Csütörtök, 2017-10-19, 10:28 AM
Nyitólap » 2012 » Szeptember » 10 » Fiume történet a kezdetektől 1918-ig I.Rész
6:13 PM
Fiume történet a kezdetektől 1918-ig I.Rész

Sajnos ma már nem beszélhetünk magyar tengerhajózásról,pedig gazdasági jelentősége nem elhanyagolható.Még az olyan országnak is mint Svájc,vannak hajói. A magyar tengerhajózás egészen Szent László királyunkig nyúlik  vissza.Mikor megszerezte a dalmát tenger partot az akkori horvát királyságot.Az egykori horvát királyok székhelyén Biográdban,később Zara-Vecciaban felállította a magyar tengermelléki  kormányzóságot.Elsődleges  célja az árúforgalom megszervezése volt.Kálmán királyukkal került Horvátország -persze nem a mai terrületü-magyar fennhatóság alá. Felvette a horvát és dalmát királyi címet.Ily módon az egyik dalmát vár,Tersact(későbbi nevén Terseeto)tövén,a fiumara folyón túl elterülő város Szent Vid is behódolt.Ez a Szent Vid folyómenti városka később a Fiume(folyó)nevet kapta.Engedte hogy szabadon kereskedhessenek a kereskedők árúikkal az akkori  Magyar Királyság területén.A hajósok a kincstárnak a felét fizették az adónak.A kincstárnak elemi érdeke volt a hajózás és ezzel együtt a kereskedelem fejlesztése.Velence nem nézte jó szemmel a magyarok előretörését.Féltette saját pozícióját.Közel két évszázadig váltakozó sikerekkel folyt a harc Dalmácia birtoklásáért. Egy velencei okirat szerint Fiume a Duinoi lovagok birtokában volt.A polai püspükök adományozták nekik. A Fiume név 1304-ben jelenik meg IV.Béla egyik oklevelében.Duinoi Hugó Velencébe küldte Máté fiumei bírót hogy tőlük    8000 lírányi kölcsönt vegyenek fel,zálogba vetvén érte Fiume véros összes  vámjövedelmét A Duinoiak és a Frangepánok szinte  folyamatosan viszálykodtak egymással,és 1337-ben fegyverrel támadták egymást. Így került 1365-ig Frangepán kézre Fiume.Mikor is Frangepán István és János vissza adták Duinoi Hugónak,az elhunyt György fiának,hogy ezzel véget vessenek az egymásközti haragnak és viszálynak.1366-ban Habsburg kézre kerül a város,miután Duinoi Hugó III.Albertnek és III.Lipót osztrák hercegeknek örök hűséget fogadott,ezzel elismerték a főhatóságukat és ezzel Ausztria előtérbe nyomult,ezzel két fontos pozíciót nyert,Duinót és Fiumét.Az ausztriai térfoglalás felbátorította a triesztieket akiket a kereskedelmükkel megbénítottak,és 1368-ban fellázadtak a velenceiek ellen.III.Lipót elisment Trieszt falai alá,de a velenceiek vissza- verték.A következő évben 1369-ben Lipóték bosszúból megtámadták Fiumét,feldúlták és felégették.Duinói Hugó ki a család utolsó sarja volt 1399-ben meghalt így az összes családi birtok és Fiume is a Walsee grófok tulajdonába került.Ekkor kezdett Fiume tekintélyes várossá fejlődni.Walsee Rambertgróf halála után fia,II.Rambert 1422-től 1450-ig képviseli a családot.Ezen család kihalása után a család tengerparti uradal- mai a Habsburg-házra,vagyis III.Frigyes császárra szálltak s így Fiume felszabadult a jobbágyi helyzetéből,egyenesen az uralkodótól függő biro-  dalmi város lett,a császár által kinevezett kapitányok kormányzása alatt.  Első kapitánya1484-től von der Dürr Boldizsár lett,majd Rauber Gáspár,  Thurn János;valamennyien krainai nemesek.                                                  Fiume 1508-ban ismét Velencéhez kerül,de a város autonómiáját meghagyták,de a császári kapitány helyére köztársasági proveditort tettek,sőt a város piacán egy zászlórudat tartó kőpillért állítottak,melyre  feltűzték Szent Márk lobogóját s a következő jelmondatot vésték rá:˝Nu- mine Sub Nostro Tutae Requiscite Gentes,Arbitrii Vestri,Quidquid Habetis, Erit.