Trieszt zsarnoksága alól.˝       Tudvalevő hogy II.József a Magyarországot és a horvát-szlavón területe- ket egyesítette.Létrehozták Szeverin megyét,amit csak hamar felosztottak és a Kulpán túli részt a zágrábi kerülethez csatoltak. A vino-   doli,hreljini és buccarii kerületeket azonban ˝Litorale Hungaricum˝elne-   vezéssel Fiuméba kebelezte.Szápáry János Péter gróf kormányzósága alatt szépen virágzott a kereskedelem. De az igazi nagy fénye a városnak Pásztory Sándor alatt következett be,aki a társaséletet nagyban fejlesz-   tette.Lánya a nagy műveltségű Pásztory Júlianna magaköré gyűjtötte a fi- umei úrnőket.Megtanította őket magyar versekre,magyar dalokra s a ten- gerparton sétálók fülét gyakran megütötte egy-egy bánatos nemzeti melodia amelyet spinéten fiumei patrícius lányok fehér ujja pengetett. Az 1809-ben a megújuló francia háború Fiumét megint elszakította Magyar- országtól és a bécsi béke következményeként az egész tengermellékkel együtt francia uralom alá került és része lett az un.illyr provinciának.Az i- degen uralom négy évig tartott.Az 1813-iki felszabadító háborúban egy   angol hajóraj bombázta az elszakított Fiumét, de nemsokára gróf Nugent tábornok visszafoglalta.Fiume tehát felszabadult,de Magyarország jogá-    nak új megsértésével;a tengermellék megmaradt külön tartománynak illyr
királyság neve alatt.Kilenc évig tartott ez a lealázó állapot.Az 1822 július 5-iki királyi leirat,visszakapcsolta a várost a magyar királysághoz,Majláth Józsefet nevezte ki a visszahelyezést végrehajtó királyi biztossá.Nemso-   kára ezután magyar kormányzót kapott Ürményi Ferenc személyében.Őt 1837-ben nemeskéri Kiss Pál követte,akit 1848-ban Erdődy János gróf váltott fel.A reformkor szele Fiumét is érintette. Az 1830-as években megindul a magyarok bevándorlása,s ekkor keletkezik a város első újságja az ˝Eco del litoralo Ungarico˝,a hazafias kaszinó(Casino Patriotti- co).A gazdaság is fejlődésnek indul és megalapítják az első papírgyárat 1827-ben,1833-ban a veszteglő intézetet Martinschizán,1841-ben a zakalji műmalom,végül 1847-ben megkezdték a nagy kikötő védőgátjá-    nak az építését,ami az 1890-es évek végéig(1897)nem fejeződött be teljesen.A szabadságharc kitörése meghiúsította.Mint tudni való a horvátok megszervezték az illír mozgalmat,és Bécs következetesen támo- gatta a horvátokat a magyarok ellenében.Június 3-án összeült a horvát tartománygyűlés mely fölélesztette a horvát aspirációt Fiuméra.Szerették volna Horvátországhoz csatolni.Törvényjavaslatot alkottak,mely kimondja,hogy Fiume város kerületével,Buccarit és a tengerparti vagy vinodoli kerületet a háromegy királyság kiegészítő részének tekinti s tu-    lajdonát bármely ellenséges támadás ellen(ami alatt csak Magyarország jogának érvényesítését értette)erőhatalommal is megfogja védeni.A pán- horvát mozgalom szervezkedése következtében nyíltan Magyarország el- len fordult.Bennük is mint a magyarokban a nemzeti öntudat erősödött. És többlet jogokat kezdtek követelni. Függetlenedést a magyaroktól,politikai, gazdasági,kulturális autonómiát. Amit a magyarok Bécstől akartak,azt akarták a horvátok a magyar tényezőktől. Végül az egyik se enged miatt, fegyveres konfliktussá fejlődött. Fiume a fenyegető jelek hatására,hat századból álló nemzetőrséget alakított,melynek kapitányai:Matkovich Gáspár,Mohovich Döme,Randich Antal.Scarpa Pál,Suppe Ferenc és Ürmé- nyi László lettek.A horvátok júliusban előkészületeket tettek annak érde- kében hogyha kell erőszakkal is országukhoz csatolják a várost,amit a tartományi gyűlésen elhatároztak előzőleg.Amennyiben szépszerével nem megy.A magyar minisztérium értesült erről és augusztus 18-án tudatta a kormányzósággal,hogy Bécsből egy magyar gránátos osztályt rendelt Fiu- méba,melynek nem szabad rendeleteket elfogadni Jellasicstól.A kormány- zó 1848 augusztus 26-án arról panaszkodott aggodalmaskodó levelében hogy a gránátos osztály még mindig nem érkezett meg, s Fiumét magyar érzelme dacára nem fogja tudni megtartani,mert a városban lévő helyőr- ség Jellasicstól kapja a parancsot,sőt nála járt a zágrábmegyei bizottság s Bunyevácz alispán és báni biztos felszólította a kormányzóság átadására. A kormányzó arra hivatkozott hogy őt őfelsége nevezte ki,s Fiume soha sem állt báni hatalom alatt,ezért megtagadta a város átadását.E miatt kemény szóváltásba keveredtek egymással és a horvát bizottság azzal a kijelentéssel távozott,hogy a kellemetlen következményekért nem vállalnak felelősséget.A fiumeiek tudták hogy Jellasicstól semmi jót nem várhatnak,a horvát küldöttség távozása után,Tosonyi városi alkapitány vezetésével követeket küldtek a királyhoz,hogy a törvényben biztosított állásában megtartsa és jogaiban védje meg.Amíg a küldöttség oda volt,addig Bunyevácz alispán a Leopold-ezredbeli térparancsnok támogatása mellett benyomult Fiuméba, a várostHorvátország nevében elfoglalta, a kormányzóságot feloszlatta s a kormányzót felszólította, hogy 24 óra alatt távozzék Fiuméból. Másnap falragaszokon biztosította a lakosságot, hogy önkormányzatát és az olasz nyelv használatát tiszteletben tartja.De ez csalfa igéret volt, melyet egyáltalában nem szándékoztak megtartani a horvátok. Nemsokára feloszlatták a városi képviselőtestületet, minden vizsgálat nélkül elmozdították a városi tanács magyar érzelmű tagjait, azután kitiltották az iskolákból az olasz nyelvet, melyet pedig az 1813-22. közti osztrák abszolutizmus sem tartott tanácsosnak korlátozni, horvát hivatalnokokat és katonaságot vittek a városba, végre még arra is kényszerítették Fiumét, hogy hozzájáruljon, még pedig aránytalan összeggel, a horvát földtehermentesítéshez. Minden téren és minden eszközzel megkisértették Fiume beolvasztását és elhorvátosítását; de türelmetlen erőszakosságuk csak annál inkább megerősítette Magyarország iránti ragaszkodásukban a lakosokat, a kik együtt szenvedték velünk az elnyomatást, s minden alkalmat elhasználtak, saját kárukra és veszedelmükre, hogy ez érzelemnek a tűrhetetlen horvát uralom ellen kifejezést adhassanak.Ezzel Fiume horvát megszállás alá került.1851. júliusban Rusnov főispán vette át a kormányzatot. 1852-ben I. Ferencz József meglátogatván Fiumét, a város lelkesen tüntetett mellette, ámde a horvátok ellen is, mert egyetlenegy horvát zászlót sem tűztek ki, a mit az uralkodó nagyon is észrevett s nemsokára Rusnovnak távoznia kellett. Helyét a német Kellesperg Ernő foglalta el, a kinek utódja 1856-ban Hohenwarth-Gerlachstein Károly gróf lett, ezt pedig 1860-ban Sterneck Hermann báró követte. A bécsi miniszterium szelidebben és tapintatosabban németesíteni igyekezett Fiumét, de csekély sikerrel; csupán annyit ért el, hogy a horvátok elleni gyűlölet a mind nagyobb számmal betóduló horvátok ellenére még erősebb és tartósabb lett; ellenben annál szívósabb ragaszkodást árult el Magyarország iránt, a mi bizalmatlansággal töltötte el a centralizáló törekvésében itt is kudarcot, vallott bécsi abszolút kormányt, mely anyagi kedvezményekkel, a tengerészeti akadémia alapításával, 78 dohánygyár állításával vélte célját könnyebben elérhetni. Alig jelent meg 1860-ban az új korszak hajnalpírját jelentő októberi diploma, Fiume rögtön megmozdult, hogy Magyarországba való visszakebelezését sürgesse. Két feliratot intézett a felséghez, nevezetesen 1861. január 21-én s ugyanazon hó 31-én. E felíratokban keservesen panaszkodik a horvátok erőszakoskodásai ellen s kéri, hogy kebelezze be ő felsége Magyarországba, melyhez jogszerűleg tartozik. A városban magyar nemzeti szalagokat, kokárdákat viseltek; magyar ruhába öltöztek, magyar zászlót tűztek ki s a hol megpillantották a horvát hivatalnokokat, magyar éljennel üldözték. A mozgalom csakhamar túlcsapott medrén, úgy hogy a horvát hivatalnokok ablakait kezdték beveregetni, mire br.Sokcsevics horvát bán ostromállapotba helyezte Fiumét s ebbeli rendeletét Maroicsics altábornagy által február 12-én, éppen farsangi mulatságkor kihirdetik, a mit a lakosság zajos éljenzéssel fogadott.Megdöbbenve értesült a lakosság nemsokára, hogy nemcsak felirata volt pusztában kiáltó szó, de ő felsége helybenhagyta a kevéssel előbb Zágrábban tartott báni konferencia határozatait is, melyek szerint egy Fiumemegyét szerveznek Fiume székhellyel, s egyben kinevezte Smaich Bertalant a megye főispánjává s egyúttal a kikötő-város polgári kapitányává.Szervezés 1861-ben.A legfelsőbb jóváhagyást nyert szervezési szabályzat alapján 52 tagból álló választott képviselőtestület alakult 1861. március 12-én. Mindjárt az első ülésen köszönetet szavazott az előző városi tanácsnak, hogy Fiume jogait a nehéz viszonyok közt megóvni törekedett s kijelentette egyben, hogy az újonan alkotott Fiumemegye ügyeibe nem avatkozik, s a szentesített törvények értelmében csak a magyar országgyülésen gyakorolhatja törvényhozói jogát s azért a horvát tartománygyülésre nem fog követet küldeni.A pesti országgyűlés július 6-iki és augusztus 12 -i feliratában sürgette Fiume képviseletét. A horvátok Mária Terézia 1777-i és 1779-i már érvénytelenített diplomáira hivatkoztak és az 1808-iki törvényjavaslatot megújították és Fiumét Horvátország részévé nyilvánították.A magyar országgyűlés már nem tehetett semmit,mivel augusztus 21-én feloszlatták.   A fiumeiek nem kértek a horvátokból és éreztették is Fiume megyével ellenszenvüket.Mikor Triestbe látogatott Ferenc József. A fiumeiek küldöttséget menesztettek elé.a császár-király lelohasztotta minden reményüket hogy valaha Fiume ismét magyar lesz. Délről és északról vi- harfelhők gyülekeztek Ausztria egén.Viszont a fiumeiek nem csüggedtek. Bíztak az igazságuk győzelmébe.A zágrábi tartománygyűlési képviselő választáson 1200 fiumei olyan cédulával szavazott,melyre az volt írva˝nessuno˝ senki. S csupán csak 37 horvát tisztviselő szavazott a képviselő küldésre.De aztán Eötvös József tanácsára mégis küldtek kép- viselőket de akik tiltakoztak Fiume meghívása ellen. Hogy miért is ragaszkodtak a horvátok Fiuméhoz? Mert vasútat,kikötőt ígértek nekik. Az osztrákok célja az volt,hogy a várost a korona tartományokhoz csatolják.Végül is a horvátok is vesztettek volna. A tartományi gyülésen az egyik képviselő olaszul akart beszélni a horvátok kifütyülték.
Ilyen hangulatban érte meg Fiume a provizórium bukását, a magyar országgyülés újolag való összehivását és 1865. december 14-én történt megnyitását. Két nappal később, december 16-án már folyamodott az országgyülés mindkét házához, hogy vívják ki az uniót; a mit az országgyűlés feliratában nem is késett kivánni. A felirat ebbeli kérelmére az 1866. évi március 3-án kelt királyi leirat következőleg felelt: "Az országgyülés kiegészítését tárgyazó s Dalmácziára, Fiuméra és azon kerületekre, melyeket az 1848. évi V. t.-cz. az országgyülésre meghivatni rendel, vonatkozó kérelmüket illetőleg: miután e kérdések Horvát- és Tótországok közjogi viszonylatának szerencsés megoldásával állanak kapcsolatban, azok tüzetes tárgyalását akkorra véljük halasztandónak, midőn a f. évi február hó 27-én Horvát- és Tótországok gyüléséhez intézett királyi leiratunk következtében megnyitandó országgyülési tanácskozmányok során erre vonatkozó javaslataik elénkbe fognak terjesztetni." E királyi leiratra a magyar országgyűlés felirattal válaszolt. Időközben 1866-ban kitört a porosz-osztrák háború. Mely Ausztria vere- ségével ért véget. És eljön 1867 a kiegyezés éve.A fiumeiek amint hírét vették hogy megalakul a magyar kormány Andrássy Gyula vezetésével,február 10-én mintegy 150 polgár gyült össze, a kik elhatározták, hogy a mint sürgönyileg hírt kapnak a megtörtént kinevezésről, kitűzik a magyar nemzeti zászlókat, a boltokat becsukják, kivilágítást és körmenetet rendeznek, melynek élén Magyarország babérkoszorús zászlaját viszik; a zászló előtt fehér ruhás leányok és magyar ruhás ifjak fognak menni, a városi zenekar magyar indulókat fog játszani. Megalakult a rendező-bizottság. Több mint 3000 nemzeti zászlót készítettek; sőt a mozgalom hírére egyszerre csak a vinodoli és hreljini kerület valamennyi községében, sőt az Isztriához tartozó szigeteken is kitűzték a magyar zászlókat! Smaich főispán és polgári kapitány azonban február 15-én betiltotta az előkészületeket, mert horvát zászlók kitüzését is követelte s ezt nem voltak hajlandók megtenni a fiumeiek. Erre február 16-án az összes boltokat nemzeti szinű kelmékkel és szalagokkal ékesitették föl. Az erőszakoskodásban határt nem ismerő Smaich horvát pandurjaival el akarta távolíttatni a nemzeti jelvényeket; de erre azzal feleltek a kereskedők, hogy sorra becsukták boltjaikat. Smaich tehetetlenül dühöngött. Minden tilalma ellenére két nap mulva 83meg kellett látnia a mindent magával ragadó magyar tüntetést. A mint február 18-án megérkezett a távirat, hogy 17-én ő felsége Andrássy elnöklete alatt kinevezte a magyar minisztériumot, összegyült az egész lakosság, s a mint napokkal előbb megállapították, egyszerre kigombolyodtak az ablakokban a nemzeti zászlók s a Rákóczi-induló hangjai mellett megkezdődött a körmenet, mely a legszebb rendben folyt le.Másnap, február 19-én a város népszerű polgárai s a hazafias tüntetés vezetői közül négyet elfogtak és bebörtönöztek. Ezek dr. Giacich, Matcovich, Sgardelli és Walluschnig voltak. Hármat már 25-én szabadon bocsátottak, de Matcovichot elszállították Zágrábba. Deák Ferenc egyenesen Ferenc József császár és magyar királyhoz fordult s ennek parancsára csakhamar Matcovichot is hazabocsátották.Végre annyi erőszakoskodás után letünni készült a horvát uralom. Április 11-én Cseh Ede udvari tanácsos neveztetett ki királyi biztosnak Fiuméra és területére. Április 23-án érkezett meg a biztos, a kit a fiumeiek nagy ünnepséggel, magyar zászlóval és fáklyás zenével fogadtak. De örömük egyideig még korai volt. Fiume visszacsatolása helyett még el kellett küldeniök követeiket a zágrábi tartománygyülésre, de megint csak azért tették, hogy azok ott tiltakozzanak. Ezalatt pedig több népgyülést és nemzeti tüntetést rendeztek, sőt hozzájuk csatlakoztak megint a szomszéd helységek is. Kitüzték sorban a magyar nemzeti zászlót, s kitüzték annak dacára, hogy a horvát szolgabirák karhatalommal próbálták leszedetni; kitüzték ott, a hol husz és harminc év mulva büntetlenül téphették le, mert 1867-ben nem volt elég ereje és elszánt akarata Magyarországnak az egyesítést követelő népszavazatot meghallgatni s végrehajtani. Sőt a fiumei képviselőnek törvényen alapuló meghivása is késett május 25-ig, a mikor Zsedényi interpellációjára Andrássy Gyula gróf miniszterelnök kijelenthette, hogy a fiumei 84 képviselő meghivatott. A királyi meghivólevelet május 28-án olvasták föl a rendkivüli városi közgyülésen, mely azt nagy örömmel fogadta. Junius 3-án már végbement az egyhangú képviselőválasztás és Fiuménak az új alkotmányos korszakban első képviselője Radich Ákos lett.A koronázáson Fiume is képviseltette magát.A koronázási küldöttségbe, melyet junius 11-én a király is fogadott, következőket választotta a város: Kohen Zsigmond, Matcovich Gáspár, dr. Randich Antal, Scarpa Pál és Verneda Ernő, a kikhez még az újonnan megválasztott orsz. képviselő csatlakozott.Fiume visszacsatolása azonban ennek daczára késett. A kiegyezési tárgyalások, a mint később bebizonyult, nem orvosolták azt a sebet, mely ma is nagyrészt nyitott seb; radikális határozat helyett a horvát küldöttséggel való alkudozástól várták a fiumei kérdés megoldását, noha jól tudták vagy tudhatták azt, hogy az alkudozás által erősséget nyert horvát küldöttség nem fog engedni, Magyarország pedig, mely nem csak a világos fiumei népszavazatra, de a tételes törvényre támaszkodhatott, nem engedhet. A nagy hiba megtörtént. A horvát küldöttség, nem találván magát bevégzett ténnyel szemben, újra meg újra Horvátország kiegészítéseül követelte Fiumét.A város 1867. október 10-énújra felírt az országgyűléshez, hogy hajtsa végre az 1807: IV. törvényczikket, Fiuménak közvetlen visszakebelezését. Andrássy Gyula gróf miniszterelnök kijelentette, hogy Fiume bekebelezése csak rövid idő kérdése, hanem ugyanakkor újra két képviselő választására hívta föl a horvát-szlavon tartománygyűlés Fiumét. A város közönsége, hogy esetleg a horvát hivatalnokok olyan képviselőket ne küldjenek, a kik Zágrábban a fiumeiek akarata ellen hozott javaslatokra adják szavukat, élt a meghívóval s megválasztotta Randich Antalt és Gelletich Miklóst, a kik Zágrábba érkeztükkor azonnal szóbeli tiltakozásukat fejezték ki br. Rauch bán előtt, azután 1868. junius 21-én irásbeli tiltakozást adtak be a tartománygyűlés elnökének, melyben óvást emeltek Fiuménak Horvátországhoz való csatolása ellen, hivatkozván arra, hogy Fiume városa és kerülete törvény szerént bár külön álló, de közvetlen kiegészítő részét képezi Magyarországnak s ezt az apostoli király 1867-ben már azzal is szentesítette, hogy Fiumét az 1848-iki törvények alapján felszólította, hogy a pesti országgyűlésre képviselőt küldjön. Kijelentik, hogy: "e nagytekintetű tartománygyűlésnk semminemű végzéseit, igy tehát azokat sem, melyek a szabad fiumei kerület ügyeire és viszonyaira vonatkozhatnának, kötelezőknek el nem ismerhetjük, minthogy Fiume viszonyai és ügyei felett törvényesen megválasztott képviselőnek 85közreműködésével, ki már helyét elfoglalta, csupán a magyar országgyűlés intézkedhetik és határozhat".A míg a horvát és magyar regnikoláris bizottságok közt ismét megindultak a tárgyalások a kiegyezés céljából, Fiume városa 1868. julius 3-án újra feliratot intézett a királyhoz, melyben kérte, hogy szabadítsa ki tarthatatlan helyzetéből, annál inkább, mert ezt ő felsége, midőn a fiumei küldöttség Magyarország fővárosában hódolatát bemutatta, kegyes szavakkal nagylelkűen kilátásba helyezte.A magyar és horvát regnikoláris bizottságok befejezvén tárgyalásaikat, Fiume kivételével létrejött az előleges egyezség. A horvát küldöttség ugyanis határozottan és mereven ragaszkodott ahhoz, hogy az akkor még katonai kormányzat alatt álló határőrvidéken kívül Fiume és kerülete is Horvátország területéhez csatoltassék; a magyar küldöttség ellenben fenntartotta Magyarország jogát. Megoldásra nem juthatván, abban állapodtak meg, hogy Fiume kérdése maradjon függőben.                                                                           A magyar-horvát egyezmény.A magyar-horvát egyezmény javaslatát 1868. szeptember 24-én néhány szavazattal szemben elfogadta a horvát-szlavon tartománygyűlés; szeptember 28-án pedig a magyar országgyűlés tárgyalta. Várady Gábor szólt először a javaslathoz, és Fiume bekebelezését követelvén, következő határozati javaslatot adta be:"Kötelességévé tétetik a kormánynak Fiume és a fiumei kerület Magyarországhoz visszacsatolásának haladék nélkül leendő eszközlése, melynek megtörténtével a képviselőház szeptember 28-iki ülésében elfogadott egyezmény legfelsőbb szentesítés alá terjesztetvén, azonnal életbe lép".Bezerédy László és Deák Ferencz hozzájárultak Várady Gábor határozati javaslatához. Radich Ákos fiumei képviselő pedig hosszabb megokolás kiséretében, mely visszapillantást vet Fiume közjogi történetére, határozati javaslatával arra akarta felszóllíttatni a minisztériumot a képviselőház által, 86hogy: "eszközölje ki ő felségénél, hogy az abszolut hatalom 1850. április 7-én kiadott egyoldalú és így törvénybe ütköző rendeletének felfüggesztésével az 1848. évi augusztus 31-én önhatalmúlag és így törvényellenesen feloszlatott magyar gubernium helyreállításával, Fiume városának és kerületének, mely a már idézett alaptörvény világos szavai szerint Magyarország közvetlen kiegészítő részét képezi, Magyarországba leendő tényleges visszakebelezését annyival inkább haladék nélkül elrendelni méltóztatnék, miután az 1867-iki törvények sem az 1807. sem az 1848. törvényeknek Fiuméra vonatkozó cikkeit meg nem változtatták s meg nem változtathatták".A képviselőház egyhangúlag Várady Gábor határozati javaslatát fogadta el, a mit Fiume városa megtudván, képviselőtestülete azonnal rendkivűli közgyűlést tartott és táviratilag fejezte ki köszönetét. De már akkor Zágrábból elment a királyhoz a kérvény, melyben a horvát-szlavon tartománygyűlés Fiuménak Horvátországhoz való csatolását kéri.Annál nagyobb megütközést keltett, hogy a tényleges bekebelezés helyett október 19-én arra szólította föl a miniszterium a várost, hogy a Horvátországgal való barátságos egyezkedés megkisértése végett négy bizalmi férfit küldjön Budapestre. A képviselőtestület teljesítette a kérést, melylyel megint elodázták a bekebelezés végrehajtását s felküldte Giacich Antal, Randich Antal, Scarpa Pál tagokat, Verneda Ernő podestát, a kik Cseh Ede kir. biztossal együtt a magyar és horvát bizalmi férfiakkal október 29-én Andrássy Gyula gróf elnöklete alatt értekezletet tartottak. Az egyezkedés azonban a horvát képviselők előbbi merev követelése miatt kárba veszett fáradság maradt.A kérdés ezután ismét újabb alkudozás tárgya lett. A Budán november 7-én kelt királyi leirat felszólította a közös, valamint a horvát-szlavon országgyűlést, hogy Fiume kérdésében országgyűlési regnikoláris bizottságot küldjenek ki.A magyar képviselőház ennek alapján Deák Ferenczet, Horváth Mihályt és Csengery Antalt, a főrendiház gr. Majláth Antalt választotta a bizottságba, mely 1869. május 15-én alakult meg s elnökévé gr. Majláth Antalt választotta. Horvátország részéről Fodróczy Sándor, gr. Pejacsevich László, Vukovics István, Zsuvics József, Fiume részéről Adamich Lajos, Giacich Antal, Mayer József és Randich Antal voltak a küldöttségi tagok.