(Oltalmunk alatt biztosan nyugodjatok meg ,népek:amitek csak lesz,  szabadon rendelkezhettek róla.) Bot András horvát bán1509-ben vissza-  vette a várost a velenceiektől,mely alkalomból a lakosok Szent Márk zászlaját letépték és sárba tiporták.Velence nem hagyta annyiba és bosz- szút esküdött,s még ugyanazon évben a város alatt termett is hajóhada   Angelo Trevisano parancsnoksága alatt,előbb bombázta,majd rohammal bevette;a várost kifosztották s negyven tanácsost vasra verve hurcolt magával a gályákra. 1511-ben Miksa császár alatt ismét visszakerült         Ausztriához s a kiállott szenvedésekért fidelissima urbs(leghűségesebb    város)címmel ruházta fel.Majd az 1543-1596.közötti időben a hírhedt       ˝Uszkokok˝zavarok teszik tűrhetetlenné Fiume amúgy is mostoha életét. Ezen rabló nép főfészke Zengg volt.Innen veszélyeztették állandóan a ten- geren közlekedő hajókat,azokat kifosztották,kirabolták.Több adat is fenn- maradt a fiumeiek és az uszkokok összetűzéseiről.1596-ban Possedariani Márton kalandor gróffal,az uszkokok vezérével tűztek össze,akinek egyik kísérőjét súlyosan megsebesítették.Paradeiser György zenggi kapitány e- miatt azzal fenyegetőzött,hogy ágyúival Tarsettóból halomra löveti a vá-   rost s kardélre hányja a lakosságát ˝nem kegyelmezve még a viselős asz- szonyoknak sem,akiknek méhéből fogja kitépni a még meg sem született  gyermekeket.˝Az uszkokok leverése után ismét visszanyerte kereskedel- mi szabadságát.I.Lipót jó akarattal viseltetett a város iránt.Nyilván a gaz- dasági érdekek diktálták.A város akkori zászlaját is ő engedélyezte 1659- ben. A XVIII.-ik században XIV.Lajos francia király du Forbis Claudius gróf alatt egy hajóhadat küldött Fiume alá,40000 tallér hadisarcot köve- telt a városon.De a császári kapitány,báró Terzy Oktavián nem volt haj-    landó a hadisarcot megadni;a franciák támadását viszonozták,mire a fran- cia hajóhad szégyenszemre eltávozott 1702.szeptember 12-én. Ez után     békés korszak következett és elindult a virágzás útján.                                III.Károly Fiumét szabadkikötőnek nyilvánította és 1729-1730.években kelt rendeletével megépítette a Fiume-károlyvárosi utat.Az ipar és keres- kedelmet kedvezményekben részesítette,s bátor vállalkozóknak gyárak  építése céljából telkeket adományozott,mire csakhamar létrejött az első fiumei cukorfinomító gyár. 1722-ben épült az első veszteglő intézet,a hajók által esetleg behurcolható járványok távoltartására.III.Károlynak   még az a terve volt hogy a buccari öböl bejáratánál hadikikötőt létesítsen, melynek előmunkálatait meg is kezdte. 1728-ban a császár személyesen lejött Fiuméba,hogy intézkedéseinek hatásáról meggyőződjék.A fiumeiek hálájuk jeléül az akkori városkapura helyezték a császár mellszobrát.       Azonban Fiumét nem magyarosította,sőt 1754-ben Ausztriához csatolta  mint˝Litoral Ausriacum˝Majd jó két évtized múlva 1776 október 20-án az osztrák tengermelléket,valamint Fiumét Mária Terézia császár és királynő Magyarországhoz csatolta mind politikailag,mind kereskedelmileg külön    testként˝Corpus Separatum˝Az első kormányzója Majláth József gróf kincstári tanács lett. Ez év október 20-án adta át Ricci biztos a kerületet    Majláthnak. amit az akkori lakosság tomboló lelkesedéssel vett tudomásul.Az akkori fiumeiek rajongtak a magyarokért s egy ünnepi hősköltemény ezt a lelkesedést így fejezi ki.˝A magyar jegyes,egy újabb  Perseus fölmenti Fiumét az idősebb testvér.Trieszt zsarnoksága alól.˝       Tudvalevő hogy II.József a Magyarországot és a horvát-szlavón területe- ket egyesítette.Létrehozták Szeverin megyét,amit csak hamar felosztottak és a Kulpán túli részt a zágrábi kerülethez csatoltak. A vino-   doli,hreljini és buccarii kerületeket azonban ˝Litorale Hungaricum˝elne-   vezéssel Fiuméba kebelezte.Szápáry János Péter gróf kormányzósága alatt szépen virágzott  a kereskedelem. De az igazi nagy fénye a városnak Pásztory Sándor alatt következett be,aki a társaséletet nagyban fejlesz-   tette.Lánya a nagy műveltségű Pásztory Júlianna magaköré gyűjtötte a fi- umei úrnőket.Megtanította őket magyar versekre,magyar dalokra s a ten-  gerparton sétálók fülét gyakran megütötte egy-egy bánatos nemzeti melodia amelyet spinéten fiumei patrícius lányok fehér ujja pengetett.  Az 1809-ben a megújuló francia háború Fiumét megint elszakította Magyar-  országtól és a bécsi béke következményeként az egész tengermellékkel  együtt francia uralom alá került és része lett az un.illyr provinciának.Az i-  degen uralom négy évig tartott.Az 1813-iki felszabadító háborúban egy   angol hajóraj bombázta az elszakított Fiumét, de nemsokára gróf Nugent  tábornok visszafoglalta.Fiume tehát felszabadult,de Magyarország jogá-    nak új megsértésével;a tengermellék megmaradt külön tartománynak illyr
királyság neve alatt.Kilenc évig tartott ez a lealázó állapot.Az 1822 július 5-iki királyi leirat,visszakapcsolta a várost a magyar királysághoz,Majláth Józsefet nevezte ki a visszahelyezést végrehajtó királyi biztossá.Nemso-   kára ezután magyar kormányzót kapott Ürményi Ferenc személyében.Őt 1837-ben nemeskéri Kiss Pál követte,akit 1848-ban Erdődy János gróf váltott fel.A reformkor szele Fiumét is érintette. Az 1830-as években megindul a magyarok bevándorlása,s ekkor keletkezik a város első újságja az ˝Eco del litoralo Ungarico˝,a hazafias kaszinó(Casino Patriotti- co).A gazdaság is fejlődésnek indul és megalapítják az első papírgyárat 1827-ben,1833-ban a veszteglő intézetet Martinschizán,1841-ben a zakalji műmalom,végül 1847-ben megkezdték a nagy kikötő védőgátjá-    nak az építését,ami az 1890-es évek végéig(1897)nem fejeződött be teljesen.A szabadságharc kitörése meghiúsította.Mint tudni való a horvátok megszervezték az illír mozgalmat,és Bécs következetesen támo- gatta a horvátokat a magyarok ellenében.Június 3-án összeült a horvát tartománygyűlés mely fölélesztette a horvát aspirációt Fiuméra.Szerették volna Horvátországhoz csatolni.Törvényjavaslatot alkottak,mely kimondja,hogy Fiume város kerületével,Buccarit és a tengerparti vagy vinodoli kerületet a háromegy királyság kiegészítő részének tekinti s tu-    lajdonát bármely ellenséges támadás ellen(ami alatt csak Magyarország jogának érvényesítését értette)erőhatalommal is megfogja védeni.A pán- horvát mozgalom szervezkedése következtében nyíltan Magyarország el-  len fordult.Bennük is mint a magyarokban a nemzeti öntudat erősödött. És többlet jogokat kezdtek követelni. Függetlenedést a magyaroktól,politikai, gazdasági,kulturális autonómiát. Amit a magyarok Bécstől akartak,azt akarták a horvátok a magyar tényezőktől. Végül az egyik se enged miatt, fegyveres konfliktussá fejlődött. Fiume a fenyegető jelek hatására,hat századból álló nemzetőrséget alakított,melynek