Vége

A tiszaeszlári per 2

Berci — Thu, 05 Jul 2012 15:12:40 GMT

A végtárgyalás első két hete lezajlott úgy hogy a védelem elérte volna a célját.Bármivel is próbálkoztak felsültek.Kornisst nem sikerült megfélem- líteni.A közvéleményt sem tudták félre vezetni.Tisza ezért nem tehetett mást,minthogy a védelem kezére játszott,mert mindenképpen felmentő í- téletet akart.A támadásokat Szeyffertnek kellett állnia,állta is.Nem volt mellékes a közhangulat sem.Az első szakasz lezárultával,mely június 30- ig tartott,felekezeti izgatás vádjával a budapesti ügyészség vádat emelt Istóczy Győző ellen.Megjelentette a˝12 Röpirat˝-ot és ˝Az elzsidósodott Magyarország˝-ot,melyekben kiakarta kergetni őket.Azonban a budapesti törvényszék tíz a kettő ellenében nem találta bűnösnek és felmentette.A védő Vadnay Andor feltette a kérdést hogy a lap-mármint az ˝Egyenlőség˝miért nem indít sajtópert.Ellehet képzelni hogy Tisza hogy kilehetett akadva a felmentő ítélet hallatán.Mivel Tiszának szüksége volt a pénzre,ezért mindenképpen arra kellett törekednie hogy az ítéletek felmentéssel végződjenek. De az eseményeket Tisza nem tartóztathatta fel és az első tíz nap eseményei sem igazolták a vádlottak ártatlanságát.A sajtó úgy látta hogy a vádlottak bűnösségét vagy ártatlanságát nem sikerült egyértelműen bizonyítani,és csak nagy zűrzavart tapasztaltak a tárgyalás folyamán.A kormánypárti sajtó a vádlottak védelmére kelt.A harmadik héten a védelem a tiszalöki kínvallatásokkal hozakodott elő.Ezzel is csúfos kudarcot vallottak.A sajtó légből kapottnak tartotta a kínzásokat,˝gyalázatos ügyvédi legendának,és alaptalannak.Emiatt az ˝Egynlőség˝-nek is támadt sajtója.Back Ignác volt rabbi az ˝Ungarische Izraelitat˝című lapban támadta meg Herman Ottót midőn az elégtételt kért tőle.Az újság szerint megállapítást nyert Vogel,Klein és Grósz ellent- mondó és zavaros vallomásából a tortúra.De ezt nem tudták bizonyítani. A külföldi sajtó mindjárt lecsapott.Különösen a francia és az angol.A˝Ti- mes˝azzal vádolta Magyarországot hogy 300 évvel marad el korától.A cikk részletesen foglakozott az eljárás során elkövetett visszaélésekkel, kínzásokkal.A magyar sajtó egy része visszautasította a vádakat és rága- lomnak minősítette a leírtakat.A kormány nem reagált a vádakra és rágal- makra mert pénzre volt szüksége.Eötvös és Szeyffert a végtárgyaláson kezdettől fogva olyan magatartást tanúsított,hogy tartani lehetett a bot- ránytól.Különösen Eötvös személye ellen nyilvánult meg ellenszenv és a felháborodás a végsőkig fokozódott,a dadai csőszhöz a csonkafüzesi hulla nemi vonatkozásaira a legszemérmetlenebb kérdéseket intézte.De nem kevésbé volt felháborító az,amikor a tiszaeszlári református lelkészhez és tanítótól azt kérdezte hogy látták-e meztelenül valaha Esztert,s végez- tek -e méréseket életében a koponyáján?A négy hete tartó tárgyaláson fordultak elő kellemetlen és felháborító esetek. De volt egy kínos incidens igaz a tárgyaló termen kívül.Ez július 19-én történt.Szeyffert indítványoz- ta hogy Ónody Gézát tanúként idézzék be,és hallgassák ki arra nézve,i- gaz-e hogy a csonkafüzesi hulla felboncolása előtt azt hangoztatta,hogy a hulla, egy feslett életű nő hullája?Eötvös az indítványt magáévá tette,s megtoldotta azzal,hogy Szabolcsi Miksát hallgassák ki tanúként.Egyébként maga kérte,de mikor megidézték nem mert megjelenni.A törvényszék el- utasította úgy Szeyffertnek,mint Eötvösnek az indítványát.Ónody is a hall- gatóság soraiban ült.Midőn a főügyészhelyettes előterjesztette indítvá- nyát.Ónody nagyon megharagudott rá és elhagyta a termet.Megvárta a szünetet.Oda ment Szeyfferthez ki Ambrózy alügyész társaságában sétált. Ónody maga mellé vette gróf Hadik Barkóczy Emilt és Lónyai Sándort,kér- dőre vonva Szeyffertet kemény szavak kíséretében.Szeyffert ezeket a leghatározottabban visszautasította.Elégtételt követelt Ónody és izgalmá- ban a pálcát megsuhintotta Szeyffert orra előtt.Halálsápadt lett és azt mondta,hogy kész felvilágosítást adni,de me az utcán.Felmentek Szeyffer szobájába hol kijelentette,hogy nem szokott gazemberekkel párbajozni,de kész Szeyfferttel kiállani.Aztán azt mondta Hadiknak és Lónyainak hogy˝ hagyjuk itt ezt a gazembert!˝Majd távoztak.Természetesen az eset kide- rült és Eötvös szólásra emelkedett.Megdöbbenten értesült arról,hogy az i- gazságszolgáltatás egyik közege:a közvádló ellen,merényletet kíséreltek meg.Követelte hogy a merénylőt haladéktalanul büntessék meg.Ameny- nyibem ez nem történik meg a védelem a maga hivatalos eljárásait rög- tön felfüggeszti és magasabb helyen fog keresi orvoslást.Korniss azonban nem ijedt meg.Kijelentette,hogy ő a tárgyalóteremben úgy a védelemnek, mint a közvádlónak szabadságát megőrizni tartozik,s azt fenn is fogja tar- tani.ami azonban a tárgyalótermen kívül történik,az a hatáskörén kívül e- sik,a közigazgatási és rendőri hatóságokra tartozik.Fel kérte Szeyffertet mondja el mi történt.Szeyffert kérte hogy csak másnap mondhassa el,s utasítást kérjen arra nézve hogy otthagyja-e a tárgyalást?Eötvös azt tanácsolta neki hogy maradjon.Tiszának már nagyon elege lett a perből, mert már ötödik hete tartja izgalomba az országot és a külföldet.A külföl- di sajtó ázsiai viszonyokat emlegetett.Az ország pénzügyileg siralmas állapotban volt.Szüksége lett volna már pénzre.Alig várta hogy vége legyen.Ezért kiadta az utasítást Kozmának hogy a tárgyalást be kell fejez- ni,és Szeyffertnek maradnia kell.Graffl főispán Tisza utasítására levelet írt Szeyffernek,melynek lényege hogy aki a bíróságot,a vádlottakat,vagy védőket megfélemlíti minden kivétel nélkül ártalmatlanná fogja tenni.A levelet bemutatta Kozmának,aki intézkedett a közvádló védelméről.A ˝Nemzet˝-ben másnap megjelenő hír szerint,ha újabb támadás érné,a- zonnal hagyja el a végtárgyalást és utazzon a fővárosban,és felhatalmaz- ta,hogy a fogházőri személyzet a fegyverét is használhassa biztonsága védelmére.Azt is írták hogy egészsége megrendült és ezért kénytelen lesz felmentését kérni.Ezekből nem lett semmi.Egészsége helyre állt.Viszont Ónodyt hatóság elleni erőszak miatt feljelentették.Azonban a nyíregyházi törvényszék 1884 február 9-én 227/884.Bf.számú határozatában az el- járást megszüntette bűncselekmény hiányában.Megállapították hogy Szeyfferttel szemben nem történt hatóság elleni erőszak,mert hivatalos működésben nem volt.Ónody cselekményében azonban ott volt a rágalma- zás és becsületsértés ismérvei. De Szeyffert nem tett feljelentést.1884 április 1-én a budapesti kir.ítélőtábla olyként módosította a megszüntető határozatot,hogy a közcsendelleni kihágás bűncselekményének ismérvei fennforognak ezért az iratokat visszaküldték Nyíregyházára,egyebekben a kir.ítélőtábla is megállapította hogy nem hivatalos minőségében érte a támadás.Így nem áll fenn a hatóság elleni erőszak.A sajtó ráharapott az ügyre,és a legtöbb napilap a közvádlót tette felelőssé.Az egésznek az ér- dekessége az,hogy nem Szeyffert,hanem a védelem,Eötvösék kértek elég- tételt.A˝Budapesti Hírlap˝˝A becsület˝vezércikkében bírálták Eötvöst, Szeyffertet és az igazságszolgáltatást július 21-i számában. A bizonyítási eljárás július 24-én befejezést nyert,és a perbeszédekre került sor.Mivel Scharf Móricot fiatal kora ellenére nem eskette meg a törvényszék,ezzel az ügy sorsa el is dőlt.S mintegy varázsütésre a sajtó nagy részének ma- gatartasa egyszeriben meg változott.Nem bírálták,hibáztatták többé Szeyffertet és Eötvöst,hanem egymást túl licitálva írtak róluk és a tárgya-lásról.A kormány sajtója kezdetektől fogva rituális gyilkosságról cikke- zett,amely hamis beállítás ellen a végtárgyalás elején Korniss tiltakozott és erélyesen utasította vissza a vádbeszédet Szeyffert részéről.Szeyffert Ede július 27-én mondta el vádbeszédét,ami védő beszéd lett,és indítvá- nyozta a vádlottak felmentését.A vádbeszédben az ügyész nem ejtett a vádat,vagyis nem zárta ki a lehetőségét annak hogy a vádlottak ölték meg.A magyar és német nyelvű lapok,melyek Szeyffertet kárhoztatták, most már a felmentő ítéletben reménykedtek és dicsérték ténykedését. A vádbeszédet Solymosiné védőügyvédje Szalay Károly pótolta.A rákö- vetkező napokon került sor a védőbeszédekre.Először Funták,utána Fri- edmann,majd Székely és Heumann,végül Eötvös következett.A legkevés- bé túlzó Friedmann Bernát volt,de ép olyan elfogult volt ő is mint társai.A szenvedélyes Heumannt többször félbeszakította az elnök és rendreutasí- totta.Eötvös július 30-án mondta el öt órás védőbeszédét,mely beszédben Székely Ferenc főügyészhelyettest 99százalékban tett felelőssé a cson- kafüzesi szemle hibáiért és mint mondta˝ ez az ember bitorolja helyét a kir.főügyészség hivatalában.˝Az elnök rendreutasította Eötvöst.A legfur- csább az volt,hogy Szeyffert egyszóval sem vette védelmébe Székelyt, mikor ítélet elé bocsájtotta az.ügyet.Július 31-én Szalay válaszolt a vé- dőknek,majd Eötvös viszont válasza következett.Ezzel a tárgyalás befe- jeződött,ítéletet augusztus 3-án délelőtt 11 órakor hirdettek. Az ítélet felmentés.A vádlottak békével távozhattak.A sajtó nagy része örömmel fogadta a felmentő ítéleteket.Nem volt elég bizonyíték a vádlottak elíté- léséhez,Nagyon jól lehet látni hogy Tiszáék mennyire befolyásolták a tár- gyalás metetét,és hogy felmentő ítéletek szülessenek.A külföldi sajtó is tárgyalta a felmentő ítélete.Bírálva a vizsgálatot és Baryt.Ahogy szabad- lábra kerültek,igyekeztek eltűnni Scharf Móric visszakerült az atyai olta- lom alá Budapestre,majd innen Amszterdamba került és itt folytatott gyémánt köszörűsi tevékenységet.Az ítélete Solymosiné nevében megfel- lebbezte Szalay Károly,de a Kúria helyben hagyta a felmentő ítéleteket. Így a mai napig nem lehet tudni hogy kik és miért ölték meg Esztert. Azonban a per lezárultával Tisza Kálmán népszerűtlenné vált a reformá- tusok körében és mikor a főgondnok választásra került a sor,Tisza helyett,Vályi János választották meg főgondnoknak.Közben a ˝Wiener Allgemeine Zeitung˝-ban megjelentettek egy Kossuthnak tulajdonított le- velet. A levél természetesen hamisítvány volt. Hisz Eötvöst nem is ismer- te Kossuth.Utólag aztán Eötvös is cáfolt,miután megjelent Kossuth cáfo- lata.A hamisítás újabb felháborodást váltott ki a közvéleményből.Augusz- tus 7-én diadal menetben hozták fel Budapestre Móricot.A˝Hattyú˝szálló- dában szálltak meg.A hírre hogy itt van Móric,nagy tömeg verődött össze percek alatt.A rendőrség tartva a provokációtól,tüntetéstől.szét akarta oszlatni a tömeget.Ekkor elementáris erővel tört ki a düh és felháboro- dás.A csőcselék tört,zúzott,rombol,randalírozott és verekedett.A tüntetés elterjedt a fővárosban és egy hétig tartott,szinte valóságos ostromállapot alakult ki.Hasonló tüntetésekről,zavargásokról érkeztek hírek Pozsony- ból,Sopronból,Hatvanból,Veszprémből.A rendőrség nem bírt a zavargók- kal hiába tiltakozott a sajtó,még az antiszemita sajtó is elítélte a zavar- gásokat.Verhovay Gyula egyenesen ˝haramiák bándájának˝nevezte a tüntetőket,zavargókat.Ebben azok is hibásak voltak akik Móricot nem azonnal vitték Amszterdamba,hanem csak 10-én Ausztrián keresztül. A rendőrségnek egy heti küzdelmébe került hogy a fővárosban rend lett.De ezzel még nem nyugodtak le a kedélyek.A Dunántúlon különböző helyeken ismétlődtek meg a zavargások,zendülések.A legnagyobbra és legvéresebbre Zalaegerszegen került sor augusztus 25-én.A zendülés na- pokig tartott és átterjedt más településekre is.Mely során a csendőrség fegyverét használva a tömegbe lőtt.Zalalövőn,Csurgón,Nagykanizsán is ó- riási rablással és verekedéssel kísért tüntetések zajlottak.A csendőrség miután leverte a lázadást végre csend és nyugalom lett úrrá.Ezzel zárult a tiszaeszlári per 1883-ban