kapitányai:Matkovich Gáspár,Mohovich Döme,Randich Antal.Scarpa Pál,Suppe Ferenc és Ürmé- nyi László lettek.A horvátok júliusban előkészületeket tettek annak érde- kében hogyha kell erőszakkal is országukhoz csatolják a várost,amit a tartományi gyűlésen elhatároztak előzőleg.Amennyiben szépszerével nem megy.A magyar minisztérium értesült erről és augusztus 18-án tudatta a  kormányzósággal,hogy Bécsből egy magyar gránátos osztályt rendelt Fiu- méba,melynek nem szabad rendeleteket elfogadni Jellasicstól.A kormány- zó 1848 augusztus 26-án arról panaszkodott aggodalmaskodó levelében hogy a gránátos osztály még mindig nem érkezett meg, s Fiumét magyar érzelme dacára nem fogja tudni megtartani,mert a városban lévő helyőr-  ség Jellasicstól kapja a parancsot,sőt nála járt a zágrábmegyei bizottság s Bunyevácz alispán és báni biztos felszólította a kormányzóság átadására. A kormányzó arra hivatkozott hogy őt őfelsége nevezte ki,s Fiume soha sem állt báni hatalom alatt,ezért megtagadta a város átadását.E miatt kemény szóváltásba keveredtek egymással és a horvát bizottság azzal a kijelentéssel távozott,hogy a kellemetlen következményekért nem vállalnak felelősséget.A fiumeiek tudták hogy Jellasicstól semmi jót nem  várhatnak,a horvát küldöttség távozása után,Tosonyi városi alkapitány vezetésével követeket küldtek a királyhoz,hogy a törvényben biztosított állásában megtartsa és jogaiban védje meg.Amíg a küldöttség oda volt,addig  Bunyevácz alispán a Leopold-ezredbeli térparancsnok támogatása mellett benyomult Fiuméba, a várostHorvátország nevében elfoglalta, a kormányzóságot feloszlatta s a kormányzót felszólította, hogy 24 óra alatt távozzék Fiuméból. Másnap falragaszokon biztosította a lakosságot, hogy önkormányzatát és az olasz nyelv használatát tiszteletben tartja.De ez csalfa igéret volt, melyet egyáltalában nem szándékoztak megtartani a horvátok. Nemsokára feloszlatták a városi képviselőtestületet, minden vizsgálat nélkül elmozdították a városi tanács magyar érzelmű tagjait, azután kitiltották az iskolákból az olasz nyelvet, melyet pedig az 1813-22. közti osztrák abszolutizmus sem tartott tanácsosnak korlátozni, horvát hivatalnokokat és katonaságot vittek a városba, végre még arra is kényszerítették Fiumét, hogy hozzájáruljon, még pedig aránytalan összeggel, a horvát földtehermentesítéshez. Minden téren és minden eszközzel megkisértették Fiume beolvasztását és elhorvátosítását; de türelmetlen erőszakosságuk csak annál inkább megerősítette Magyarország iránti ragaszkodásukban a lakosokat, a kik együtt szenvedték velünk az elnyomatást, s minden alkalmat elhasználtak, saját kárukra és veszedelmükre, hogy ez érzelemnek a tűrhetetlen horvát uralom ellen kifejezést adhassanak.Ezzel Fiume horvát megszállás alá került.1851. júliusban Rusnov főispán vette át a kormányzatot. 1852-ben I. Ferencz József meglátogatván Fiumét, a város lelkesen tüntetett mellette, ámde a horvátok ellen is, mert egyetlenegy horvát zászlót sem tűztek ki, a mit az uralkodó nagyon is észrevett s nemsokára Rusnovnak távoznia kellett. Helyét a német Kellesperg Ernő foglalta el, a kinek utódja 1856-ban Hohenwarth-Gerlachstein Károly gróf lett, ezt pedig 1860-ban Sterneck Hermann báró követte. A bécsi miniszterium szelidebben és tapintatosabban németesíteni igyekezett Fiumét, de csekély sikerrel; csupán annyit ért el, hogy a horvátok elleni gyűlölet a mind nagyobb számmal betóduló horvátok ellenére még erősebb és tartósabb lett; ellenben annál szívósabb ragaszkodást árult el Magyarország iránt, a mi bizalmatlansággal töltötte el a centralizáló törekvésében itt is kudarcot, vallott bécsi abszolút kormányt, mely anyagi kedvezményekkel, a tengerészeti akadémia alapításával, 78 dohánygyár állításával vélte célját könnyebben elérhetni. Alig jelent meg 1860-ban az új korszak hajnalpírját jelentő októberi diploma, Fiume rögtön megmozdult, hogy Magyarországba való visszakebelezését sürgesse. Két feliratot intézett a felséghez, nevezetesen 1861. január 21-én s ugyanazon hó 31-én. E felíratokban keservesen panaszkodik a horvátok erőszakoskodásai ellen s kéri, hogy kebelezze be ő felsége Magyarországba, melyhez jogszerűleg tartozik. A városban magyar nemzeti szalagokat, kokárdákat viseltek; magyar ruhába öltöztek, magyar zászlót tűztek ki s a hol megpillantották a horvát hivatalnokokat, magyar éljennel üldözték. A mozgalom csakhamar túlcsapott medrén, úgy hogy a horvát hivatalnokok ablakait kezdték beveregetni, mire br.Sokcsevics horvát bán ostromállapotba helyezte Fiumét s ebbeli rendeletét Maroicsics altábornagy által február 12-én, éppen farsangi mulatságkor kihirdetik, a mit a lakosság zajos éljenzéssel fogadott.Megdöbbenve értesült a lakosság nemsokára, hogy nemcsak felirata volt pusztában kiáltó szó, de ő felsége helybenhagyta a kevéssel előbb Zágrábban tartott báni konferencia határozatait is, melyek szerint egy Fiumemegyét szerveznek Fiume székhellyel, s egyben kinevezte Smaich Bertalant a megye főispánjává s egyúttal a kikötő-város polgári kapitányává.Szervezés 1861-ben.A legfelsőbb jóváhagyást nyert szervezési szabályzat alapján 52 tagból álló választott képviselőtestület alakult 1861. március 12-én. Mindjárt az első ülésen köszönetet szavazott az előző városi tanácsnak, hogy Fiume jogait a nehéz viszonyok közt megóvni törekedett s kijelentette egyben, hogy az újonan alkotott Fiumemegye ügyeibe nem avatkozik, s a szentesített törvények értelmében csak a magyar országgyülésen gyakorolhatja törvényhozói jogát s azért a horvát tartománygyülésre nem fog követet küldeni.A pesti országgyűlés július 6-iki és augusztus 12 -i feliratában sürgette Fiume képviseletét. A horvátok Mária Terézia 1777-i és 1779-i már érvénytelenített diplomáira hivatkoztak és az 1808-iki törvényjavaslatot megújították és Fiumét Horvátország részévé nyilvánították.A magyar országgyűlés már nem tehetett semmit,mivel  augusztus 21-én feloszlatták.                                   A fiumeiek nem kértek a horvátokból és éreztették is Fiume megyével ellenszenvüket.Mikor Triestbe látogatott Ferenc József. A fiumeiek küldöttséget menesztettek elé.a  császár-király lelohasztotta minden reményüket hogy valaha Fiume ismét magyar lesz. Délről és északról vi-  harfelhők gyülekeztek Ausztria egén.Viszont a fiumeiek nem csüggedtek. Bíztak az igazságuk győzelmébe.A zágrábi tartománygyűlési képviselő választáson 1200 fiumei olyan cédulával szavazott,melyre az volt írva˝nessuno˝ senki. S csupán csak 37 horvát tisztviselő szavazott a képviselő küldésre.De aztán Eötvös József tanácsára mégis küldtek kép-  viselőket de akik tiltakoztak Fiume meghívása ellen. Hogy miért is ragaszkodtak a horvátok Fiuméhoz? Mert vasútat,kikötőt ígértek nekik. Az osztrákok célja az volt,hogy a várost a korona tartományokhoz csatolják.Végül is a horvátok is vesztettek volna. A tartományi gyülésen az egyik képviselő olaszul akart beszélni a horvátok kifütyülték.