Vége

A tiszaeszlári per

Berci — Tue, 03 Apr 2012 15:03:13 GMT

130 éve történt a tiszaeszlári per.1882 április 1-én eltűnik Solymosi Eszter, 14 éves cseléd lány. Huri Andrásné házánál,az eszlárhoz tartozó Újfaluban. Délelőtt 10 órakor elküldte a boltba festékért.De mivel szombat volt a zsidó boltok zárva voltak és ezért a keresztény Kohlmajer üzletébe ment. Ahova 11 órakor tértbe és vette meg a festéket. Azonban a boltból kilépve hazaindult, de már nem érkezett meg.Az eltűnés időpontja ellentmondásos.Látták 12-kor,1órakor.Mivel nem jelentkezett,az anyja,a testvérével április 3-án estefelé felment a községházára és bejelentette lánya eltűnését, és tegye közhírré.Alighogy elment a két asszony,rövide- sen visszatértek és kérte a bírót hogy a zsidó templomot motoztassa meg.Természetesen a bíró-Farkas Gábor-nem teljesítette a kérést.Az mondta Solymosinénak, hogy menjen a főszolgabíróhoz és ha az ad neki felhatalmazást,meg teszi.El ment a főszolgabíróhoz de nem szólt neki.A főszolgabíró elrendelte a lány személyleírásának közzétételét.A gyanú az eszlári és idegen zsidókra terelődött, hogy ők veszelytették el a lányt.A tanú vallomások ellentmondásosak. A sajtó is hamar felkapta a hírt.Az eset kormányhoz is eljutott.A parlamentben 1882-május 24-én Ónody Géza az oroszországi zsidók kitelepítése ellen szólt.Megindul a vizsgálat az eltűnt lány ügyében.Solymosiné azt vallotta hogy 200 ft.-ot ajánlottak neki,ha elő kerül el ne tagadja.A sajtóban elterjedt a hír,hogy több száz zsidó megtámadta a betegen fekvő Solymosiné házát,és katonaságot küldtek ki.Ezt aztán cáfolták.Mint ahogy cáfolva lett az is hogy Solymosi- nét megvesztegették volna.Az úgy vizsgálóbírója Bary József volt.Min- den híresztelések kaptak szárnyra amit a sajtó is felkapott.Táptalajt az adott hogy Scharf József majd öt éves kisfia Samu azt mondta Pásztor Józsené Tanyi Erzsébetnek,aki megfenyegette a gyereket,˝Azért sem mondom el magának,mit csinált apám a magyar lánnyal!˝Ezt meghallotta a templom szomszédságában lakó Bátori Gáborné is aki át szólt Scharfné- nak:˝Hallja-e szomszédasszony mit mond a fia?˝Scharfné mérgesen felelősségre vonta fiát,hogy miféle magyar lányról beszél.A kis Samu erre azt mondta:˝Arról a leányról akit atyuskám megmosott.˝Aztán azt kérdezte az anyja hogy a Háni volt? A gyerek nem válaszolt.Elmesélte a gyerek hogy az apja behívta a lányt,megkötözték,száját betömték és a metsző elvágta a torkát.Erről az esetről gyerek hetekig hallgatott és csak akkor kezdett el beszélni erről amikor megindult a vizsgálat. De a harc is. Mert Eötvös Károly azt állította,hogy a gyereket betanították,édesgették. Bary ennek az ellenkezőjét.A kis fiú beszéde aztán falu szerte elterjedt és sokan hitelt is adtak neki. Egressy Nagy László miután megkapta a főszolgabírói jelentésekkel együtt az iratokat nem sietett az elintézésével,nem azért mintha szándékosan késlekedni akart volna, hanem azért mert nem adott hitelt a mende-mondáknak és nem tulajdoní- tott nagy jelentőséget neki. Azonban mégis kénytelen volt indítványozni a bírói vizsgálatot.Amit május 12-én tett meg. Eötvös azon állítása hogy május 12-én ország, világ értesült Solymosi Eszterről és a vérvádról ebből semmi sem igaz,mivel csak május 22-e után értesül a közvélemény a parlament a történtekről.Az indítványban amit Egressy tett abban szó van erőszakos nemi közösülésről, ellopásról,idegenkezűségről,akár megölés céljából idegen befolyás és erőszak által veszett el,vagy tűnt el. Ebben nincs szó vérvádról ahogy azt Eötvös Károly gondolta.De a közvéleményt fel kellett izgatni.Eötvös minden áron csűri-csavarja a bírói és ügyészi ténykedést.A nyíregyházi törvényszék elnöke a köztiszteletben álló Korniss Ferenc volt, akit Eötvös elfogultsággal vádolt meg.Miközben maga Korniss is képtelenségnek tartotta a vérvádat.Mivel nem volt akkoriban e- lég képzett bíró Nyíregyházán ezért a bírói képesítéssel rendelkező Patkó Tamást nevezte ki.De mivel az hosszasan betegeskedett,ezért a fiatal aljegyzőt Bary Józsefet bízta meg a vizsgálóbírói teendők ellátásával.Május 19-én indítja el az eljárás Bary Tiszaeszláron.Megkezdte a tanúk kihallgatását.Aztán sor kerül az öt éves Scharf Samura is Aki elmondta hogy az apja fehér rongyot dugott a szájába és egy bácsi meg elvágta a torkát. Behívatta őket a községházára és a gyerek rögtön Schwarcz Salamonra mutatott, hogy ez a bácsi volt az aki elvágta Eszter torkát.Ezek után meg volt minden alap hogy őrizetbe vegye Scharf Józsefet Móric fiával együtt,Schwarcz Salamon metszőt és Brenner Braun Ábrahámot.Másnap az alügyésszel bementek a zsinagógába,de semmi gyanúsat nem láttak.A helybeli zsidók azért lettek gyanúsak mert késő este látták őket kimenni a templomból.Természete- sen tagadták hogy közük lenne a lány eltűnéséhez.A- hoz hogy érdemben folytatni lehessen a nyomozást,ahoz előbb meg kellett találni a holttestet. Az országházában is téma lett az eset.Ónody Géza szólalt fel az oroszországi zsidók betelepítése ellen, felhozván a Tiszaeszláron történteket szigorú vizsgálatot követelt hogy a közvéleményt le lehessen csillapítani.Utána Istóczy Győző interpellált. Ráadásul nem más vádolt mint a fiú. Aki az apát és még három embert vádolt meg gyilkossággal.A különféle sajtó orgánumok főleg a liberális sajtó,mindenáron azt sugallta, hogy Móric kit Bary május 20-án hallgatott ki először,kényszerrel,valla- tással szedték ki belőle a vallomást.Ezt cáfolták. Főleg Eötvösnek jött volna jól. Mikor a végtárgyalásra került a sor,Eötvös mindenáron kiakarta szedni belőle az igazságot,de ő -Móric-megmaradt a saját vallomása mellett,hogy a három metsző ölte meg Esztert. És nem tanították be.Maga dr.Székely Ferenc is meggyőződött róla hogy vallomását kényszer és nyomás nélkül tette.S mikor a vármegye őrizetébe került,Eötvös támadásba lendült hogy meg mérgezik Móricot és a szülei ellen hangolják. Természetesen Zoltán János alispán törvényesen járt el.Henter várnagyra bízta. Ez ügyben a belügyminiszter Tisza Kálmán határozott és jóváhagyta Zoltán alispán beadványát. Természetesen Eötvös minden követ megmozgatott annak érdekében hogy Budapestre kerüljön. Külföldi lapokban is megjelentette beadványát.Nem kis terjedelemben írtak a magyar igazságszolgáltatásról, nem éppen a legszebb színben.Tiszáéknak az volt az érdeke,de az országé is, hogy minél hamarabb lezárni az ügyet, és a közvéleményt megnyugtatni,el csendesíteni.S az hogy politikai üggyé dagadt,azt Ónody Géza tiszaeszlári földbirtokos és függetlenségi párti képviselő idézte elő. Később belátta,hogy ténykedésével mennyire elmérgesítette a helyzetet.A beszéde nem keltett feltűnést.Összesen három lap írt róla.Magát a lavinát az eszlári katolikus pap,Adamovics József indította el azzal hogy értesítette Ónodyt,az meg Verhovay Gyula újságírót. Beindítva ezzel az antiszemita kampányt. A sajtókban,főleg a liberálisakban, mindenféle fantasztikus mesék keltek szárnyra,amik nélkülöztek minden valóság alapot. Szatmár megye felíratot intézett a kormányhoz az oroszországi zsidó bevándorlás ügyében. Mert szerintük veszélyt jelent az országra nézve. Kormánypárti és ellenzéki lapok a hazai zsidóság magyarosodását és simulását akarták. S ha jobban oda figyelünk,nem a magyar zsidóság ellen szóltak,szólaltak fel, hanem az úgynevezett galíciánerek ellen.Tisza Kálmán szerint nem jelentenek veszélyt a bevándorlók.Neki ennél fontosabb volt hogy a deficites államháztartást egyensúlyba hozza.Majd június 7-én határozati javaslatot terjesztettek elő a képviselőházban de Berzeviczy Albert mint a kérvényi bizottság előadója szerint:˝a ház a kérelem tárgyára nézve törvényhozá- si intézkedés szükségességét nem látja˝.A kérvényi bizottsággal szemben a vita első szónoka Herman Ottó terjesztet be határozati javaslatot.E ja- vaslatot is sokan direkt félre értelmezik,holott nem általában a a beván- dorlás ellen van,hanem a tömeges beözönlés ellen van mely szerinte ve- szélyezteti a nemzetgazdaságot és megbontja a társadalom kereteit.Uta- sítja a képviselőház hogy a kormányzat használja fel befolyását a külü- gyekben és nemzetközi jog alapján rendezzék a bevándorlók ügyét.A re- patriálásért,tovább vándorlásért,és megtelepülésért az adott ország vál- lajon felelősséget anyagilag amely kiüldözte őket.A kormány félhivatalosa az ˝Ellenőr˝antiszemitizmussal vádolta meg Hermant.Viszont a független- ségi párt lapja az ˝Egyetértés˝teljes terjedelemben leközölte a beszédet. Irányi Dániel a párt egyik vezére is egyetértett. Mocsáry Lajos is aláírta. Tisza szerint nincs még nagy bevándorlás,tehát nincs mitől tartani.De fel- szólalt Ónody Géza is. Csak olajat öntött a tűzre. Tisza vissza utasította és megbélyegző izgatásnak minősítette a beszédet.Június 9-én felszólalt Istóczy is.Szerinte a zsidóság egy hódtó faj,mely Európát leakarják igázni, és úgy kell velük elbánni a népjog alapján mint hódító ellenséggel szokás. A képviselő ház elnöke Péchy Tamás figyelmeztette a képviselőt:˝ha e szavak egy és más helyen netalán tetteket idézne elő,nagyon szomorúak lennének ezen szónoklat következményei.˝A képviselőház nagy többsége józanul gondolkodott és az ilyen beszédeket a leghatározottabban vissza- utasították.Hazánk józan lakosságát nem sikerült a zsidóság ellen hangol- ni. De mindenesetre kényelmetlen volt Tiszáék számára.Tisza Kálmán mindent meg tett azért hogy a zsidóságot megnyugtassa.Székely Ferenc főügyészhelyettest küldik Nyíregyházára vizsgálódni. Június 18-án Tisza- dada határában a Tisza partján a Csonkafüzesben rutén tutajosok egy női holtestre bukkannak.A szállítmányt Herskó Dávid sáfár kísérte.Három tu- tajjal szállították a fát.Mikor visszafelé mentek Máramarosba,megálltak a Csonkafüzesben és egy része a csapatnak élen Herskóval,elmentek Tisza- dadára vásárolni,a másik része pedig Csepkanics Györggyel forgácsot gyűjtöttek és ekkor a tutaj második táblája alól egy úszó test lábai buk- knnak fel.Csepkanics megijedt hogy baj lesz belőle,ráfogják és megbünte- tik.Jelentették hogy mit és kit találtak.Rögtön szárnyra kapott a hír,hogy Esztert találták meg.A járási orvos Kiss Jenő és K.Horváth Géza szigorló orvos vizsgálták meg a tetemet.Megállapították korát 14 év körüli és 140 cm magas, középszerűen fejlett lány holtteste.A bal kezén sárga papírban kék festék.A vizsgálat után eltemették és megjelölték a sírt.A tutajosok tovább mentek annak ellenére,hogy megtiltották nekik hogy elhagyják a helyszínt.Mikor pedig az anyjának mutatják meg a holtestet,tagadta hogy az a lánya lenne.Más tanúk elbizonytalanodva állították hogy Eszter hullá- ját találták meg.De ez a hatóságot nem nyugtatta meg.Újabb vizsgálatra kerül sor.A hullát kiássák és a tiszalöki római katolikus temetőbe szállít- ják.Másnap a holtestet Bary vizsgáló bíró Bátori Gáborné kertjébe egy asztalra helyezteti. A halott szemlén megállapítást nyert hogy nem Eszter az aki az asztalon fekszik,hanem egy idegen holttest,aki 18-20 év körüli. Június 21-én hullacsempészet vádjával a Jász-Nagykún-Szolnok megyei Tiszabőnél letartóztatják az összes tutajos.A letartóztatást Bary rendelte el.Az elfogottakat Nyíregyházára kísérték.Barynak az volt az elgondolása, ha nem is mindegyik,de jó páran tudtak a hullacsempészetről és ezt neki Barynak mindenképpen bizonyítania kellett.A kihallgatások során nem de- rűlt fény arra,hogy hogyan került az idegen holtest a tutajosokhoz.A nyo- mozás ezen a ponton elakadt.És az sem kicsoda.A korabeli sajtó saját ü- gyének tekintette a tiszaeszlári esetet.A különbféle sajtó orgánumokban kész tényként írtak arról hogy Esztert találták meg,mivel az ő ruhájába volt felöltöztetve.De ez aztán tévesnek bizonyult.Szinte mindenféle hírek szárnyra keltek.Antiszemita zavargások is voltak néhány településen.Így Pápán,Nagyszombatban,Pozsonyszentgyörgyön,Szemerjén és a bácskai Szontán.Ezek a településeken több német és szlovák nemzetiségűek lak- ták.A hullacsempészet kirobbantotta a zsidóság iránti ellenszenvet.Istóczy köré komoly tábor szerveződik ennek következtében. Tisza Kálmán óvintézkedéseket tesz az antiszemitizmus tovább terjedése ellen.Ennek következtében a tőzsdén esni kezdett az árfolyam.Mivel az antiszemitiz- must a kormányzat nem tudta megszüntetni,erélyesebben fellépni,ezért sajtó útján fenyegette meg az antiszemitákat a ˝Hon˝ című lap június 23- i számában: ˝az antiszemiták azt érik el,hogy az állam,társadalom, hatalom még hatásosabban lesz kénytelen védelmére fellépni mindazok- nak,akikben esetleg nem csupán egyenjogú embertársait,hanem egyúttal a méltatlanul üldözötteket látja majd˝.A Pesti Hírlap június 24-i számá- ban pedig ezt írták:˝A földbirtok nem nélkülözheti a hitelt és azáltal,ha a lebegő tőkét megfélemlíti,vagy elűzi,önmagát rontja meg. Egyes újságok ellen sajtóperek indultak.Megtiltották hogy antiszemita tartalmú termékek jelenjenek meg.Azokat el kell kobozni.Mivel egyes újságok a zsidóságot okolták az antiszemitizmus fellángolásáért,és nyomatékosan felhívták a zsidóság figyelmét hogy magatartásán változtasson.A megvádolt sakterek védelmét Eötvös Károly Scharf József és nejének,valamint Buxbaum Áb- rahámnak,Funták Sándor Schwarz Salamonnak és Braun Lipótnak,Horán- szky Nándor pedig Junger,Weinstein,Lusztig,Braun Ábrahám,Taub Emánu- el és Rosenberg Hermannét látják el.Eötvös Megírja könyvében˝A nagy per˝második kötet 101-ik oldalán hogy politikai alapon kérte fel Funtákot és Horánszkyt.De aztán Horánszky lemondott a védelem képviseletéről és Funták is csak a végtárgyaláson szerepelt.Eötvös leköltözik Nyíregyházá- ra és onnan intézkedik.A hatalom csendre intette a sajtót melyben szere- pe volt Eötvösnek is.Verhovay Gyula lapja a ˝Függetlenség˝ viszont tá- jékoztatta olvasóit a fejleményekről.Eötvös szeretett volna betekintést nyerni az előnyomozati iratokba.De ezt az akkori törvények szerint nem lehetett. A szemle és boncjegyzőkönyvekről van szó. Sajtó útján Eötvös mindent megtett hogy a vizsgálatot végzőket rossz színbe tüntesse fel. Az eljárása azért is abszurd,mert az elő vizsgálat napokon belül befejeződött. Az is igaz,hogy a vizsgálóbíró is húzta az időt. Július végén írt Székely Ferencnek,hogy a jegyzőkönyvek másolatát megoszthatja e a védőügyvé- dekkel.Mivel már a törvényszék elnökéhez is írt Eötvös. Augusztus 3-án válaszolt Székely Ferenc. A válasza nemleges volt. Mert akkor mindenféle iratot ki9kérnének, s csak alkalmat nyújtana további zaklatásoknak.Eges- sy Nagy László és Bary között egyre jobban elmérgesedett a viszony a börtönbe tett látogatása miatt és hogy a vitában alulmaradt vele szemben. Mivel a helyzet nem látszott rendeződni,Bary írt Korniss törvényszéki el- nöknek,és kérte a felmentését. Az elnök nem egyezett bele.Majd napokkal később még is betekintést engedett Bary a jegyzőkönyvekbe,mivel azok a további vizsgálatot nem veszélyeztették. Egressy Nagy királyi alügyész felebbezett ellene,de elutasították. Mint ahogy másodjára is. Hamarosan tarthatatlanná válik Egressy Nagy helyzete és távoznia kellett az ügyész- ségről.Élete végéig alügyész maradt és meg kellett innia a mellőzés kese- rű italát. Igaz Kozmának is érdekében állt,és örömét lelte hogy eltávolítot- ták az alügyészt.Utána Havas Imrét,majd Szeyfert Edét nevezték ki.A vé- delem a sajtó útján továbbra is igyekezett lázban tartani a közvéleményt. Azon igyekeztek hogy Scharf Móric a kezük között legyen és ehhez Kozma Sándor főügyésztől kértek segítséget.A fogházból szerették volna ha hoz- zájuk kerül. A Szabolcs megyei árvaszék hozzájárulásával került oda.Tud- ták azt hogy az alispán nem fog hozzájárulni a kiadásához.Ha közvetlen úton nem,akkor közvetett úton akarták kézre keríteni Eötvösék.Kozma írt Tisza Kálmán belügyminiszternek a család nevébe és többek között kéri hogy valamelyik fővárosi jótékony árvaházba helyezzék el.Természetesen kiderült hogy egy szó sem igaz az egészből. Az apja kijelentette hogy sen- kit sem bíztak meg a kérvényezéssel, és azt óhajtja hogy Nyíregyházán a vármegyeházban maradjon.A Pesti Hírlap kárhoztatta Eötvös tevékenysé- gét,mert az túl ment minden határon. A külföldet is tele lármázta hogy milyen az igazságügy,hogy Móricot kínozzák. Vagy amint a ˝Nemzet˝ szeptember 11-i számában megjelent,hogy Bary a vádlottakat bántalmaz- za,nevezetesen Buxbaum Ábrahám tanút a fürtjénél fogva rángatta s ösz- szevissza pofozza.Bary állítása szerint nem bántalmazta.Kozma nem rej- tette véka alá a véleményét Baryval és a zsidósággal szemben. Ha rajta múlt volna,az eljárást beszüntette volna és a fogságban lévőket szabadon engedte volna.A Kozma Sándor által beiktatott Havas Imre ügyész és Bary között rossz volt a viszony,mert Havas keményen lépett fel Baryval szem- ben amit ő sérelmezett.Kereken megmondta neki,hogy több letartóztatás- hoz nem járul hozzá.Bary vissza replikázott hogy ő a vizsgálat érdekében a jövőben is amennyiben szükséges letartóztatásokat eszközöl.Havast Eötvös antiszemitának tartotta,ami finoman szólva sem állja meg a helyét. Havas mindenképpen bizonyítékokat akart találni a kínvallatásokra.Két halász szeptember 12-én beadványt nyújtott be Bary ellen,nevezetesen Tóth Gyula és Rácz Imre.Ebben említik hogy a vizsgálóbíró erőszakosko- dott velük szemben.Állították hogy semmi közük a hullához.És mivel velük és nejeikkel szemben erőszakoskodott,kérték hogy indítsanak ellene vizs- gálatot és fenyítsék meg.Havas ez alapján meg is indította ellene a vizs- gálatot.A fegyelmi tanács előtt hangoztatta a panaszban foglaltak nem fe- lelnek meg a valóságnak.Állította hogy csak erélyesen figyelmeztette őket a hamis tanúzás következményeire.Az ellene folyó eljárás három évig tar- tott,de mivel nem találták bűnösnek1885 augusztus 24-én a királyi ügyészség indítványozta az ellene folyó eljárás beszüntetését.Szerinte ez volt Havas bosszúja hogy Karancsay fogházőrt nem sikerült ellene tanús- kodásra bírnia.Karancsaynak az ügyészség eljárását kompromittáló vallo- mása miatt Pozsonyban antiszemita zavargások törtek ki 1882 őszén.Lett is nagy riadalom.Tisza statáriumot rendelt el,Pauler Tivadar igazságügy- miniszter pedig vizsgálatot Havas ügyész ellen.A nemzetközi sajtó is in- formálva lett hogy mi folyik Szabolcs megyében és hogy a törvény embe- rei hogy bánnak a fogvatartottakkal,tanúkkal.A Havas elleni ügyet vádin- dítvány hiányában beszüntették.Karancsay József fogházőrt viszont elbo- csájtották mert nem volt hajlandó hamisan tanúskodni.Október 22-én Bary vizsgálóbíró meghozta a vizsgálatot befejező határozatát,amit az ügyészségnek továbbított.Az ügyészség egy fél évet várt míg 1883 ápri- lis 14-én előterjesztette a vádiratát.Elrendelte Bary Smilovics és Fogel szabadlábra helyezését.Havas ugyancsak Scharfnénak és Taubnak.De az utóbbi kettőnek Bary továbbra is fenntartotta a vizsgálati fogságot.Míg aztán végül Scharfné és Fogel szabadlábra helyeztetett,Smilovics és Taub továbbra is foságban marad. Smilovicsot Bary akarta elengedni.de azt Ha- vas nem engedte.A vizsgálat lezárult.Szeptember 20-án a megyei közgyű- lést követően,Szabolcs vármegye főispánjától Graeffl-től meghívást kapott a díszebédre,melyen pohárköszöntőkkel és hosszas tapssal demonstráltak Bary mellett.Bary állítása szerint nem neki,hanem a táma- dások és vádaskodások ellen demonstráltak.A közvéleménynek azonban meg kellett hajolnia a magasabb állami érdekek előtt.Eötvös szerint kín- zásokkal bírták szóra a lefogottakat,amit nem tudott bizonyítani,viszont a rovott múltú Kazimir József pandúrt rávették Eötvösék hogy hamisan tanúskodjon.A végtárgyaláson elő is adott egy rém históriát hogy kínozták meg Csepkanicsot és másokat Tiszalökön.De Róka Sándor pandúrt sem sikerült rábírni a hamis tanúzásra.Eőtvös és társai minden áron kompro- mittálni szerették volna a vizsgálati eljárást és a csonkafüzesi hulla szem- léjéről felvett jegyzőkönyv alapján akarta megtámadni a szemle hiteles- ségét.Eötvös társainak,Heumannak és Szabolcsinak ki kellett mutatni hogy a hullacsempészet koholmány és hogy kínvallatások kényszere alatt vallottak.Heumannak pedig a törvénytelenségekre kellett rámutatni ha voltak ilyenek.El telt négy és fél hónap a szemle óta,és Eötvösék csak tak- tikázni tudtak.Eötvös orvosi leckéket vett Kovács József budapesti egye- temi sebésztanártól 1000 forintot fizetett leckénkért délután 16 és 18 óra között.Kovács felülvizsgálja a boncvizsgálati jegyzőkönyvet és hiányossá- gokat mutat ki. Az ügyvéd úr természetesen nem befolyásoltatta magát Kovács dr.-tól,aki szőrszálhasogató módon igyekezet hibákat,tévedéseket találni és felhasználni a védelemben.Ahogy kézbe vette Eötvös az orvos véleményét,felülterjesztvényt írt a nyíregyházi törvényszéknek.Eötvös a véleményével bizonyítani akarta hogy a csonkafüzesi fejetlen holttest Eszteré,és kérésének megfelelően exhumálták a holtestet.De nagyon jól tudta hogy a test nem Eszteré.A törvényszék is tisztában volt vele,hogy amit az ügyvéd úr állít az a teljes valótlanság.De teljesítették kérését.E közben Vadnay Andor zánkai és Keöd József balatonfüredi lakosok 10-15 balatonvidéki plébános és református lelkész egy-két ügyvéd,gazdatiszt, körjegyző által Tapolcán zárt körű gyűlést tartottak 1882 július 31-én azzal a céllal,hogy a zsidóság emancipációját kimondó 1867.XVII.tc.-et részben módosítsák.Vadnay Andor terjesztette elő a határozati javaslatot, amelyben kérték hogy a képviselőház mondja ki: 1.Hogy az 1867.XVII.törvénycikket,mint elhibázottat visszavonni szüksé- gesnek tartja,mivel a zsidóság magát,főként a keresztényeket megalázó tisztátalansági tan fenntartásával,népfajként különíti el a keresztény ma- gyarságtól. 2.Hogy addig is,míg e törvényt a magyar nemzeti érdekkel megfelelővel helyettesíti,a külön zsidó felekezeti oktatást és nevelést megszünteti. 3.A zsidó fajt Magyarországon ingatlan vagyon szerezhetésétől és bírha- tásától eltiltja. Ezek az emberek naívan azt hitték és gondolták hogy Tiszáék belemennek egy ilyenbe.Nekik pont az asszimilálásuk volt a cél hogy ezzel is a magyarság létszámát növeljék.A külföldi sajtó barbár ázsiaiaknak bélyegezte meg a magyarságot és közben a többségében németek lakta Pozsonyban szeptember végén antiszemita zavargások törnek ki,melyek napokig tartanak.A csőcselék hangosan szidalmazta a zsidókat,ablakokat vertekbe és fosztogattak.Egyes lapok mint a Pester Lloyd és az Egyetértés már rémhíreket terjesztett hogy az ország egyes vidékein véres zavargások vannak és a pozsonyi esetet is eltúlozták. Más lapok meg pogromokról tudósított.Tisza Kálmán ezek után elrendelte a statáriumot Pozsony megye egész területén.Mocsáry Lajos emiatt megin- terpellálta október 10-én és indokolatlannak nevezte a statáriumot˝mert az nem volt egyéb,mint kihágás és az utcai csőcselék zavargása.˝Maga Tisza is elismerte hogy túlzás amit a lapok írtak.Komolyabb zavargásra az 1883 augusztus elejéig nem is került sor.A lakosság döntő többsége nyu- galmat és békességet akart.Nem hagyta magát beugratni semmilyen heccbe.December 20-án a galíciai Lembergben tárgyalták Ritter Mózes és társai ügyét.A vád szerint egy lányt akivel állítólag szerelmi viszonyt folytatott kegyetlenül meggyilkolta.Ott is megkérdőjelezték a halotti szemle jegyző- könyvét,de az ügyészség kitartott bűnösségük mellett,és halálraítélték őket.A sajtó ezenközben erősen dolgozok melyben igyekez- nek Baryt kompromittálni és beleavatkozni a vizsgálat menetébe.A per kezdetéig az antiszemitizmus fokozódott de messze nem öltött olyan méreteket mint Oroszországban vagy másutt.Kossuthot is tájékoztatták a fejleményekről még pedig Csernátonyi Lajos útján.Csernátonyi révén viszont téves információkat kapott.De később Helfi Ignácnak írt október- ben és csak november 16-án hozta nyilvánosságra. Hogy miért titkolta és várt vele nem tudni.Kossuth a zsidóság beolvadása mellett szólt.Arra kell törekedni hogy az asszimilációt ne gátolja semmi.Mint írja˝Magyarország ne tárjon kaput semmi jött-ment söpredéknek.Azt az önfenntartás köte- lessége parancsolja,hogy idegen zsidóknak,épp úgy mint idegen pánszláv elemeknek Magyarországba csoportosulása meg ne engedtessék.˝A kép- viselőház tárgyalásba vette a tapolcai kérvényt.A képviselők közül nem- csak Istóczy vagy Ónody Géza ,de Irányi Dániel.Helfi Ignác,Mocsáry La- jos,Herman Ottó is támogatták hogy az 1867.XVII.tc-et módosítsák.Meg kell akadályozni hogy Galíciából továbbra is jöjjenek és szabadon letele- pedhessenek a zsidók hogy ezzel is megakadályozzák a zugkereskedel- met és kocsmaállítást mert ezekkel a tudatlan népet kizsákmányolják. Továbbá Irányi szerint módosítani kell a letelepedést is,csakis a törvény- hatóság helybenhagyásával legyen érvényes úgy,hogy a fellebbezés joga továbbra is megmarad. Kényszeríttessenek a zugiskoláik megszüntetésé- re,tartsanak nyilvános iskolákat és hitelveiket tegyék közzé.És vessék el azokat amelyek a mai korral nem egyeznek.Mert e nélkül homályban ma- rad a zsidó rítus a keresztény világ előtt.Herman Ottó is azt hangoztatja, hogy változtatni kell a hitelveiken,változtatni kell szokásaikon mert a mai (XIX.sz. szerk.)korszellemben nem megengedhető az elkülönülés,tulaj- don képpen saját maguk állítanak korlátokat,saját magukat rekesztik ki a társadalomból.Nem tanulják az állam nyelvét és nem tesznek semmit az emancipáció érdekében.Tegye kötelességévé a zsidóság az asszimilációt. A beszéde végén elítéli az antiszemita izgatást.A zárszót a Tisza pártjától a szabadelvű pártból Jókai Mór mondta el.Szerinte a˝ jövő században nem lesz Magyarországon zsidókérdés.A magyar nemzet már két szemita fajt asszimilált,az egyik a kúnok,a másik az örmények.A harmadik faj lesznek a zsidók,kiket a jövő században senki sem fog többé megkülön- böztet tudni ,melyik a magyar,melyik a zsidó.˝Ebben nagyot tévedett Jó- kai.Az ˝Egyenlőség˝míg Irányi beszédét elhallgatta,Hermanéra kemény hangon reagált.Antiszemitizmussal,félműveltséggel,kontárkodással vádol- ták meg.Back Ignác volt rabbi az ˝Ungarische Izraelit˝hetilapban egye- nesen szemtelen ˝hazug rágalmazó˝-nak nevezte Hermant.Herman a ˝Pesti Hírlapban˝ így nyilatkozik Backról:˝Back Ignácz urat,aki elégtétel- adásra felszólíttatván,a sajtószabadságra hivatkozott,nem tartom olyan embernek,akivel tisztességes ember szóba állhat.˝A vitában se Tisza,se Jókai nem tagadhatta hogy van zsidókérdés Magyarországon.Ezt bizonyít- ja az a tény is hogy hogy rendeletet hoztak 1883.évi 5686.sz.a. ez év márciusában a Vallás- és Közoktatási Minisztériumban az izraelita zugis- kolák bezárása iránt.E rendeletet eljuttatták az összes tanfelügyelőnek. Bár már létezett ilyen rendelet,az 1876.évi 20.311.számú.A tiszaeszlári per lezajlása után 1883 november 22-én tartott országgyűlésen ,melyen a zsidó-keresztény házasságot tárgyalták,ezt mondta Herman:˝Én ki tu- dom mutatni egész világossággal,hogy a zsidó sajtó azt mondja rólam, hogy én rosszabb vagyok,mint Istóczy képviselő úr,Istóczy képviselő úr pedig 12 röpiratában azt állítja,hogy én rosszabb vagyok a zsidónál.(Is- tóczy:Igaz!)Azt hiszem,amidőn két érdekelt és szenvedélyes fél engem ellentétes alapon kárhoztat,ott követelhetem magamnak annak elismeré- sét,hogy álláspontom objektív.˝ Eötvös már ismertetett előterjesztése folytán a nyíregyházi törvényszék 1882 december 2-án tűzte ki a csonkafüzesi holttest exhumálását és a szakértői vizsgálatokat.Az ügyészség indítványára Scheuthauer,Mihálo- vics és Belky orvostanárokat rendelték ki.A hullaszemle vezetőjévé Me- gyery Géza kir.törvényszéki bíró lett kinevezve.