Ilyen hangulatban érte meg Fiume a provizórium bukását, a magyar országgyülés újolag való összehivását és 1865. december 14-én történt megnyitását. Két nappal később, december 16-án már folyamodott az országgyülés mindkét házához, hogy vívják ki az uniót; a mit az országgyűlés feliratában nem is késett kivánni. A felirat ebbeli kérelmére az 1866. évi március 3-án kelt királyi leirat következőleg felelt: "Az országgyülés kiegészítését tárgyazó s Dalmácziára, Fiuméra és azon kerületekre, melyeket az 1848. évi V. t.-cz. az országgyülésre meghivatni rendel, vonatkozó kérelmüket illetőleg: miután e kérdések Horvát- és Tótországok közjogi viszonylatának szerencsés megoldásával állanak kapcsolatban, azok tüzetes tárgyalását akkorra véljük halasztandónak, midőn a f. évi február hó 27-én Horvát- és Tótországok gyüléséhez intézett királyi leiratunk következtében megnyitandó országgyülési tanácskozmányok során erre vonatkozó javaslataik elénkbe fognak terjesztetni." E királyi leiratra a magyar országgyűlés felirattal válaszolt. Időközben 1866-ban kitört a porosz-osztrák háború. Mely Ausztria vere- ségével ért véget. És eljön 1867 a kiegyezés éve.A fiumeiek amint hírét vették hogy megalakul a magyar kormány Andrássy Gyula vezetésével,február 10-én mintegy 150 polgár gyült össze, a kik elhatározták, hogy a mint sürgönyileg hírt kapnak a megtörtént kinevezésről, kitűzik a magyar nemzeti zászlókat, a boltokat becsukják, kivilágítást és körmenetet rendeznek, melynek élén Magyarország babérkoszorús zászlaját viszik; a zászló előtt fehér ruhás leányok és magyar ruhás ifjak fognak menni, a városi zenekar magyar indulókat fog játszani. Megalakult a rendező-bizottság. Több mint 3000 nemzeti zászlót készítettek; sőt a mozgalom hírére egyszerre csak a vinodoli és hreljini kerület valamennyi községében, sőt az Isztriához tartozó szigeteken is kitűzték a magyar zászlókat! Smaich főispán és polgári kapitány azonban február 15-én betiltotta az előkészületeket, mert horvát zászlók kitüzését is követelte s ezt nem voltak hajlandók megtenni a fiumeiek. Erre február 16-án az összes boltokat nemzeti szinű kelmékkel és szalagokkal ékesitették föl. Az erőszakoskodásban határt nem ismerő Smaich horvát pandurjaival el akarta távolíttatni a nemzeti jelvényeket; de erre azzal feleltek a kereskedők, hogy sorra becsukták boltjaikat. Smaich tehetetlenül dühöngött. Minden tilalma ellenére két nap mulva 83meg kellett látnia a mindent magával ragadó magyar tüntetést. A mint február 18-án megérkezett a távirat, hogy 17-én ő felsége Andrássy elnöklete alatt kinevezte a magyar minisztériumot, összegyült az egész lakosság, s a mint napokkal előbb megállapították, egyszerre kigombolyodtak az ablakokban a nemzeti zászlók s a Rákóczi-induló hangjai mellett megkezdődött a körmenet, mely a legszebb rendben folyt le.Másnap, február 19-én a város népszerű polgárai s a hazafias tüntetés vezetői közül négyet elfogtak és bebörtönöztek. Ezek dr. Giacich, Matcovich, Sgardelli és Walluschnig voltak. Hármat már 25-én szabadon bocsátottak, de Matcovichot elszállították Zágrábba. Deák Ferenc egyenesen Ferenc József császár és magyar királyhoz  fordult s ennek parancsára csakhamar Matcovichot is hazabocsátották.Végre annyi erőszakoskodás után letünni készült a horvát uralom. Április 11-én Cseh Ede udvari tanácsos neveztetett ki királyi biztosnak Fiuméra és területére. Április 23-án érkezett meg a biztos, a kit a fiumeiek nagy ünnepséggel, magyar zászlóval és fáklyás zenével fogadtak. De örömük egyideig még korai volt. Fiume visszacsatolása helyett még el kellett küldeniök követeiket a zágrábi tartománygyülésre, de megint csak azért tették, hogy azok ott tiltakozzanak. Ezalatt pedig több népgyülést és nemzeti tüntetést rendeztek, sőt hozzájuk csatlakoztak megint a szomszéd helységek is. Kitüzték sorban a magyar nemzeti zászlót, s kitüzték annak dacára, hogy a