Ügyészül a budapesti kir. főügyész helyettest Szeyffert Edét küldték Székely Ferenc nyíregyházi fő- ügyészt mellőzték.December 7-iki szemlére a törvényszék meghívta az első szemlénél eljárt három szakértőt is,bírósági tanukul a szintén az elő- ző szemlénél is alkalmazott Miklós László vármegyei aljegyzőt,Jármy Je- nő főszolgabírót,és dr.Jósa Andrást országos hírű Szabolcs vármegyei fő- orvost,kórház igazgató főorvost,múzeum alapítót. De ekkor még a nagy- kállói kórházat vezette.E szemlén természetesen,Eötvös,Funták és Heu- man is ott volt.A jegyzőkönyv felvételénél bonyodalom adódott,mert Eöt- vös és társai húzni.halogatni szerették volna a dolgot és csak másnap fel vetetni a jegyzőkönyvet.Amit viszont Megyey teljes joggal nem engedhe- tett meg.De mégis elérték azt Scheuthauer erőszakoskodásának köszön- hetően,hogy csak másnap kellett a jegyzőkönyvet bemutatni.Az ügyvéd úr és társai teljesen le voltak lombozódva,mert kiderült hogy egy 16-18 év körüli lány teteme volt és nem Eszteré.Miután nem sikerült semmit bebi- zonyítani Eötvöséknek ezért aztán elhagyták el Tiszaeszlárt és utaztak vissza Budapestre. De ezzel még nem értek véget a dolgok.Másnap a nyír- egyházi törvényszék határozott a szakértők kérelme fölött és úgy döntöt- tek hogy a maradványokat illetve annak egy részét a csontváz egyik felét, és a gerinccsigolya fele részét Budapestre szállítják.Attól tartottak ha a teljes testet küldik fel vizsgálatra útközben elveszhet.A csontdarabokról Jósa Andrással készítette el a leltárt a törvényszék.A Tiszaeszláron felvett jegyzőkönyvről törvényszéki utasítás hatására a szakértők 1883 január 9-ére elkészítették a szakvéleményt.A törvényszék csak egy kérdésre várt választ.Hogy a csontokból és a fogakból megállapítható e a holttest életkora?A szakértői vélemény nem zárta ki hogy 14,4 éves is lehetett,de inkább 16-17 körüli.Hozzá kell tenni azt,hogy akkoriban nem voltak olyan eszközök és a tudomány sem állt olyan magas szinten mint ma,hogy vi- szonylag pontos eredmény szülessen.A hulla vizsgálatánál téves és hibás megállapítások sora keletkezett.Hogy volt e benne szándékosság e vagy sem,ebben nem kívánok állást foglalni,hisz nem tisztem a minősítés. A test a kornak megfelelően fejlett volt,míg Eszter testileg fejletlen volt. Az Országos Közegészségügyi Tanács véleménye nem egyezett a védelem véleményével,mivel megcáfolták hogy a holttest Eszteré lenne. De akkor ott marad a kérdés,hol van Eszter?Mert egy test csak úgy nem tűnik el.Eötvös bizonyítani akarta hogy a lány öngyilkos lett.De honnan gondolta hogy öngyilkos lett ha nincs hulla?Ha vízbe ölte volna magát, csak felbukkant volna valahol a test előbb-utóbb.Szabolcsi Miksa újságíró is azt gondolta és terjesztette hogy Eszter azért lett öngyilkos mert Huriné rosszul bánt vele.Ütötte,verte.Más tanúk viszont az ellenkezőjét állították. Az is komolytalan felvetés hogy egyszerűen a boltba menet döntött úgy hogy véget vet életének.Bary megmarad azon véleményének hogy holt- testcsempészet történt.Mai napig is rejtély hogy mi történt a lánnyal. A végtárgyalás előtti hónapban 1883 május 17-én Szatmáry Károly hír- lapíró vezetésével,négyszáz debreceni polgár kereste fel Baryt,és egy e- züst serleget adtak át neki Nyíregyházán.Kifejezést adtak tiszteletének és elfogulatlan bírói személyének,aki részrehajlatlan igazságossággal végez- te a munkáját.Az igazság bajnokának nevezték.A serlegre a következő volt írva: ˝Bary József vizsgálóbírónak,az igazság kitartó bajnokának. Nyíregyházán,1883.Debreceni tisztelői.Legyen igazság,vagy vesszen a világ!˝A serleg másik oldalán Justitiának,az igazság bekötöttszemű isten- asszonyának a képe.Válasz beszédében kifejtette,hogy működésének rö- vid ideje alatt teljes buzgósággal és részrehajlás nélkül igyekezett köte- lességét híven és pontosan teljesíteni. Számára a legfőbb állami közér- dek,hogy az igazság kiderüljön.Szívesen veszi tudomásul független polgá- rok bizalmát,akik a magyar igazságszolgáltatás meghurcoltatására és az igazság kiderítésének megakadályozására törekvő és e törekvéseiben a legundokabb eszközöktől vissza nem riadó tömeggel szemben védelmére kelnek az újabbi időben üzletszerűleg megtámadott bírói függetlenségnek és akik az én kötelességszerű hivatalos működésemet nem azonosítják, nem hozzák kapcsolatba a társadalmi téren nyilvánuló antiszemitizmussal. Örömmel fogadta el a serleget,és kérte őket hogy megbízóiknak adják át köszönetét.Birói működésének jelmondata,a serlegre írt˝Legyen igazság vagy vesszen a világ!˝lett. Aztán végre megkezdődött a per tárgyalása,mely a megyeháza nagyter- mében folyt le.A bíróság elnöke Korniss Ferenc törvényszéki elnök volt, tagjai Gruden Ernő és Russu Gusztáv,pótbíróként Fejér Barma szerepelt. Fejér a tárgyalás alatt átvette végleg Russu helyét,mivel az megbetege- dett.Eötvös Kornisst,elfogultnak,vérvádhívőnek és zsidógyűlölőnek tartott. Ez csak Eötvös állítása,mások nem így gondolták.A közvádat Szeyfert Ede főügyészhelyettes képviselte.A védelmet,Eötvös és Funták,továbbá a vé- delemről lemondott Horánszky Nándor helyett dr.Friedmann Bernát buda- pesti kiváló kriminalista lett megbízva,és dr.Székely Miksa valamint,dr. Heuman Ignác látták el.Solymosiné magánvádlói képviseletét,Szalai Ká- roly országgyűlési képviselő látta el.Szerepe csak a perbeszédeknél volt. Jelen voltak a sajtó képviselői is,nemcsak Budapestről,de Bécsből és Ber- linből is.Eötvösnek aggodalmai támadtak hogy vajon a bíróság elfogulat- lan lesz e?Félt hogy esetleg meghamisítják a jegyzőkönyveket. Korniss elkezdett beszélni.˝Ezen kir.törvényszék,valamint eddig a külön- böző áramlatok közepette,olykor méltatlan gyanúsítások,olykor rossza- karatú ráfogások dacára is,bírói függetlenségét teljes mértékben megtar- totta,ezen függetlenségét most,az utolsó órában is megtartani igyekszik és semmi mást nem akar,mint egyedül a való a tárgyilagos igazság kiderí- tését. A törvénnyel a kezében és az igazság érzetével szívében lép a megoldás felé.A bírói magasztos hivatás és a bírói hatalom gyakorlásának ezen tu- datában és törvényszerinti meggyőződésének megszerezése után ezen kir.törvényszék a fejleményekhez képest kimondja a legkeményebb szót, de egyúttal,emberin érző keble az örömtől feldobban,ha a szörnyű vád el- oszlatva lesz és ha vádlottak övéiknek és a társadalomnak visszaadatni fognak.˝Korniss után Szeyffer terjesztette elő a közvádat.A főügyészhe- lyettes a beszédében a vádlottak védelmére kelt és támadta Baryékat és módszereiket.Szeyffert nem hitt a rituális gyilkosságban.A hallgatóságból sokan felháborodtak az ügyész beszédén és ennek hangot is adtak.Kor- niss visszautasította Szeyffert tónusát.Erre viharos tetszés tört ki.Az elnök miután lecsendesítette a hallgatóságot és visszautasította a Baryt ért vádaskodást az ügyész részéről.A vizsgálóbíró csak a kötelességét teljesítette.A sajtó is széles körben még a filoszemita sajtó is támadta Szeyffertet,hogy a vádképviselet helyett a vizsgálóbírót vádolja meg.Ami önmagában is abszurd és nem állja meg a helyét.A ˝Nemzet˝bejelentette hogy a Szeyffert elleni támadás miatta főügyészség sajtópereket indít.Az ügyészség végül elállt a sajtóperektől.Lehet hogy Szeyffert saját személyében nem érdemelte meg a támadásokat,mindenesetre az embereknek megrendítette az igazságba és törvényességbe vetette hitét,valamint nevetségessé és komolytalanná tette az ügyészi hivatást Nyilvánvaló hogy az kormányhatalmat nézte.A kormányhatalom azonban egyenlő volt a ˝generálissal´,vagyis Tisza Kálmánnal.Pauler igazságügy- miniszter visszaakarta vonni a megbizatását.De nem tudta,mivel a szálak Tisza kerébe futottak össze és a perre semmilyen ráhatása nem volt.A- mint Kozma tudomást szerzett hogy mit akar az igazságügyminiszter rög- tön ellenlépéseket tett és dícsérte a főügyészhelyettest.Tisza Kozmát és Szeyffertet támogatta,de Paulert sem akarta dezavuálni ezért letagadta hogy semmit sem küldött a főügyészhelyettesnek a megbizatása vissza- vonásával kapcsolatban.Így aztán Tisza az ellentéteket elsimította és min- denki a helyén maradhatott.A nyíregyházi ügyvédi kar keresztény tagjai, Krudy Gyula vezetésével szerette volna visszahívni Szeyffertet és ellene fegyelmi vizsgálatot elrendelni.Azt nyilatkozta a ˝Függetlenség˝cimű lap- nak hogy Kozma fedezi őt és az igazságügyminiszterre,sem senki nem ad. Ez június 25-én jelent meg.Szeyffert beszéde után Solymosinét hallgatták ki mint sértettet.Utána pedig Scharf Móricot mint szemtanút.Erre Eötvös azzal vádolta meg Kornisst hogy szabálytalanságokat követ el.amiért nem a vádlottakat.hanem a tanút hallgatja meg.Az hogy így legyen nem az el- nök ötlete volt hanem mint a végtárgyalás jegyzőkönyvében szerepel,szó- szert.˝Szeyffert:Én kívánatosnak tartanám,hogy a keresztkérdéseket ne kezdenők meg,hogy azokat azután egyfolytában lehessen elvégezni. Friedmann Bernát:A keresztkérdéseket ne kezdjük meg,nehogy felmerül- jön azon gyanú,hogy a további kérdésekre nézve informálták,hanem meg legyen győződve mindenki,hogy kérdéseinkre készületlenül felel. Elnök:Eszerint a tárgyalást a mai napra befejezem.˝ Eléggé egyértelmű. Scharf Móric kihallgatása ment mint a karikacsapás.Délelőtt 9 órától dél- után 14 óráig.Eötvösnek és a sajtóképviselőinek feltűnt hogy Móric a fel- tett kérdésekre milyen simán és zökkenőmentesen válaszol.Nem kevere- dett ellentmondásba.Eötvös,Friedmann és még három védő és a főügyész- helyettes kérdezte.Felmerült hogy betanították,pedig nem.Eötvös meg- kérte az elnököt hogy mondassa el versben Móric vallomását.Erre azt fe- lelte,hogy nem engedi profanálni a tárgyalás komolyságát.Eléggé ízléste- len és komolytalan volt a kérés.A tanúvallomások tovább folytak és a köz- vélemény meggyőződhetett arról hogy nem boszorkányüldözés folyik.A bíróság tisztességgel teszi a dolgát.A tárgyalás első szakasza június 19 és június 28-ig tartott.Majd július 2-ától folytatódott.Mert közbe jött Péter- Pál ünnepe.Tehát először kihallgatják Móricot.21-én a lányokat,asszonyo- kat,Eszter anyját és a lánynak munkát adó Hurinét.Azután azokat akik megbízták a vásárlással,akiknek a kis Scharf Samu elbeszélte hogy a ˝sakter bácsi˝elvágta Eszter nyakát végül az imaház szomszédságában lakó Bátoriékat és Kohlmayert,a boltost.Június 22-én a segélykiáltásokra figyelmes asszonyokat,akik látták Esztert és szolgálatban is volt náluk. Persze Eötvösék telekürtölték a sajtót hogy a tanúk be lettek tanítva.Eöt- vös azzal vádolta meg Farkas Gábor eszlári bírót hogy ő a feje ennek a bűnszövetkezetnek.Ő oktatta ki a tanúkat hogy mit mondjanak.Senki nem befolyásolta a tanúkat.Egyes hazai sajtótermékek és külföldiek is minden- félét írtak a tárgyalásról csak nem a tényeket.A legvadabb hazugságok je- lentek meg a világsajtóban.Korniss nem törődött ezekkel a támadásokkal. Eötvös azt állította hogy ˝E vallomások ötlete Barytól és társaitól szárma- zott.˝Friedmann Bernát követelte hogy Baryt távolítsák el a tárgyaló teremből.Természetesen az elnök nem teljesítette a jogtalan kérést. Szeyffert és a védők indítványozták hogy Farkas Gábort és Bary Józsefet tanúként hallgassák ki.Tanúként azonban csak Farkast tudták kihallgatni, a vizsgálóbíró esetében azonban csak jelentéstételre szorítkozhatnak. Holott Eötvösék tudták hogy ugyanazon személy nem hallgatható ki aki ugyanabban az ügyben a vizsgálatot vezette.Így Bary kihallgatása meg- hiúsult.A védők a tárgyalás során folyton formai hibákra hivatkoztak,illet- ve hogy Móricot bántalmazták,kínozták.A komédiához még mindez nem volt elég,előszedték Péczely Kálmán törvényszéki írnok múltját.Szeyffert kinyomozta hogy Péczely 12 évet ült Illaván a fegyházban fiatal korában. Péczely leleplezése a tárgyalás hetedik napján,június 25-én történt.Tanú- ként hallgatták ki.Másnap a ˝Pesti Napló˝reggeli számában ezt írta.: ˝Nagy feltűnést keltett azon modor,mellyel a főügyészhelyettes Péczely tanúval bánt,ki tudvalevőleg a legelső feljegyzést tette Scharf Móricz val- lomásáról,fenyegető hangon intézte hozzá a kérdéseket,mikre a beteges tanu teljes nyugodtsággal válaszolt. Az ülés végén Heumann Péczelyt a saját feljegyzésével akarta meghazut- tolni,de az elnök az iratokhoz csatolt ezen feljegyzések felolvasása által konstatálta,hogy Heumann tévedett. Ha a jelek nem csalnak,holnap izgalmas jelenetekre van kilátás,ha a főü- gyészhelyettes a tanukkal felvett sértő modort folytatja.˝Azokra a tanúk- ra akik megmaradtak vallomásuk mellett,hamis tanúknak nevezték a vé- dők.A nekik nem szimpatikusakat letegezték,úgy beszéltek velük mint a kocsis.Eötvös elvesztve önuralmát˝hazudsz˝szóval fakadt ki az egyik ta- núra.Mert ha hamisan vallanak,akkor tenni kellett volna valamit.De bizo- nyítani nem tudták.A viselkedésük,megbotránkoztató és méltatlan a bíró- ságra nézve.A ˝Budapesti Hírlap˝június 29-én a˝Stádium˝című vezér- cikkében ezt írja:˝A terhelő tanukra folyton mondogatják a védők,hogy be-és össze vannak tanulva.A felmentő tanukra ezt senki sem mondja,pe- dig ők máskép vallottak a vizsgálóbíró előtt,s egyre azt mondják,hogy jobban emlékeznek a dologra.˝A ˝Magyar Állam˝27-i számában a köz- vádlót,vagyis Szeyffertet teszi felelőssé a kialakult zűrzavarért.Egymás- nak ellentmondó vallomások.A tanúk úgy vallanak mintha könyvből olvas- ták volna.A vizsgálati jegyzőkönyvbe felvett vallomásokat,tagadásba ve- szik.De hogy megfejeljék a dolgokat,Vámosi Julcsát az anyja hamistanú- zás miatt jelentettebe a törvényszéken.Eötvös kapva-kapott rajta és kérte hogy Julcsát helyezzék vád alá és tartóztassák le.Hasonló módszert alkal- mazott Eötvös Matejjel szemben.Érezték hogy szorul a hurok.Ezért minden elképzelhetőt megtettek hogy a tanúkat megfélemlítsék.Ráadásul a ˝Pes- ti Hírlap˝július 20-i számában kiderül hogy Eötvösék a megvesztegetéstől sem riadtak vissza.Persze talált rá mentséget.˝Elismerem,hogy a mi tábo- runkban is vesztegetnek,de a mieink csak arra vesztegetik meg a tanukat, hogy vallják be az igazat.˝Na már most,ha valaki az igazat vallja,miért szükséges a vesztegetés?A ˝másik táborban˝ki és kiket vesztegetett meg azt nem tudták bizonyítani.Olyan cikkek jelentek meg,hogy a terhelő tanúk Német-és Oroszországból 40ezer ft.-ot kaptak.Sokan megkérdője- lezték Eötvösék állításait.Kínjukban már nem tudtak mit kitalálni.Mikszáth aki eléggé éleslátású volt,tudósításai nyomán a ˝Pesti Hírlap˝kétkedve fogadta a ˝Nemzet˝-nek a védők által sugalmazott megállapításait.Július 10-én ˝Az erkölcs nevében˝című vezércikkében ezt írja:˝...vagy pedig hinni kell a sajtóban fel,felmerülő,s a védőügyvédek által nyíltan formulá- zott feltevésben,hogy Nyíregyházán vagy másutt tanukészítő szövetkezet van?Hogy hol van,s kikből állanak,megmondani senki sem tudja.Mi annál kevésbé tudjuk.Levegőben függő vád az is,mint a többi száz és a többi e- zer.˝Eötvös szerint Andrikovics vendéglőjében készítették fel a tanúkat. És az eszlári bíró Farkas Gábor készítette fel őket.Az ő fejéből pattantak ki az ötletek.Mikszáth a ˝Pesti Hírlap˝július 22-i számában meg is írja nem hiszi hogy Farkas Gábor ilyet tett volna,viszont a 25 nap alatt Eötvö- sék vádja csak fogy.Világos,egyenes feleletű ember.Eötvösnek is a sze- mébe mondta 21-én hogy senki sem tudja rábizonyítani és lelkiismerete- sen járt el.Ennek az egyszerű embernek nagy volt az érdeme abban,hogy főleg a felmentő ítélet után nem volt zavargás a környéken a zsidók ellen. Míg másutt igen.A legmagasabb helyről a királytól kapott elismerést.1884 február 8-án koronás ezüst érdemkereszttel tüntette ki.Még az˝Egyenlő- ség˝is elismerte 1884 február 10-i írásában hogy a tiszaeszlári bíró arra használta fel befolyását hogy a hazaérkezett zsidókat bántódás ne érje. És hogy a községben helyre álljon a zavargók által okozott béke.Csak Eöt- vös nem tudott Farkasnak megbocsájtani.

folyt.köv.

Rab Ráby

Berci — Wed, 25 Jan 2012 16:19:21 GMT

Manapság is vannak akik nemzeti hősként tisztelik,de remélem egyre kevesebben.Ma is van tér elnevezve róla Szentendrén,˝házán´(nem tudni hogy élt-e ott)emléktábla.Budapesten a III.kerületben utca őrzi a nevét.De ez nem köszönhető másnak,mint magának Jókainak.Az emberek az idők folyamán azonosultak vele.A kutatások kiderítették azt,hogy ahogy Jókai beállítja Ráby Mátyást,semmi nem igaz belőle.A regény alapján készült filmet vették alapul.illetve 1945 után teljesen hamis és valótlan képet alkottak róla.Ami a tény,hogy 1752 szeptember 21-én született Pozsonyban.Áll önéletírásában.De valójában Királyfalván, Pozsony megyében.Már itt gond van.Nevét úgy írja hogy Mathias Raby de Mura et Raba.Ráadásul mikor kihallgatják tegezik.Nemest nem tegeztek.Nemesi előnevet pedig nem adtak soha folyókról,az adománybirtok központjául szolgáló településről.Tehát nem volt nemes.Leírása szerint korán árvaságra jutott,de fogalma sincs arról ki volt a gyámja.Ami nehezen hihető hogy valaki elfelejtse.Előkelő intézetben nevelkedett Bécsben,de 12 éves visszatért szülőföldjére hogy elvégezze a gimnáziumot.Egyedül semmiképp.Sehol egy ember aki segítette volna.Ez sem igaz.Az sem fedi a valóságot hogy 12-18 év között már a jogot tanulmányozta.Ami hiteles Önéletírásában az az,hogy Majtényi Károly,a hétszemélyes tábla bírájánál kezdett joggyakornokoskodni,fizetés nélkül.Csak néha csurrant-cseppent valami.Még neki kellett fizetni a főnökeinek.Nem igaz az Életrajzi Lexikon azon állítása hogy a bécsi Magyar Kancellárián kezdte,és II.József nevezte volna ki.Részt vett abban a dikasztériumban mely a Szentendrei eseteket vizsgálta.Úgy érezte hogy megnyílt a világ előtte.Vagyis denunciás,spicli lett.Hamis feljelentéseket íratott mással,és a fiktív feljelentések alapján ő vette fel a pénzt,ami nem is őt illette meg.Aztán papírt és íróeszközöket lopott.Ezek után elbocsájtották.A kamarai tisztségre örökös alkalmatlanságát mondják ki, és letartóztatják.Majd elhagyja Pozsonyt.Közben a tanúvallomási jegyző- könyveket Nyitra megye,átküldte Pest megye kérésére 1786-ban.A nyit- rai tisztikar gyűlölte Rábyt.1782-83 között számos esetben meglopja Sá- gon szállásadóját Melczer Istvánt.Többször járt Nyitrában és más északi megyékben hogy követeléseit behajtsa.Egy ügylete miatt másfél évtizedes per keletkezett báró Bülow Erzsébettel,(egy kapitány özvegyével),illetve örököseivel.Ságra egzisztenciális okokból települt.Aztán Galgócra került, itt megismerkedet egy elhunyt kőműves mester özvegyével Koncsek An- nával. A szerencse rámosolydott,mivel itt volt a nagy lehetőség,hogy meg- kaparintsa az elhunyt kőművesmester 6 ezer forintos ingó vagyonát.Sza- bónál ruhát csináltatott kivirult mit a rózsa.Még ekhós szekeret is csinálta- tott.De ezt a vagyont a vágújhelyi uradalom,Erdődy-féle hitbizomány pre- fektusa-a mezőváros elöljáróságának kérelmére-zár alá helyezte.Mivel úgyítélték meg,hogy az asszony könnyelmű és rendezetlen életet él.Míg ő táncolt és mulatott a mesteremberekkel a gyerekei az utcán kóboroltak. De az özvegy valahogy mégis módot talált hogy a kamatokat felvegye.S ekkor jön Ráby Mátyás.Aki saját nevében bead agy kérelmet az uralkodó- hoz mely szerint a Galgóc melletti Ságon találkozott az özveggyel.Figyel- meztette az asszonyt,hogy ne bízzon a házigazdájában,s az asszony fela- jánlotta hogy költözzön hozzá.Galgócra.Az ajánlatot elfogadta Ráby.S ezu- tán kezdődött el a játszma.Ráby az özvegy nevében panaszt tett a prefek- tus ellen,hogy az ki akarja forgatni őt és három árváját.Ügyvédi segítsé- get kért,melyet meg is kapott.Mi jellemző Rábyra? Az hogy jogilag félmű- velt.Mert úgy gondolja,ha a megye elakarja fogni és őrizetbe venni(1783) akkor ő azt megakadályozhatja,vagyis nem engedelmeskedik.A beadvá- nyaihoz felszerelkezik,tucatnyi mellékletet csatol hogy ezzel bizonyítsa részigazságait.A dokumentumokat nem eredetiben,vagy hiteles másolat- ban csatolja,hanem átírja azokat.

A szentendrei tevékenysége és szökése

Mikor már Nyitrában forró lett a talaj a lába alatt,át tette működésének színhelyét Szentendrére 1784-ben és megindítja a harcot.Szorgalmasan gyűjtögeti a városi vezetésből kiesett és a magisztrátus és más érdekcso- portok vádpontjait.Zugügyvédi tevékenységet is folytat.Mivel már nem rendelkezik hivatalos papírokkal és pénze se nagyon van,a kérelmezőkkel veteti meg az írószereket és papírt is.Az első feljelentését 1784 május 8- án tesz meg II.József császárhoz.Olyat állít hogy a városnak 60 ezer fo- rintos évi bevétele van,sarcolják a szegényeket.Meg hogy a Mária Terézia által tett alapítvány kamatait nem kapják meg a szegények. Szentendre lakosságának jó része szegény volt.Ezért nem is lehetett 60 ezer forint bevétele. Az éves bevétel épp hogy meghaladta a 40 ezret.A kiadás is 40 ezer fölötti,Alig 60 forint ha marad.A 40 ezerről mélyen hallgat a denunci- ánsunk.Természetesen vannak hírforrásai aki tájékoztatják.Molczer Ká- roly seborvos.Azt állítva hogy 1779 január elején megfenyegette a veze- tőket hogy jelenteni fogja a feltárt visszaéléseket.Ennek jutalmául Czvet- kovics Pált a magisztrátus elbocsájtotta.Nem arról van szó hogy nem tör- téntek szabálytalanságok,visszaélések,de rengeteg volt a koholmány és a hamis állítás.Ráby ezeket csűrte csavarta.Így sikerült sok embert maga mellé állítani és megtéveszteni.Kiló számra gyártotta a beadványokat és beadványaihoz mindig oda írja hogy menlevelet kér.Embereket vádol meg és sürgeti hogy végre történjen intézkedés.Fő ellensége a szintén denun- ciás Földváry Károly jegyző.Arra építi a vádját ellene hogy sok ezer adó- zót megnyomorítanak.Miközben ő is pénzt kért azoktól akik az hitték hogy nekik segít.A másik célpontja Majtényi László óbudai uradalmi prefektus akit még az első feljelentésében igazságszerető embernek tart.Földváry Sándor jegyző maga is okmányhamisító. A helytartótanács utasította a Pest megyét hogy a denunciációkat vizsgálják ki,amiket hozzá illetve II.Józsefhez lett beküldve és haladéktalanul tegyenek jelentést;miért nem hajtották végre az ügy befejezésére vonatkozó előírásokat.Ráby is felelősségre vonta Pest megyét.A Pest megyei közgyűlés 1785 március 19-i ülésén rendkívül határozottan visszautasította Ráby rágalmait.Nem jelent meg egyszer sem az úriszék előtt,bebizonyosodott előttük hogy Rá- by nem a visszaélések megszüntetésére törekszik,hanem hamisan és szemtelenül vádaskodik.Bemocskolja a megyét a császár előtt.Különösen veszélyesnek tartják a közrendre.Két kérése van a megyének:hogy ment- sék fel a vizsgálat folytatása alól,és a másik,hogy engedélyezzék Ráby el- len a vizsgálatot.A megye feliratából az tűnik ki,hogy betelt a pohár,és megelégelték Ráby ténykedését.Rájöttek és felismerték azt,hogy nem a hibákat akarja kijavítani,hanem karrierjét akarja építeni,kihasználva a fennálló feszültséget.És úgy ír mint aki jóba van a kalapos királlyal.A rá- galmazásaival és vádaskodásaival-amit a megyei és uradalmi tisztek ellen szórt-a méltó büntetés helyett a királyi biztos kezébe került a szentend- rei igazgatási visszaélések,hibák kivizsgálása.Ez viszont még jobban fel- bátorította Rábyt és elkezdett tábort gyűjteni maga mellé.Nagy hiba volt hogy a megye meghátrált.Erre várt Ráby.Míg a biztos kijelölésére vártak, Ráby elkezdett intézkedni.Egyre inkább hangoztatta és terjesztette hogy ő milyen fontos ember.Ezt erősítette környezetében.önbizalma egyre foko- zódott.A mezőváros vezetése sem nézte azonban tétlenül Ráby ténykedé- seit. A királyi biztos kinevezése késett,mivel 1785-ben vezetik be hazánk- ban a kerületi főispáni rendszert,s mivel a tisztviselők legjava lemondott ezért újakat kellett választani.Természetesen a mi Mátyásunk nem pihen a babérjain,hanem szorgalmasan írja a feljelentéseket,meséket.Aztán végre december 5-én kinevezik Balogh Pétert mint az egyik referens bírót.Ráby kezdi elveszíteni ítélőképességét.Kétszer is kéri a katonai-helytartótaná- csi vizsgálatot.Ahogy írja a kérelmeket,melyek már folyóvá duzzadtak, egyre inkább felbátorodik másfél évi sikerei láttán hogy sikerült akaratát keresztül vinnie.A valós hibákat kihasználva,a szentedrei vezetést és az izbégieket egymásra uszította. Vállalva azt hogy segíti az izbégieket- mint a császár bizalmasa-Szentendre ellen.Sokat kell fizetniük,elnyomják őket, és mint eddig,ezután is külön falu legyen Szentedrétől.Miután Mátyásunk- nak egyre inkább nő az étvágya,egyre jobban nagyítja,túlozza a helyzetet. Az ügyfelei beadányait nem csak megfogalmazza,de cselekvésre is ösz- tönzi őket.Teljesen jogtalanul és illetéktelenül beleavatkozik a hatóságok munkájába.Ilyen előzmények után kezd hozzá munkájához Balogh Péter, aki képzett és tapasztalt jogász.A tényleges munkát csak a szüret után tudta elkezdeni.Mert a város halasztást kért e miatt.A vizsgálatot október 24-ig elhalasztotta.De addig is vizsgálódott,adatokat gyűjtött.Beszélt az izbégiekkel.Összeíratta a Ráby feljelentéseiben lévő vádpontokat.Kötelez- te a várost hogy a vádpontokra adjon választ.Természetesen a városba súlyos a helyzet.Vezetői rosszul gazdálkodnak.A lakosság egyharmada szegény,nincstelen.A városi pénztárt sok felesleges kiadás terheli.Változ- tatni kell a szemléletükön-mondja Balogh-az elv az legyen,hogy a közös vagyonból nagyobb a haszon ha bérbe adják,mint akkor ha maguk igaz- gatják.Javasolja írják össze az adóalapot,mert eddig nem ez volt,és jogos az itt élők elégedetlensége.Csökkentsék a magisztrátus számát 11-ről 5- re.Nem kell a különböző feladatokra embereket fizetni,mikor az öt szená- tor is elláthatná.A panaszok érdemi részét a magisztrátus elismerte.Kér- vényivel bombázza Baloghot és a valóság egyre inkább keveredik nála a fantáziával.Ráby és a királyi külön utakon járt,figyelmeztették is de ő csak ment a saját feje után. Ezt megelégelve Pest megye lecsukatta Rábyt 1786 május 2-án.Azonban hősünk nem nyugszik bele a sorsába,és II.Jó- zsefnek ír május 5-én.Ebben megemlíti hogy Szentendrén tömegmozgalom indult kiszabadítása érdekében és kérik az uralkodót,mint becsületes em- bert helyezze szabadlábra,mert Ráby ártatlan és az igazságért harcol.Rá- bynak nem az igazság volt a fontos,hanem hogy megkaphassa a feljelentői egyharmadot.Továbbá kéri hogy a törvénytelen tisztújítást semmisítse meg,a számadásokat vizsgálják meg.Azonban a megyénél kiderült hogy beadványt írt,még súlyosabb vasakat raktak rá hogy ne tudjon írni.Eljutott a kancelláriához is a híre hogy börtönbe csukták.De csak a 20.számú fel- jeletés után vonták kérdőre a megyét:hogy jutott papírhoz és író eszköz- höz.Ráadásul mindent tudott arról ami kint zajlik.A leveleket egy 8 éves fiú segítségével juttatta ki,tudott arról hogy a szentedreiek írtak az érde- kében.A feljelentések kivizsgálásával foglakozó Orczy Lászlónak elárulta, hogy a börtön fala tele van lyukakkal és azokba rejtik el az értékeket s é- rintkeznek egymással.Találtak is két lyukat.Ezek után az egész börtönt át vizsgálják.Kiderült az is hogy magát˝császári kamarásnak˝ nevezte,és hogy minden elítéltet megvigasztalt,s megígérte nekik kiszabadulásukat. De az is,hogy az egyik rab,íróeszközt adott,a másik a rab csizmájában megyei márkájú papírokat.A csizmát elkobozták.A vizsgálat során kiderült hogy nem volt valami nagy rend a börtönben.Ezek után a megye felter- jesztést tett,melyben leírják hogy Rábyt semmilyen címen sem tudják sza- badon engedni még kezesség vállalás ellenére sem.Bárki panaszt tehet,de Ráby nyíltan és arcátlanul az adózók nevében a megye hatalma ellen for- dult.Rágalmazza a tisztségviselőket.Izbéget mint önálló községként emle- get és lakóit ámítja.Ha őrizetben ezt teszi,akkor ha szabadlábra kerülne, mit lehetne várni tőle.Azonban nem csak a megye vizsgálódott,hanem a korabeli közigazgatás két főtisztviselője gróf Majláth József kerületi főis- pán(1787 elejétől alkancellár)és báró Orczy László a budai kamara admi- nisztrációjának a vezetője is.Orczy Baloghtól vette át a biztosi feladatot. Ő hívta fel a megyeiek figyelmét a börtön állapotokról.Ráby börtön ablaka ezek után belett falazva és meg lett tiltva neki,hogy író eszközöket kap- jon.De azt megengedték hogy szabad levegőn legyen rossz egészségi állapota miatt,és az ajtót sem zárták be,de meg kellett ígérnie hogy nem fog megszökni.Bár mennyire is lazák voltak a viszonyok,azért nem volt könnyű élet.1786 nyarán hívei különféle akciókkal szerették volna kisza- badítani.De megtörtént az amire sokan nem számítottak,a mi Mátyásunk megszökött a börtönből december 7-én.Valószínűsíthető hogy az őrzésé- vel megbízott hajdúnak Marton Pálnak is benne lehetett a keze.Le is tar- tóztatták.Ő ártatlanságát hangoztatta.És e hónap 24-én szerzett csak tu- domást a kancellária hogy Ráby Bécsből írt a császárnak.De ezt olvasat- lanul visszaküldték a feladónak.Nagy volt a ledöbbenés,hogy hogyan szökött meg.A kancellária kérte a bécsi rendőrséget hogy tartóztassák le. Ami meg is történt 1787 január 6.án reggel.Ki is hallgatták.Ő elő állt egy mesével hogy: 6-án éjfélkor 24 fegyveres lefátyolozott arcú ember hatolt be a cellájába.Fekete és fehér fátylat viseltek,kést szegezve mellének, egy másik hátulról megragadta a nyakát és pisztolyt szegezett a mellé- nek.szerb menyecske ruhába öltöztették.Viszont a megye által vásárolt lábbelit viselte.Lementek a Dunára és átszállították Budára,a Császárfür- dőnél egy csézába szálltak.Mellette hárman ültek és a hintót még ketten kísérték.A postaúton a Majthényi-féle Szarvas vendéglóig mentek egy hegyen át egy erdő melletti ismeretlen faluba.Rosszul lett,hányt és a hato- dik házban lefektették,adtak neki 24 forintot,és egy idő múlva két álarc nélküli ember jelent meg-ezekről részletes személyleírást ad,mely senki- re sem illik-.A két ember három napig maradt vele és azt mondták,hogy u- tasításuk van hogy Bécsbe vigyék a császár színe elé,hogy nála a szent- endrei ügyek intézését sürgessék.A vallomás szerint december 12-én ér- keztek Bécsbe,a Barna Szarvasban szálltak meg ahol átöltözött.A fogadó- ban négy éjszakát töltött,majd egy éjszakát a Maria Hilfen lévő Molczer Károly házában.A kancellária mesének tartotta Ráby vallomását és indít- ványozta hogy a helytartótanácsot utasítsák a gondos kivizsgálásra,Rábyt pedig biztos őrizet alatt vigyék a Pest megyei börtönbe.Az uralkodó elfo- gadta a kancellária indítványát,és január 29-én ˝barátságos˝indítványt kapott gróf Pergen:II.József döntése értelmében Pestre kell kísérni Rábyt és át kell adni a megyének.Ráby bécsi elfogatásával egy időben - véletle- nül-érdekes adatok kerültek napvilágra aközben a Szentendrén vizsgáló- dó számtiszti csoport által.Ennek előzménye hogy a helytartótanács arra utasitotta a vizsgálóbizottságot hogy vegyék leltárba Ráby vagyonát és nevezzenek ki gondnokot.A végrehajtás során az az ötlete támadt Lelo- vics számtisztnek,hogy Ráby vagyoni helyzetéről megkérdezi Polakovits Simon plébánost is.Mikor elmentek a plébánoshoz az megmutatta azt a lá- dát amit Ráby vitt hozzá,benne iratokkal és egy öltönnyel.A ládát a mező- város levéltárába szállították.De e miatt a plébános tiltakozott.Az esküd- tek távoztával a pap elmondta hogy december 6-án éjfél körül megjelent nála Ráby és csak másnap távozott tőle Bécsbe.A ládában voltak a vasak is melyeket a börtönben viselt.Távoztával iratokat akart magával vinni,de a pap lebeszélte róla mert ez számára veszélyes lett volna és akkor örök- re búcsút mondhat a papírjainak mert elveszik tőle.Orczy a kerületi főis- pánnak jelezte,hogy célszerű lenne a papot kihallgatni aki már tárgyalt Rábyval egyszer a börtönben és szökevényként rejtegette.Hallgassa ki az alispán.Február 12-én kihallgatják Pesten Rábyt és úgy tesznek mintha semmit sem sejtenének a dolgokról.Természetesen Ráby ragaszkodik me- séjéhez és még tovább színezte azt.A kiszabadulását,szökését.A vallomá- saiban az időpontok is háromféleképpen jelennek meg.Majd nagy könny- hullatások közepette megígérte hogy mindent elmond ami nem sérti a lel- kiismeretét,és mindenért a rácokat okolta.Ez február 13-án történt.Majd két nap múlva újra megjelentek a cellájában,és újra kérdéseket tettek fel neki.Újat nem mond,de mivel fülébe jutott hogy a bilincseket megtalálták, ekkor azt mondta a kísérőinek˙hogy a plébános úrhoz kell mennem az ira- taimért˙.Szóba kerülnek a szerszámok,íróeszközök,de nem fedi fel kikad- ták neki.Végül is a kihallgatása eredménytelen volt.A helytartótanács is csak azt tudta jelenteni hogy csökönyösen tagad és mesél.Javasolták a kancelláriának hogy Ráby őrizetét szigorítsák meg.A kancellária egyetér- tett vele annál is inkább,mert a rabok őrizete és a közbiztonság megköve- teli hogy mindent kiderítsenek.Az uralkodónak is felterjesztették a javas- latot:hogy szigorítsák Ráby őrizetét,verjék vasra,élelmezését 20 krajcár- ról 10-re szállítsák le.Ami meg is történik.A hatóságnak nem csak a vallo- más,de a bizonyítékok előteremtése is fontos.Elő is kerülnek bizonyítékok. Egy font papír,egy törött fazék tele tintával,három kalamáris és több né- met nyelvű beadvány-fogalmazvány Ráby írásával.