horvát szolgabirák karhatalommal próbálták leszedetni; kitüzték ott, a hol husz és harminc év mulva büntetlenül téphették le, mert 1867-ben nem volt elég ereje és elszánt akarata Magyarországnak az egyesítést követelő népszavazatot meghallgatni s végrehajtani. Sőt a fiumei képviselőnek törvényen alapuló meghivása is késett május 25-ig, a mikor Zsedényi interpellációjára Andrássy Gyula gróf miniszterelnök kijelenthette, hogy a fiumei 84 képviselő meghivatott. A királyi meghivólevelet május 28-án olvasták föl a rendkivüli városi közgyülésen, mely azt nagy örömmel fogadta. Junius 3-án már végbement az egyhangú képviselőválasztás és Fiuménak az új alkotmányos korszakban első képviselője Radich Ákos lett.A koronázáson Fiume is képviseltette magát.A koronázási küldöttségbe, melyet junius 11-én a király is fogadott, következőket választotta a város: Kohen Zsigmond, Matcovich Gáspár, dr. Randich Antal, Scarpa Pál és Verneda Ernő, a kikhez még az újonnan megválasztott orsz. képviselő csatlakozott.Fiume visszacsatolása azonban ennek daczára késett. A kiegyezési tárgyalások, a mint később bebizonyult, nem orvosolták azt a sebet, mely ma is nagyrészt nyitott seb; radikális határozat helyett a horvát küldöttséggel való alkudozástól várták a fiumei kérdés megoldását, noha jól tudták vagy tudhatták azt, hogy az alkudozás által erősséget nyert horvát küldöttség nem fog engedni, Magyarország pedig, mely nem csak a világos fiumei népszavazatra, de a tételes törvényre támaszkodhatott, nem engedhet. A nagy hiba megtörtént. A horvát küldöttség, nem találván magát bevégzett ténnyel szemben, újra meg újra Horvátország kiegészítéseül követelte Fiumét.A város 1867. október 10-énújra felírt az országgyűléshez, hogy hajtsa végre az 1807: IV. törvényczikket, Fiuménak közvetlen visszakebelezését. Andrássy Gyula gróf miniszterelnök kijelentette, hogy Fiume bekebelezése csak rövid idő kérdése, hanem ugyanakkor újra két képviselő választására hívta föl a horvát-szlavon tartománygyűlés Fiumét. A város közönsége, hogy esetleg a horvát hivatalnokok olyan képviselőket ne küldjenek, a kik Zágrábban a fiumeiek akarata ellen hozott javaslatokra adják szavukat, élt a meghívóval s megválasztotta Randich Antalt és Gelletich Miklóst, a kik Zágrábba érkeztükkor azonnal szóbeli tiltakozásukat fejezték ki br. Rauch bán előtt, azután 1868. junius 21-én irásbeli tiltakozást adtak be a tartománygyűlés elnökének, melyben óvást emeltek Fiuménak Horvátországhoz való csatolása ellen, hivatkozván arra, hogy Fiume városa és kerülete törvény szerént bár külön álló, de közvetlen kiegészítő részét képezi Magyarországnak s ezt az apostoli király 1867-ben már azzal is szentesítette, hogy Fiumét az 1848-iki törvények alapján felszólította, hogy a pesti országgyűlésre képviselőt küldjön. Kijelentik, hogy: "e nagytekintetű tartománygyűlésnk semminemű végzéseit, igy tehát azokat sem, melyek a szabad fiumei kerület ügyeire és viszonyaira vonatkozhatnának, kötelezőknek el nem ismerhetjük, minthogy Fiume viszonyai és ügyei felett törvényesen megválasztott képviselőnek 85közreműködésével, ki már helyét elfoglalta, csupán a magyar országgyűlés intézkedhetik és határozhat".A míg a horvát és magyar regnikoláris bizottságok közt ismét megindultak a tárgyalások a kiegyezés céljából, Fiume városa 1868. julius 3-án újra feliratot intézett a királyhoz, melyben kérte, hogy szabadítsa ki tarthatatlan helyzetéből, annál inkább, mert ezt ő felsége, midőn a fiumei küldöttség Magyarország fővárosában hódolatát bemutatta, kegyes szavakkal nagylelkűen kilátásba helyezte.A magyar és horvát regnikoláris bizottságok befejezvén tárgyalásaikat, Fiume kivételével létrejött az előleges egyezség. A horvát küldöttség ugyanis határozottan és mereven ragaszkodott ahhoz, hogy az akkor még katonai kormányzat alatt álló határőrvidéken kívül Fiume és kerülete is Horvátország területéhez csatoltassék; a magyar küldöttség ellenben fenntartotta Magyarország jogát. Megoldásra nem juthatván, abban állapodtak meg, hogy Fiume kérdése maradjon függőben.                                                                           