A per Ráby ügyében a perfelvétel megkezdése 1786 május 3-án kezdődik elfo- gásának másnapján.A perben a vádló Muslay István megyei alügyész volt. A vádiratban szó esik arról,hogy alig távolították el a magyar kamarától,és viselt tisztségétől is megfosztották,és Szentendrén telepedik meg 1784- ben ahogy folytatja szokásos életvitelét,az egyenetlenségek szítását.A la- kosságot a magisztrátus ellen lázította,becstelen szavakkal rágalmazta a város vezetőit.Hitegetéseivel sok szerencsétlen adózót is becsapott.A fi- gyelmeztetések ellenére Izbég különválása érdekében izgatott.Bele avat- kozott a közfunkciók ellátásába is.Az ügyész általánosságban megemlíti hogy volt már példa ilyen bajkeverőkről akik nemcsak két-három falut,de az országot bolygatták meg.A vádirat részletezésére csak 1787 március 21-én kerül sor.Azért mert különböző módokat keresett kiszabadulása ér- dekében.Meg vádolta a vármegyét,majd a szökése akadályozta a per foly- tatását.Az ügyész 17 vádpontot fogalmazott meg ellene.1.Zavar keltés,ál- lításait nem tudta bizonyítani.2.Zavarta a magisztrátust munkájában,rá- galmazta és becsületüket sértette.3.A megyei és uradalmi tisztségviselő- ket befeketítette őfelsége előtt és nem kímélte őket.4.Elvetette a népben a bizalmatlanság magvát a hatóságok de még a kancellária ellen is.5.El- szemtelenedett,polgárokat jogerős bírósági ítélet megsértésére,a másnak ítélt ingatlan visszafoglalására uszított.6.Pártfogoltjai nem jelentek meg a bíróságon,uruknak ismervén el.7.Különválással,adókönnyítéssel szédítette az izbégieket.8.Tíz aranyat préselt ki tőlük,megfertőzte a szomszéd falva- kat.9.Tiltott gyűjtéseket kezdeményezett.10.Titkos gyűléseket szervezett és tartott.11Gonoszsága olyan mély gyökereket vert,hogy még a hatóság munkáját is akadályozta.12.Amikor pedig felmerült a béke reménye,szem- beszegült a restaurációval,megpofozta a jegyzőt.13.Őrizetbevétele után összeszűrte a levet a rabokkal,eligazította a pomáziakat.14.Tilalom elle- nére más nevében is írogatott,fenyegetődzött,hogy amennyiben nem he- lyezik szabadlábra,erőszakkal fogják kiszabadítani.15.Megszökött.16.Újra beadványokat készített.17.Magánosok sérelmére sok jogtalanságot köve- tett el.Ezért indítványozta az ügyész:hogy Rábyt részesítsék méltó bünte- tésben,kötelezzék az okozott károk megtérítésére,és utasítsák ki a me- gyéből.A védelem képviselője Setith Mihály alügyész.egykori szolgabíró volt.Aki mindössze négy vádpont helytállósága,vagy jogosulatlansága kér- désében nyilatkozott.1.Kisebb nyitrai lopások elkövetése.2.Közbéke meg- zavarása,izgatás az elöljárókkal szemben,engedelmesség megtagadása az elöljárókkal szemben,bujtogatás,adózók lelkének megzavarása,más sze- mélynek adta ki magát.3.Hatóság és közhitel megsértése.az igazságszol- gáltatás rendjének megzavarása,szökés a rabokkal.4.Egyéb bűntettek,öz- vegyek és árvák sérelmére elkövetett különféle törvénysértések.Az első vádponttal kapcsolatban a védőnek kétségei vannak,hogy a lopásokat el- követte.A második bűncselekmény- kategóriával kapcsolatban kijelentet- te hogy eleget szenvedett Ráby a börtönévei alatt.A harmadikban pedig, nem bűnös szándékkal sértette meg a nyitrai tisztviselőket,hanem inkább betegségből,a felvállalt ügy mértéktelen és túlzó vágyától indítva.Nem szabad komolyan venni a vádlottnak a dikasztériumokkal szembeni gyű- lölködését.Rábynak azt lehet a szemére vetni hogy beszédével becsapta és megkárosította a népet.A szökését illetően pedig,a hanyag őrzést kell bűntetni,nem lehet felróni és súlyosbító körülménynek venni szőkését.A szabadság elérése indította erre.A negyedikben pedig magánjogi perben kell eldönteni a sérelmek valódiságát.Az ügyész válaszában kifejtette, hogy az a családi kapcsolat melyet Melczeréknél élvezett,nem lehet ment- ség,mert házi lopást követett el.A börtön szennye pedig nem tartotta visz- sza gaztettek elkövetésétől.Az ügyész szerint a védelem azt akarja,hogy büntetlen maradjon az aki a király és az ország tisztviselőit rágalmazza, gyalázza.És végül:a magánszemélyek ellen elkövetett gaztett is gaztett. Mivel az ügyész nem volt megelégedve beosztottja és kollégája replikájá- val,kérte a bíróságot a szorosabb védelemre,mert máskülönben a védelem megtagadása miatt hoz ítéletet.A védő kiosztja második replikájában az ügyészt,mert az ítéletnek világos és nyilvánvaló bizonyítékokon kell ala- pulnia.A lopással kapcsolatban kifejtette.hogy az a tulajdonos tudtával és beleegyezésével történt.Hivatkozik a hosszú fogvatartásra mely károsan hat az emberre.A vádló erőtlennek tartja a védekezést.A csatolt mellékle- tek bizonyítják Ráby bűnlajstromát.Végül indítványozta:hogy örökös bör- tönre ítéljék.A védelem utoljára ki áll Ráby mellett.A törvényszék 1789. február 12-én hozott ítéletet,melyben a felsorolt bűntettekért 10 évi bör- tönre és vagyonelkobzásra ítélte.Továbbá,évenként 25 botütésre.Az ítélet kihirdetése után a hétszemélyes táblától a kancelláriára terjesztették fel az iratokat 1789.március 10-i dátummal.Majd április 16-án benyújtották II.Józsefhez.A kancellári bizonyítottnak látja a terhére rótt cselekménye- ket,de mivel Ráby egészségi állapota megromlott,3 évre javasolja az ural- kodónak enyhíteni börtönbüntetését.Javasolták,hogy társait is büntessék meg.II.József ezt írta:˝Ez az előterjesztés az április 16-i beadványra a- dott döntésemmel már elintézést nyert.˝Ráby szabadlábra került két hó- nap elteltével 1789 július 29-én.Szabadulása előtt végig járta a rabok celláját,vigaszt nyújtott nekik.A törvényszék ekkor döntést hozott,hogyha még egyszer beteszi a lábát,dobassák ki őt a hajdúkkal.

Szabadulása utáni tevékenysége

Kiszabadulása után nem maradt semmi lehetősége sem,ezt ő nem érzé- kelte és szeptember 17-én beadványt írt Bécsbe.A szokásos denunciáció- ját folytatja.Aztán a helytartótanácshoz ír.Vadak,egy királyi biztos kiren- delését kéri a vizsgálatokhoz.Azt nem lehet tudni hogy a helytartótanács- hoz eljutott e,de ha igen,valószínűleg elutasították.Ráadásul megtiltották neki,hogy a hatóságokat kérelmekkel zaklassa.Ez nem gátolja semmiben. Majd 15 hónap szünet áll be,és a következő beadványát már II.Lipóthoz kerül állítása szerint.Hősünk egyre inkább betegebb,hisz többször hivatko- zik az elhunyt uralkodóra és szintén elhunyt Majláth grófra,volt kerületi főispánra.Továbbra is írja a meséit,hazugságait,rágalmait.Az 1797-ben ál- lítólag Strasbourgban kiadott Önéletírása hemzseg a valótlanságoktól.Jó- kai Mórtól Mód Aladárig sokan hitelt adtak az irománynak.De voltak akik megkérdőjelezték állításait.Életében már nem kapott elégtételt.Később próbáltak egyesek elégtételt szolgáltatni,teljesen érdemtelenül,felhasz- nálva politikai célokra.1797-ben halt meg Strasbourgban.

Pécs a reformkorban

Berci — Mon, 09 Jan 2012 16:10:38 GMT

Nagy Szulejmán szultán földi paradicsomnak nevezte.Vahot Imre a Pesti Divatlapban így ír:˝Ezen város fekvése igen kies és bájoló.˝Garay János ezt írja a városról 1846-ban:˝Magát a várost mint valamely kotlós tyúk csipegő számos csibéit,a Mecsek begye rejtegeti szárnyai alatt.˝Pécs hátterét az enyhén emelkedő szőlőskertek és a Mecsek erdős ormai adják.Éghajlata délies.A város szerencsés fekvésének köszönhetően minden földi termesztvény de főleg a különbféle gyümölcsök és szőlők adják.Az 1800-as évek elején megromlott állapotban ugyan,de álltak még a belvárost övező falak.melyek 1845-ben már romok,ahogyan azt Vahot Imre látta.A kerített városba négy kapu vezetett-amelyek a védfalak széthordása után is megőrizték régi nevüket-;a nyugati oldalán a Szigeti-,a délin a Siklósi-,a keletin a Budai-,az északin pedig a Hegyi-kapu vagy Vas-kapu.Az 1820-as években már nem léteznek a városi tanács a század első évtizedeiben építőanyagnak elárvereztette őket,tornyocskáikkal egyetemben.A legnagyobb forgalom a Budai-kapun bonyolódik.A Regélő így festi le 1842-ben a Budai-kapu előtt feltáruló képet:˝Jobbra az uton először a vámház van,s véle majd egy irányban egy légház(vagyis akasztófa),s egészen fenn egy kápolna.Csodálatos különösen állnak ezen épületek egymás ellenében.˝A Budai-kapu a Nagy utca-ma Kossuth Lajos utca-és a Felsőmalom utca kereszteződésében állt, a főváros felől érkező a Kakas-domb-ma Havihegy-lejtőjére települt Budai külváros zegzugos szűk utcácskáinak aprócska házait látja,jobbra fent a XII.század elején épült,gótikus stílusban épített hagymakupolás Minden- szentek templomát,még feljebb a dombtetőn az 1690.évi pestisjárvány emlékére épített zömök tornyú Havihegyi kápolnát.Melynek anyagát a fo- gadalmat tevő polgárság hordta össze.Legmagasabban a Mecsek erdősze- gélyén a Tettye tér,Szathmáry György püspök 1521-ben épített,rene- szánsz ízlésű pompás nyári palotájának romjai.A patkó alakú.egyemeletes épületet a törökök derviskolostornak használták,innen kapta a nevét-a tekke szóból-a domb.˝E kellemes terasse,mint valamely gyepágy,a Mecsek oldalába vágva,egyike a legszebb tájnak,s a tanulók mulató he- lye˝-írta Garay János a Társalkodóban 1837-ben-.A házak csinosak és tiszták,sok jeles épülettel ékes.A laza építésű belváros házai jobbára kő- ből vagy téglából épült,melyek kényelmesek és egészségesek.Hozzá nagy kert,tágas udvar istálló és kocsiszín csatlakozik.A főbb utcákon egyemeletes és földszintes házak váltakoznak.A vármegyeháza,a város- háza,a líceum,a gimnázium és a papnevelde kétemeletesek,a polgárházak között vannak háromszintesek is.A külvárosban levő házak alacsonyak,vá- lyogból készültek és zsup-vagy nádfedelesek.A náddal fedett házak építé- sét 1780-ban betiltották tűzveszély miatt.Az utcák jó része kővel burkolt, de még 1845-ben kiépített gyalogjárda alig akadt.A város világításáról 1844-ben történik gondoskodás.A belváros nagy része 1845-től olajjal van kivilágítva.A Honderű Vidéki futár rovata azt írtja 1845-ben:´kár a- ban,hogy nem légszesszel,mert kőszenünk igen alkalmas légszesz készíté- sére.˝Ivóvíz bőven jut a lakosságnak.A város határában több mint száz forrás fakad,de elsősorban a tettyeinek a vizét vezetik be vascsöveken a nyilvános szökő-és magánkutakba.Valamint több nagy ciszternába.De más források is vannak melyek ellátják˝a Főtisztelendő Kanonok Urak˝házait, a szemináriumot és a Püspöki Palotát.A Piac tér,Főtér -ma Széchenyi tér-a legfontosabb elem a városnak.Fő épülete a dzsámi.A lebontott minaret he- lyén hegyes sisakú,zömök torony emelkedik.A templomot árkádos folyosó köti össze a tér nyugati oldalának jelentős részét kitöltő,kétemeletes cisz- tercita rendházzal,amely 1848-ig gimnázium is egyben.A tér közepén szö- kőkút,mellette a Szentháromságnak szentelt képszobor emelkedik,az 1710-1714.évi pestisjárvány emlékére.A Piac alsó végén,a Fő utca sar- kán áll a kétemeletes városháza,földszintjén boltokkal.Az Óposta-ma Per- czel-utcai oldalán van a városi mészárszék bejárata.A Piac tér keleti falát az 1839-ben épült színház és az 1845-ben már működő Nádor szálló al- kotja,több egy és két emeletes épületekkel egyetemben.Innen vezet az út a Mecsekre,a terep fokozatos emelkedését követve,s az egykori Hegyi-ka- pu mellett áll Pécs egyik legjelentősebb barokk épülete a kétemeletes Papnevelde.Ezen kapun belül van egy dombon a Vármegye háza.A polgár- város központja a Piac tér,melybe tizenkét utca fut egybe sugár szerűen.A Társalkodó tudósítója 1834 júniusában gyümölccsel borítva látja a piacot, és megjegyzi:´az itt pirosló tömérdek cseresznye,s eperről ítélve,Pécs tá- jának valódi gyümölcs-kanaánnak kell lennie.Megjegyezvén hogy Fényes Elek által írt Magyarország geográphia szótárában írja 1851-ben.:˝Neme- sebb almafaj eddigelé 61 találtatik,jóllehet a meszes föld nem igen kedvez neki:körte 66,baraczk 35 (az itteni őszi baraczkok különösen szépek), szilva 26,cseresznye és meggy 13 faj.˝A Piac tér keleti falát alkotja az 1839-ben épült színház és az 1845-től már működő Nádor szálló.A Piac térről az északi város fallal párhuzamosan rövid utca vezet át az egyházi központhoz a Püspökvárba.Déli és keleti falai a 19.sz.elejére eltűntek.Így jól láthatóvá vált a frissen parkosított téren levő Szent István által alapí- tott székesegyház,melyet 1805 és 1827 között épít újjá Pollack Mihály romantikus-gótikus stílusban.A betemetett sáncárkok helyén sétahelyet a- lakítanak ki a helyőrség parancsnokának tervei szerint,s a püspök alapít- ványt tett,melynek kamatából egy kertészt tartja˝példás tisztaságban és örök virágzásban˝a közparkot.

A város lakói 1780-ig egyházi fennhatóság alatt állt.Ezt évben megkapja a szabad királyi városi rangot,és ezzel kikerül a püspök fennhatósága alól. A város első bírója nemes Blasovits András.1848-tól polgármestere van. Az állami intézmények közül a legfontosabb a Kir.Tartományi Biztosság, melynek hatásköre kiterjed Baranyán kívül Somogy,Tolna és Bács me- gyékre is.Van még a Kir.Sóhivatal.Feladata,hogy a Mohácsról beszállított évi 60000 mázsa sót Baranyában és Somogyban elosszák.A katonaállítás és-nyilvántartással a CS.Kir.Hadi Biztosság,a Cs.Kir.Hadi Pénztár és a Cs. Királyi Verbung és Evidenciát tartó Kormány.A közlekedés üggyel a ˝Cs.Kir.Pósta tisztség˝mely három útvonalon bonyolítja le a személy-és árúforgalmat.˝Az első és legfőbb a Bécsi,a melly minden héten kétszer ér- kezik,a második az Eszéki,a melly szinte kétszer érkezvén meg minden héten,a Török Birodalomnak határjaival való levelezést elősegéli:a harma- dik hetenként szinte kétszer,Hazánk fő Városából közli a tudósításokat.˝ Írja a Tudományos Gyűjtemény 1823-ban.A városban található postakocsi állomás is a Barátok utcájának a végén a Szigeti-kapu előtt.Az utazók és mulatni vágyók számára található még 7 vendégfogadó és 7 kávéház is.A postakocsi állomás mellett áll a Magyar Korona szálló egyemeletes barokk épülete,nagy kőkeretes kapujával.Itt kap szállást 1814-ben Richard Bright angol orvos és geológus. Szobája szép,tágas,boltíves.A Sziget.kapu közelében található a városfalon kívül a Csillag fogadó. A belvárosban a Fő utcai Hattyú a legjobb vendégfogadó,a Magyar Király,a Hétválasztó és az Aranyhajó mellett,míg a Nádor szálló el nem készül.A közbátorság fenn tartására megszervezik a polgárőrséget.Melynek céhbeli kézművesek a tagjai.Hét csapatra oszlik.Ebből három magyar,kettő német, és színtén kettő bosnyák.Első sorban Bencze kapitány csapata tesz ki magáért.Né- melyik csoport szedettvedett és rendetlen,és nevetséget keltenek a lakos- ság körében.Mindegyik csapatnak más más formaruhája volt. A lakosság létszáma lassan emelkedett.1800-ban 8000,1830.ban 12500, 1848.ban 15387 lakosa volt Pécsnek.A kézművesek,kereskedők,tisztvise- lők,papok és tanítók 1200 főt tesznek ki.Az összlakosság 13százalékát. Nemes kevés van,mivel keveset tartózkodnak a városban,inkább csak mulatni,vagy más ügyek intézése miatt tartózkodnak itt.Vannak még nap- számosok vagyis parasztok is.A kézművesek száma az 1820-as évek ele- jén 842 főt tesz ki.Mely az 1848-as összeíráskor 1739 kisiparost talál. Ebből 624 a mester,809 a legény és 306 az inas,akik összesen 37 iparág- ban dolgoznak.Híresek a paplan és tarisznyakészítők,a pokrócgyártók,a vászonkészítő takácsok és kékfestők.A kézművesek jobbára a Tettye-pa- tak völgyében,a városfalon kívül telepedtek le.A budai külváros lakossá- gának nagy részét ők teszik ki.De a víz mellé húzódva itt találjuk a molná- rokat,tímárokat,szűcsöket és kordovánosokat is.A 19.század elején a Fel- sőmalom utcában földszintes és egyemeletes házakat találunk,csaknem kivétel nélkül iparosok tulajdonában vannak.A tágas udvarokat műhelyek foglalják el.A Tettye mentén létesülnek az első manufaktúrák.A legrégibb a puskapormalom-még a török időkből-,és Klimó püspök által a XVIII.sz végén alapított papírmalom.1823-ban már 22 manufaktúra van a Tettye mentén.Van egy olajütő és 16 lisztes malma melyeket 29 kerék tart moz- gásban.A manufaktúrák száma az 1840-es években megszaporodik,van sörfőzde,likőrgyár,szivargyár,gazdasági gépeket készítő üzem,gyufagyár és papírgyára mely évente 1600 mázsa rongyból készít papírost.Gőzüze- mű.Az 1844-ben alapított cukorgyár az első éveben 19000 mázsa nyers répát dolgoz fel,tulajdonosa egyre több földet vesz bérbe,hogy maga ter- melje meg üzemének nyersanyagát.Ez évben kezdi meg működését a vas- gyár is.A vasat Gömörből hozzák,mivel a szénvagyon ott már kimerült,de a Mecsekben még bőven van.A gömör-baranyai vashámor társaság 20 esz- tendőre jogot nyer a várostól,hogy évi 100 forintért a maga hasznára any- nyi kőszenet ásasson,amennyit csak fel tud használni.A kereskedők örül- tek hogy ˝hogy nem lesz többé szükségük Gréczből hozatni vasat˝-írta a Honderű tudósítója.A szénbányásat indítja el a pécsi ipar gyorsabb fejlő- dését.Kezdetleges módszerekkel,maguk a polgárok ásnak szölleikben. 1840-ben már 21 polgárnak van bányája,rajtuk kívül az uradalmak ásat- nak Vasason és Szabolcson.A kitermelt szén mennyisége ebben az évben megközelíti a 100ezer mázsát.A szállítási nehézségek miatt szinte minden szenet helyben használnak fel a gyárak,gőzgépek hajtására és légszesz- gyártásra,a kisiparosok meg műhelyeikben.A széntüzelés lehetővé teszi, hogy a rézművesek,szegkovácsok és harangöntők is készítsenek mező- gazdasági eszközöket.A város felvirágzásának lehetőségét rejtik a Me- csekben található ásványkincsek. Azonban mégis meg akad az ipar a szá- zad közepe táján.A selyemtenyésztő társulat,melynek 20000 eperfája van kénytelen bérbeadni kertjét,házát és gépét,mert a pécsiek nem akarták megkedvelni a selyembogár tenyésztését.A gyapjúszövetet gyártó ügyes és gazdag posztósok sorra mennek tönkre,mivel nem bírták a külfölddel felvenni a versenyt.1844-ben csak a ferencesek készítettek gyárilag any- nyí posztót,ami a szükségleteiket kielégítette.A bányászat és az ipar csak a század második felében kezd el ismét fejlődni.A kereskedelem korai ki- bontakozásához nagyban hozzájárul a három országos főút.1823-ban 18 kereskedője van a városnak,rajtuk kívül 10 sóáruló és egy -lottéria-szedő -,1845-ben már 34 kalmárt,29 kereskedőt és 7 húsárust írtak össze.Mivel öt óra járásnyira van Pécs és Mohács,az áruszállítás eléri az évi 300000 mázsát.A Zágrábba,Sopronba,Szegedre irányuló forgalomban bor,répacu- kor,vasáruk,selyem-vászon-és gyapjúkelmék a fő cikkek.Évenként négy országos vásárt tartottak,minden szerdán és szombaton pedig hetipiacot. A marhavásár színtere a Budai-kapu közelében-ma Irányi Dániel tér-,a sertés vásár a Szigeti-kapu mellett lévő ispotály környéke,míg a búzapiac a székesegyház előtti nagy füves mező-ma Szent István tér-szélén húzódó Alsó Sétatéren van.Bright a déli országrész fővárosának tekinti Pécset,s kereskedelméről szólva elsősorban marha-és sertés vásárait emeli ki.A nagy vonzáskörzetű piaci központok sorában Pécs mindjárt Pest-Buda u- tán következik.A 40-es években már a legélénkebb forgalmú város.A Bal- kánon összevásárolt s a Mecsek tölgyeseinek makkjából fölhízlalt sertés- kondákat leginkább szerb és bosnyák kereskedők hajtották Bécs piacaira. Az üzletek főként a Nagy utca és a Piac tér épületeinek földszintjét foglal- ják el.Fényes Elek szerint,Pécset csak Pest-Buda,Pozsony és Temesvár e- lőzi meg.Az üzletek a pestieket utánozzák mind külsőleg,mind feliratait te- kintve.Ez írja a Társalkodó 1834-ben:¨...ajtaikban-tán Auslag(kirakat)he- lyett-a kalmár-nők álldogálnak piperés főkötőikben.¨Az üzletek harsány díszítéssel és hangzatos cégérekkel invitálja a vásárlókat.A Honderű tudó- sítója szóvá is teszi e szokások túlzásait 1845-ben.˝A boltok napról nap- ra szaporodnak nálunk.Napokban egy újdonúj nyittatott meg e czím alatt: >>Az arany vasmatskához<<;íme az élet csak kineveti a philosophiát, melly azt tanítja,hogy>>vaskarika fából<

A színészek jó ideig a Fő utcai Hattyú,vagy a Kis téri(Jókai tér)Fehér Ele- fánt nagytermében játszanak,míg 1839-ben a mai bírósági épület telkén, részvénytársasági alapon föl nem épül az állandó kőszínház.Kicsibe a pes- ti nemzeti színházhoz hasonlít.22 páholya,170 zártszéke,és nagy erkélye van.Ettől kezdve magyar és német társulatok felváltva játszanak benne, elsősorban dalműveket adnak elő,a 40-es években a legkedveltebb opera Bellini Normája.1846-tól kezdve német színészek már igen ritkán jelen- nek meg.Az Életképek pesti levelezője büszkén jeleni,hogy Pécs˝Pest u- tán a két magyar hazában a legjobb szín-és daltársaságot bírja.˝Havi és Szabó társulata Szigligetivel kezdi ekkor előadásai sorát,a Zsidót,a Rabot, és a Szökött katonát mutatják be,de telt házat az első opera az Ezred lá- nya csinál.Időnként mutatványosok is fellépnek a színházba,1846 őszén például˝az első magyar Hercules´hívja ki birkózásra a közönséget,fele- melt helyárak mellett.A kihívást egy vashámori gépész fogadja el,de a karzat nagy fájdalmára,a küzdelem fél percig sem tart,Herkules földre te- remti ellenfelét.Nagy sikert aratott Liszt Ferenc 1846 október 25-i hang- versenye.A hangverseny után Majláth György főispán fényes estélyt adott tiszteletére,mely alkalomból a ˝polgári őrhadak hangászkara˝igen jeles éji zenével köszöntötte a művészt.A színház épülete ellen viszont sok volt a kifogás.Először is nem fűtik-még a színésznők öltöző szobáját sem-,más- részt igen rosszul van világítva.A páholyok fölött sok az üres gyertyatartó, a csillár lámpáiból pedig az alatta ülők ruhájára csepeg a repceolaj.Emel- lett a nézők kutyákat is bevisznek az előadásra,s ezek terhére vannak a közönségnek.Déryné szerint a publikum műértő,szeret színházba járni.A pécsi hölgyek énekléssel és tánccal töltik idejüket,mivel nagyon szeretnek táncolni.A táncmulatság a ˝főegyház˝előtti téren zajlik,ahol hetente két- szer katonazenekar játszik.A nemzeti kaszinóban nyaranta minden héten bált tartanak,a legfényesebb táncmulatságok színhelye azonban a Hattyú fogadó díszterme,de az Elefántos-ház és a Felsőmalom utcai Tímár-házban lévő Magócser mulató is a város kedvelt szórakozó helyei közé tartozik.A legnagyobb nyári hőségben is szenvedélyesen táncolnak,annyira kedvelik. A tánchelyek közé tartoznak a nyilvános kertek is,Pécs Tivolia,a Tarr-kert. A hazai és külföldi látogató egyaránt elragadtatással szól Pécs szépségé- ről,gazdagságáról,kedvességéről.Adolf Grünholt Eldorádónak nevezi a vá- rost és környékét.A Társalkodó így búcsúzik a várostól.˝Te nyájas táj, melly Pécset kebeledben rejted,te vidám város,mely e vidéket annyira szépíted,te szíves nép,mely azt eleveníted,éreztessétek minden más ide- gennel is e meglepő örömérzelmeket,mellyeket bennem olly nagy mérték- ben gerjesztétek.˝

A pécsi villamos múltja

Berci — Fri, 06 Jan 2012 16:27:08 GMT

A pécsiek örömmel vették hogy lesz a városnak villamosa.1910-ben az akkori polgármester Nendtvich Andor vezetésével az élen,a villamosvasúti intéző bizottság szerződést dolgozott ki,amely a Ganz Villamossági Rt-t bízta meg a kivitelezési munkálatokkal,és az üzemeltetés jogát a Pécsi Villamos Vasúti Rt.-nek adta.A villamos vonal tervezési és kivitelezési munkálatait,Lépes György és Valatin Béla mérnököket bízták meg.1913 október 20-án indult el az első villamos.A huszárlaktanya végállomásától kiindulva a Szigeti országúton,a Ferenciek utcáján,a Széchenyi téren,a Király és a Kossuth Lajos utcákon keresztül,az Irányi Dániel téren át a Zsolnay Vilmos utca végéig épült a fővonal.Elágazásokat építettek a Zsolnay Vilmos utca és az Irányi Dániel tér kereszteződésétől a Külvárosi pályaudvarra,illetve a villamos telephelyére.Továbbá a Széchenyi térről az Irgalmas utcán,a Rákóczi úton és az I.Ferenc József úton le a főpályaudvarig.Az összesen kiépített vágányok üzleti hossza 5,4 km. volt.Ebből a Kossuth Lajos utcától a Szigeti országút Petőfi utcai keresztezéséig,továbbá a Széchenyi tér-Főpályaudvari vonalat Phőnix rendszerű csatornasínnel,a többi vonal pedig talpfákon fekvő vignol rendszerű szabványos sínnel lettek építve.A Nefelecs utcában a Légszeszgyár szomszédságában létesítették a villamoskocsiszint,javító műhelyeket,és az irodákat.A villamos üzemeltetésére 1913 szeptember 20-án egy üzemviteli részvénytársaság alakult 200000 korona alap-és 50000 korona tartalék tőkével.A részvények 50%-át a város közönsége jegyezte azért, hogy ezen vállalat vezetésében is a majoritást a város közönsége kezében tartsa.A villamosvasútat 1913 évi október 20-án megtartott műtanrendőri bejárás után a forgalomnak átadták.39 motorko- csival és 3 pótkocsival kezdte meg a vasút az üzemet.Mivel az útvonalak keskeny volta nem nem engedte meg a párhuzamos vágányok létesítését ezért kitérő rendszerrel építették a vasútat és pedig úgy,hogy a Széchenyi tér és Kossuth Lajos utca közötti vonalon 6 perces,a többi vonalon pedig 12 perces volt a forgalom.E forgalmat 7 kocsival bonyolították le.A forga- lom emelkedésével szükségessé vált a huszárlaktanya felé is 6 perces forgalmat biztosítani,amit két új kitérőnek 1917-ben történt létesítésével, és két új motor és három új pótkocsi beszerzésével sikerült megvalósítani. Az első világháború alatt a villamos forgalma évről évre nőtt.A csúcspon- tot 1918-ban érte el,amikor is 5220000 utast szállított 1 év alatt.A szerb megszállás alatt sequestrum(bírói zárlat)alá került,de ettől eltekintve is hogy a város el lett szakítva az anyaországtól,sem a járművek karbantar- tásáról,sem pedig a pályatest és útburkolat fenntartásáról anyaghiány miatt a vasút igazgatósága nem gondoskodhatott úgy,hogy a szerb meg- szállás alóli felszabadulás után a villamosvasútnak 3 teljes évi bevételét kellett feláldoznia a kocsipark,a pályatest és a felsővezeték rendbehozá- sára,illetve üzembiztos állapotba való helyezésére.1925-ben 1 darab nyá- ri motorkocsit szereztek be,míg 1927-ben a Széchenyi tér és köztemetői vonalon való forgalom lebonyolítására 2 drb.25 személyes autóbuszt sze- reztek be és a villamos telepén megfelelő gépkocsiszínt és felügyelő-lakot létesítettek.A villamos forgalom a 20 évek végére örvendetesen javult.Az 1930-as évek első felében a jegyek ára:vonaljegy 16 fillér,szakaszjegy 12 fillér volt. Közlekedett a főpályudvartól a Széchenyi térig,a Zrínyi- ne- velőitézettől a Zsolnay kerámia gyárakig csatlakozással a külvárosi pálya- udvarhoz.A vonal és szakaszjegyek a villamos megszüntetéséig érvény- ben voltak.A második világháború hatással volt a villamos müködtetésére. De a háború után ezt állították helyre elsőként.1958-ban 13,6 millió utast szállított,és ez volt a csúcspontja.Arra hivatkozva hogy a szúk utcák miatt nem lehet bővíteni,elsőként a Széchenyi tér-vasútállomás közötti vonalat szüntették meg 1959 március 15-én.A fővonalat pedig 1960 augusztus 31 -ikével.Ez volt az utolsó üzem napja a villamosnak,hogy végleg át adja helyét a buszközlekedésnek.

Kik vagyunk?

Berci — Tue, 20 Dec 2011 16:29:35 GMT

A rendszerváltás óta egyre népszerűbb kutatni a múltunkat.Kik vagyunk, honnan jöttünk.Nem az a gond hogy az Akadémiával szemben próbálnak alternatívákat keresni, hanem az,hogy hogyan.Több esetben nyelvészkedéssel próbálják megfejteni,igazolni származásunkat,és régiségünket.Nem újdonság,hisz a két háború közt ennek nagy divatja volt.Előszedték a rovás írást,amit a székely rovás írásból vezettek le mint ősmagyar.A székelység török eredetű.De ez nem zavarja őket.Minden kritika nélkül veszik át Zajti Ferenc és mások műveit.Ugyanazt a nyelvészkedést folytatják mint a finnugoristák.Őstörténetünkbe belekeverve a meséket és valóságot.Genetikailag ki lehet mutatni hogy van közünk a hunokhoz,és természetszerűleg más népekkel is keveredtünk,de semmi bizonyítékot nem találtak arra vonatkozólag hogy vezető szerepet vitt volna anno a magyar.Ha meg találtak,az légből kapott,kitalált.Próbálják bizonyítani,a bizonyíthatatlant.Írásos bizonyíték kevés van,az is idegen kézből.De szinte semmit nem tudunk arról,vagy nagyon hiányosan,hogy milyen is volt a magyar a népvándorlás korába Ázsiától a Kárpát-medencébe való vándorlás közt.A két háború közt és alatt,a különféle kiadványok azt sugallták hogy felsőbb rendűek vagyunk a többieknél.A suméroktól a szkítákon át a hunoktól az avarokon át fontos szerepet vittünk. A sumérokhoz semmi közünk.Nincs rá régészeti bizonyí- ték.A hunokhoz és az avarokhoz van néminemű közünk.De az avaroknál is maximum segédnép voltunk.Félre értés ne essék.nem degradálni akarom az ősöket,de teljesen felesleges hamis és valótlan mítoszokat gyártani,ami nem visz sehova,főleg nem a megoldás felé.Ráadásul úgy tálalva mint va- lós történelmet.Ezzel csak a naív és kevésbé olvasott ,tájékozott embere- ket lehet csőbe húzni.Lásd az Arvisúrát. Fantasztikus mesének elmenne talán,de még annak is rossz.Az ember egy része meg hitelt ad neki.Az ami ma itt folyik az nem más mint a teljes dilettantizmus,és ez meg van fejelve azzal,hogy néhány értelmiségi ember is beszállt ebbe,jó üzletet látva eb- be.Hisz könyveiket veszik mint a cukrot.De mi a valóság?Hisz még abban sem lehetünk egészen biztosak,hogy ami az oklevelekben benne van az ténylegesen fedi-e valóságot.Ezekből van egy darab vagy másolat.Ezekből nem lehet következtetéseket levonni.Így is-úgy is lehet valamit értelmez- ni.Sok rovásírást nem lehet megfejteni,mivel nem magyar nyelvű.Pláne nem a székely rovásírásból.Vagy olyat kijelenteni,hogy több ezer évvel ezelőtt már éltek magyarok a Kárpátok karéján belül,és elvándoroltak Á- zsiába,majd vissza jöttek.Vagy akár az un.bosznia piramisokhoz is van kö- zünk.Természetes hogy minden nép keresi a gyökereit,de nem mindegy hogy hogyan.Minden esetre semmiképp sem így.Történelmietlen ahogy ma egyesek próbálják a nemzet tudatot formálni.Távolról sem az az igaz amit a hivatalos történet írás állít.Mert évek alatt sok mindent meglehet cáfolni és bizonyítani.Na de így?Egy csomó belemagyarázás és fantáziálás van benne,mely nélkülözi a valóságot.Ezekhez komoly kutatások és kézzelfog- ható bizonyítékok kellenének.Nem pedig úgy hogy ha találnak valamit,rá fogjuk hogy magyar és ősi.Az amatőrök, profik ha nem értenek egyet a hi- vatalos történetírással akkor legalább ne dilettáns módon tálalják a dolgo- kat,hanem valóban tudományos alapossággal.Mert komolyan csak így le- het és válhat tudatformálóvá az amit leírnak és kijelentenek.