A magyar-horvát egyezmény.A magyar-horvát egyezmény javaslatát 1868. szeptember 24-én néhány szavazattal szemben elfogadta a horvát-szlavon tartománygyűlés; szeptember 28-án pedig a magyar országgyűlés tárgyalta. Várady Gábor szólt először a javaslathoz, és Fiume bekebelezését követelvén, következő határozati javaslatot adta be:"Kötelességévé tétetik a kormánynak Fiume és a fiumei kerület Magyarországhoz visszacsatolásának haladék nélkül leendő eszközlése, melynek megtörténtével a képviselőház szeptember 28-iki ülésében elfogadott egyezmény legfelsőbb szentesítés alá terjesztetvén, azonnal életbe lép".Bezerédy László és Deák Ferencz hozzájárultak Várady Gábor határozati javaslatához. Radich Ákos fiumei képviselő pedig hosszabb megokolás kiséretében, mely visszapillantást vet Fiume közjogi történetére, határozati javaslatával arra akarta felszóllíttatni a minisztériumot a képviselőház által, 86hogy: "eszközölje ki ő felségénél, hogy az abszolut hatalom 1850. április 7-én kiadott egyoldalú és így törvénybe ütköző rendeletének felfüggesztésével az 1848. évi augusztus 31-én önhatalmúlag és így törvényellenesen feloszlatott magyar gubernium helyreállításával, Fiume városának és kerületének, mely a már idézett alaptörvény világos szavai szerint Magyarország közvetlen kiegészítő részét képezi, Magyarországba leendő tényleges visszakebelezését annyival inkább haladék nélkül elrendelni méltóztatnék, miután az 1867-iki törvények sem az 1807. sem az 1848. törvényeknek Fiuméra vonatkozó cikkeit meg nem változtatták s meg nem változtathatták".A képviselőház egyhangúlag Várady Gábor határozati javaslatát fogadta el, a mit Fiume városa megtudván, képviselőtestülete azonnal rendkivűli közgyűlést tartott és táviratilag fejezte ki köszönetét. De már akkor Zágrábból elment a királyhoz a kérvény, melyben a horvát-szlavon tartománygyűlés Fiuménak Horvátországhoz való csatolását kéri.Annál nagyobb megütközést keltett, hogy a tényleges bekebelezés helyett október 19-én arra szólította föl a miniszterium a várost, hogy a Horvátországgal való barátságos egyezkedés megkisértése végett négy bizalmi férfit küldjön Budapestre. A képviselőtestület teljesítette a kérést, melylyel megint elodázták a bekebelezés végrehajtását s felküldte Giacich Antal, Randich Antal, Scarpa Pál tagokat, Verneda Ernő podestát, a kik Cseh Ede kir. biztossal együtt a magyar és horvát bizalmi férfiakkal október 29-én Andrássy Gyula gróf elnöklete alatt értekezletet tartottak. Az egyezkedés azonban a horvát képviselők előbbi merev követelése miatt kárba veszett fáradság maradt.A kérdés ezután ismét újabb alkudozás tárgya lett. A Budán november 7-én kelt királyi leirat felszólította a közös, valamint a horvát-szlavon országgyűlést, hogy Fiume kérdésében országgyűlési regnikoláris bizottságot küldjenek ki.A magyar képviselőház ennek alapján Deák Ferenczet, Horváth Mihályt és Csengery Antalt, a főrendiház gr. Majláth Antalt választotta a bizottságba, mely 1869. május 15-én alakult meg s elnökévé gr. Majláth Antalt választotta. Horvátország részéről Fodróczy Sándor, gr. Pejacsevich László, Vukovics István, Zsuvics József, Fiume részéről Adamich Lajos, Giacich Antal, Mayer József és Randich Antal voltak a küldöttségi tagok.   

                                              Vége




 





Megtekintések száma: 313 | Hozzáadta: Berci | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 1
1  
szerint:Nagyon sze9p munka volt, tetszett a ve9geredme9ny.Ha aokatrk egy ujjabb autotke9sziteni e9n felaje1nlom az opel kadett gsi-met.Nagyon re1fe9rne egy karbantarte1s. kf6szi. attila

Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]